A Krím a Kreml torkán akadna

„Bárhogy is nevezem az orosz beavatkozást, a másik oldal árulónak fog tartani, holnap meg felgyújtják a lakásomat és megfenyegetik a családomat. Ha jót akar nekem, nem kérdez ilyet. Még akkor sem, ha egy magyar filozófus egyszer azt mondta, demokratának lenni annyi, mint nem félni" – fogalmazott Bibó Istvánt idézve drámaian Dmitrij Vidrin. A kijevi politológustól – aki szerint ideje lenne a fővárosban hatalomra jutott ellenzéknek leszámolnia a saját radikálisaival és beszüntetni a már nem is tudni ki ellen fennálló barikádokat – így nem tudtuk meg, mit is bonyolít le Moszkva a Krímben: háborút, agressziót, vagy segítségnyújtást?

A parlament narancsos és Janukovics-párti frakcióját is megjárt Vidrin szerint az viszont biztos, hogy a beavatkozásnak a legnagyobb lökést az ellenzék által uralt ukrán parlament döntése adta, amely érvénytelenítette a 2012-es papíron nagyvonalú – ám Kárpátalján a gyakorlatban nem érvényesülő – nyelvtörvényt.

Mit csinál Moszkva a Krímben?

A választ délben az orosz elnök adta meg. Vlagyimir Putyin hosszas hallgatás után megszólalva kijelentette: az orosz lépés szerinte nem más, mint humanitárius beavatkozás. (Az elnök beszédéről bővebben itt olvashat.) Magyar elemzők szerint viszont a történteket nyugodtan lehetne agressziónak nevezni, hiszen Moszkva megsértette a maga által aláírt nemzetközi szerződéseket, az 1997-es orosz-ukrán barátsági szerződést éppúgy, mint az 1994-es Budapesti memorandumot. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Krím feletti katonai ellenőrzést Oroszország halálos áldozat nélkül szerezte meg a hétvégén.

„Az orosz nemzetiségű lakosság támogatásáról van szó” – mondta az Indexnek Alekszej Arbatov, mielőtt az elnök szavai elhangoztak volna. A moszkvai Carnegie Intézet elemzője hangsúlyozta, hogy ő korántsem kormánypárti politikus, sőt, az ellenzéki Jabloko párt vezetőségi tagja, ettől függetlenül úgy látja, hogy a beavatkozás indokolt, sőt visszafogott volt.

Arbatov szerint is nagy szerepet játszott benne a nyelvtörvény érvénytelenítése, amit egyébként tegnap felülírt az ideiglenes ukrán elnök, Olekszandr Turcsinov, közölve, hogy nem írja alá a rada gyorsan meghozott döntését, így a nyelvtörvény érvényben marad.

„Ez egy fontos lépés a rendezés irányába, aminek mindenképpen diplomáciai úton kell lezajlania" – jelentette ki Arbatov.

Lesz háború?

Nem lesz, ezt határozottan állítja a kijevi Vidrin és a moszkvai Arbatov is.

„Persze, Oroszországban is vannak radikálisok, nem is kevés, akik visszavennék a Krímet, Kelet-Ukrajnát, sőt, az egészet is, de ők nem részei a legfelsőbb politikai vezetésnek"

– hangsúlyzta az orosz elemző.

Arbatov szerint Moszkva nemcsak, hogy háborút nem akar, de még csak elszakítani sem fogja a Krímet – amelyhez elszakadása esetén csatlakozni akarna Odessza, Herszon és Nyikolajiv városok is, lényegében teljesen elzárva Ukrajnát a Fekete-tengertől –, csupán az oroszok kisebbségi jogait biztosítja, aminek teljesülése esetén rendeződik a konfliktus.

„Én sem gondolom, hogy Moszkva el akarná szakítani a Krímet. Ez kiszámíthatatlan láncreakciót indítana el, ami senkinek sem érdeke" – erősített rá Kijevből Vidrin.

Hogy Moszkva nem akar háborút, azt Putyin keddi rendelkezése is jelezte: befejeződött az ukrán határhoz közeli orosz hadgyakorlat. Az elnök a 150 ezer katona bevetésével végrehajtott akciót váratlan gyorsasággal rendelte el még február 26-án.

Pozitiv fejlemény Arszenyij Jacenyuk ukrán kormányfő váratlan keddi bejelentése is: eszerint Kijev és Moszkva már miniszteri szintű egyeztetést folytat a rendezésről.

Ki jár a legrosszabbul, az EU, az oroszok vagy az amerikaiak?

Kereskedelmi szankciókról, számlák befagyasztásáról és a gazdasági nyomásgyakorlás egyéb formáiról esik szó a válság eszkalálódása óta, és a diplomaták próbálnak úgy tenni, mintha ezzel csak a másiknak okoznának kárt. Pedig ennek az ellenkezője igaz: az összes résztvevő fél sokmilliárd eurós károkat szenvedne. A kérdés csak, ki járna még rosszabbul a különböző forgatókönyvek szerint.

A kereskedelmi szankciókon a legtöbbet az oroszok veszthetik, mivel évi százmilliárd eurós nagyságrendű kereskedelmi többletük van az EU-val szemben. Az európai országokba irányuló exportjuk – aminek a háromnegyede energiahordozó, és a maradék jelentős része szintén nyersanyag – sokkal nagyobb, mint amit onnan importálnak. Ha elesnek ettől a devizaforrástól, kérdés, hogy mi marad még, honnan juthatnak pénzhez. 

Az EU-nak is fontos persze Oroszország, leginkább az energiabiztonság miatt. Érdekes például ez az ábra, ami azt mutatja, hogy melyik ország mennyiben függ egyetlen cég, a Gazprom által behozott gáztól. Ezt a következő években nem is lehetne máshonnan pótolni. De nem mondanának le könnyen a legkülönbözőbb európai cégek – bankok, luxustermék-gyártók, vagy ipari nagyvállalatok – sem az orosz piacokról.

Míg az oroszok a külkereskedelmük 40 százalékát az EU-val bonyolítják, addig az EU csak a tizedét üzleteli velük. De miért akarná bármelyik, a recesszió határán egyensúlyozgató gazdaság a hanyatlásba dönteni magát?

Szóval csak blöffölgetés az egész?

Az orosz felet érdemben csak akkor tudnák megzavarni, ha a döntéshozókra nyomást gyakorolni képes elit érdekeit sértenék – véli a legtöbb szakértő. A grúziai hadműveletek idején, 2008-ban is az orosz oligarchák európai számlái zárolásának felvetése volt az, ami felgyorsította a békés megoldás elfogadását. Itt az a fő kérdés, hogy mekkora érvágás lenne az európai országoknak egy ilyen célzott szankció. 

A piaci pánik viszont érezhetően nem lesz döntő mozzanat. Putyin a keddi sajtótájékoztatójában is jelezte, hogy tudja,

a pénz a nyugalmat szereti,

viszont ha elül a háborgás, visszatérnek majd a befektetők. Az orosz tőzsdén kereskedett vállalatok értéke hétfőn 60 milliárd dollárral lett kisebb – különösen a Szberbank és a Gazprom zuhant be –, de azóta már az értékvesztés felét ledolgozták. Az orosz jegybank pedig hiába szórja elképesztő mennyiségben a devizát, egyrészt nagyon sok van még nekik (még mindig 490 milliárd dollár), másrészt pedig ez önmagában nem veszteség, hiszen a devizáért vettek rubelt, ami még mindig a mérlegükben van.

„Az EU komoly szankciókat vethet be Oroszország ellen, ami súlyos károkat okozna Moszkvának, ez tény. Nem dőlne össze a gazdaság három hónap alatt, de drága lenne. Azonban ne feledjük el, hogy ez a gazdasági válságból épp csak kilábaló EU-nak sem használna"

– mondta Arbatov, utalva arra, hogy az EU, különösen keleti tagjai jelentős mértékben szorulnak az orosz földgáz- és kőolajforrásokra., amelyek eladása viszont Oroszország bevételeinek a legjavát biztosítja.

Egyúttal a helyzet túlfeszítésének tartaná, ha Brüsszel valóban szankciókat vetne be. Ez szerinte csak a háborús megoldás felé taszítaná Oroszországot, ami senkinek sem érdeke.

„Az EU-nak és az Egyesült Államoknak is nagyon józannak kell lennie. A labda az ő térfelükön pattog, sok múlik azon, hogy mihez kezdenek vele, de persze Oroszországban is a mérsékelteké kell, hogy legyen a végszó.”

Nem is sértettek szerződést az oroszok?

Moszkva egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy felrúgta volna nemzetközi kötelezettségeit a beavatkozással: a legfontosabb érv – igaz, valamiért csak hétfőn vette elő a Kreml – hogy a segítséget az orosz fél által továbbra is legitim ukrán elnöknek tartott Viktor Janukovics kérte. (Akit amúgy beszédében Putyin lényegében szélhámosnak nevezett, egy kalap alá véve az új, szintén szélhámosnak tartott hatalommal.)

Arbatov szerint azonban a katonai kontingens számában is ügyelt Moszkva az Ukrajnával kötött megállapodásra. „Ez 26 ezer katona állomásoztatását teszi lehetővé a krími orosz bázison, ezt korábban messze nem töltötte ki az orosz fél. Most épp ekkora erő van a félszigeten. Kétségtelen, ezek az egységek most mozogtak, de bármikor visszarendelhetők, nem lavírozta tehát magát Moszkva zsákutcába" – hangsúlyozta az elemző.

Még tovább ment az egy parlamenti ciklus után a radán kívülre esett, de az oroszbarát megmozdulásokban aktív Haladó Ukrán Szocialista Párt (PSZPU) vezetője. Natalija Vitrenko szerint egyenesen szerződésben vállalt kötelezettségét teljesítette Oroszország, amikor a Krímbe rendelte az erőit. „Az 1997-es orosz-ukrán megállapodás előírja Oroszországnak saját állampolgárainak megvédését. „A nyelvtörvény érvénytelenítése egyértelműen támadás volt, de ennél sokkal fontosabb, hogy a kijevi puccs nyomán radikális nacionalista erők is hatalomra jutottak, fizikai megsemmisítéssel fenyegetve az oroszokat" – jelentette ki Vitrenko, aki már 2009-ben is népszavazást kezdeményezett Krím kiválásáról. Az egykor 10 százalékig jutott államfőjelölt szerint ez indokolt volna, hiszen

„1954-ben senki sem kérdezte meg a krími lakosságot, hogy akarnának-e a Szovjetunión belül az orosz tagköztársaságtól az ukránhoz kerülni".

– emlékeztetett Vitrenko Nyikita Hruscsov pártfőtitkár Ukrajnának adott ajándékára.

Bár a politikus szerint „nagyon közel vagyunk a III. világháborúhoz”, több EU-s parlamenti képviselővel találkozva úgy látja, hogy az EU nem akar háborút. „Jártam Németországban, Olaszországban, Franciaországban is, mindenütt megértést tapasztaltam, amikor a háború elkerülésének fontosságáról beszéltem. De úgy látom, hogy London és Washington háborúba akarja rángatni az EU-t és Oroszországot" – jelentette ki Vitrenko.

Washington kavar?

„Az Egyesült Államokkal kapcsolatos összeesküvés-elméleteket szeretném gyorsan rövidre zárni. Semmi alapja nincs annak, hogy Washington háborút szítson az EU és Oroszország között" – mondta ugyanakkor Arbatov. A moszkvai elemző szerint az EU és az Egyesült Államok nem konkurensei egymásnak, ez közös gazdasági térség. A cégek között lehet rivalizálás, de az államok között ilyen szinten nem. Nem szabad 19. századi kategóriában gondolkodnunk a 21. században" – vélte Arbatov, biztosnak mondva, hogy az Egyesült Államok nem akar háborút.

„Igaz, Barack Obamát sokszor vádolták azzal a sólymok, hogy túlságosan lágy az oroszokkal, és ez akár ki is provokálhatná az elnökből, hogy keményebben intézkedéseket tegyen, rácáfolva a jobboldali vádakra. De mivel második ciklusát töltő elnökként nem kell gondolkodnia újraválasztásán, így sokkal inkább számíthatunk józan lépésekre.”

Érti valaki ezt a kérdést?

A Krími Autonóm Köztársaság parlamentje március 30-ára írt ki népszavazást, egy meglehetősen furcsán megfogalmazott kérdéssel. Eszerint:

„A Krím önálló államisággal bíró terület, amely szerződések és megállapodások révén képezi Ukrajna részét. (igen vagy nem)"

Jól látható, hogy bárhogyan is válaszolnak majd a szavazók, abból érdemben semmi sem következik, lényegében értelmezhetetlen. Ami azonban megint csak azt jelzi, hogy Moszkva nem akarja elkötelezni magát a Krím elszakítása mellett, amit egyébként Kijev nem fogadna el. 

Állítólag Odessza, Herszon és Nyikolajiv is jelezte csatlakozási szándékát a Krímhez, ám a kijevi Jogi Programok Alapítványának főmunkatársa szerint ez jogilag kivitelezhetetlen. "Még fontosabb, hogy ilyen igényt a három érintett város hivatalosan nem jelzett, az csupán krími forrásokból került elő" – mondta Viktor Zamjatyin.

A jogász szakember szerint „jogilag teljesen nonszensz a népszavazási kezdeményezés".

Zamjatyin felhívta a figyelmet, hogy Ukrajna egységes állam – ezzel mintegy zárójelbe téve, hogy a Krím hivatalosan is autonóm köztársaság –, így nem ismeri el a regionális népszavazások intézményét.

A referendumról ráadásul úgy döntött a szimferopoli parlament, hogy közben az épületet épp oroszbarát fegyveresek szállták meg.

„Persze ettől még megkérdezhetik az ott élő polgárokat, ám egy ilyen referendum semmilyen kezdeményezésnek nem lehet jogalapja" – mondta a szakember, jelezve, hogy a Krím számára nem létezik olyan forgatókönyv, amely alapján jogi úton elszakadhatna Ukrajnától.