Ő lehet a következő Putyin
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
-
Ukrajna végre oda csaphat, ahol Oroszországnak fáj, de lehet, már késő - Tarjányi Péter: Nem a titkosszolgálat, hanem a piszkosul nagy szerencse mentette meg Donald Trumpot
- Nyolchetes kislány halt meg egy autóban New Jerseyben
- Tíz éve lőtték le a maláj utasszállítót Ukrajna felett: a hozzátartozók gyászban, a gyilkosok szabadlábon
- Alec Baldwin ítélete miatt újratárgyalást akar a fegyvermester
Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnöknek sikerülhet az, amiben Robert Fico szlovák kormányfő márciusban elbukott: átülhet az elnöki székbe, és Törökország első közvetlenül választott államfője lehet. A korábbi gyakorlat szerint az államfőt a parlament választotta meg, ez egy 2007-es alkotmánymódosításnak köszönhetően változott, amely egyben az elnöki mandátum hosszát is hétről öt évre csökkentette.
A legtöbben arra számítanak, hogy Erdogan könnyen át fogja magát manőverezni a miniszterelnöki székből az elnökibe: a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint 80 százalékos részvétel mellett a szavazatok 55 százalékát szerezheti meg. Ebben az esetben nem lesz szükség az augusztus 24-re kitűzött második fordulóra, amit csak akkor tartanának meg (a két legjobban szereplő jelölt között), ha az első fordulóban egyik jelölt sem szerezne abszolút többséget.
A világi állam és az iszlám kísértése
Kemal Atatürk vezetésével az első világháború után kezdődött a modern Törökország története: visszaszorította az iszlám befolyást, megreformálta a jogrendet, bevezette a latin betűket, és a Nyugat felé orientálódott. Erdogan Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 2002-es hatalomra kerülésekor azonban már az iszlám gyökerekhez való visszatérést hangoztatta. Erdogan ugyan konzervatív demokratának tartja magát, ellenfelei szerint viszont mindent megtesz azért, hogy a világi államot az iszlám befolyása alá vonja, például az oktatásba is bekerültek az iszlám hittanórák.
Az biztos, hogy Törökország modern történetének legsikeresebb miniszterelnöke végtelenül megosztó is, ahogy arra a Pew Research Center nemrég készült felmérése is rámutatott, így az elnökválasztás is lényegében egy róla szóló népszavazásnak fogható fel.
Összerakta a gazdaságot
Erdogan 2002-ben egy akkor súlyos gazdasági válságot megélő Törökország vezetését vette át, ami mára azonban a világ 15. legnagyobb gazdasága lett. 10 év alatt a GDP 80 százalékáról a 40 százalékára küzdötte le az államadósságot, csökkentette a korábban kiugróan magas inflációt, az egy főre jutó GDP megháromszorozódott. Törökország megháromszorozta exportját, levezényelte a privatizációt, amely ugyan 30 éve indult, ám látványos lendületet 2005 után vett, esetenként évi nyolcmilliárd dollár bevételhez juttatva a költségvetést. Az ország 2010-ben és 2011-ben is nyolcszázalékos gazdasági növekedést ért el, és egy kisebb visszaesés után 2015-re is 4 százalékot jósolnak. Erdogan alatt infrastrukturális fejlesztésekbe kezdtek, kórházak, iskolák épültek fel.
Azzal is új korszakot nyitott, hogy keményen a háttérbe szorította a Törökországban évtizedeken át a szekuláris berendezkedés védelmezőjeként a politikába is beleszóló hadsereget, amely időről időre puccsokat vezényelt le. 1960 óta négy kormányt is megbuktattak már a katonák, akik közül többen bíróság elé álltak az Ergenekon persorozatban. Az alkotmány 2010-es reformja után is több katonának bíróság elé kellett állnia.
Megtépázva is összejöhet
Gülen mozgalmát tartja felelősnek
A 11 éve hivatalban lévő Erdogan kormányfőségét letartóztatások – a legtöbb újságírót is Törökországban tartják fogva – és korrupciós botrányok is kísérik, hatalma azonban ezek ellenére is stabil maradt. A legtöbb belpolitikai válságért Erdogan részben az Egyesült Államokban élő török hitszónok, Fethullah Gülen mozgalmát teszi felelőssé. Erdogan szerint volt szövetségese „az államon belüli párhuzamos struktúra" kiépítésére és hatalmának megdöntésére törekszik.
A sikerek mellett Erdogannak komoly tüntetésekkel is szembe kellett néznie az elmúlt években, de ezeket mindig sikerült átvészelnie. 2007-ben is voltak már százezres demonstrációk, amikor az ellen tiltakoztak, hogy Erdogan egy alkotmánymódosítással az államfői posztot is megcélozhassa, azonban az indulatok igazán 2013 júniusában szabadultak el. Összesen hetven városban robbantak ki kormányellenes tüntetések, miután a kormány az isztambuli Gezi Park felszámolásáról döntött, a helyén pedig egy bevásárlóközpontot akartak építeni.
A tiltakozásoknak az alkohol forgalmazását, reklámozását korlátozó törvény megszavazása is táptalajt adott. A tüntetések központja a közeli Taksim tér lett, a tüntetők pedig többször is összecsaptak a rendőrökkel, akiknek kemény fellépése külföldi bírálatokat is kiváltott. Többen meghaltak, köztük egy 14 éves fiú, Berkin Elvan, aki akkor keveredett a tüntetésekbe, amikor kiment reggel kenyérért. Erdogan már akkor a Twittert és az ellenzéket vádolta a zavargások miatt.
tavaly decemberben korrupciós botrányba keveredett, ami négy miniszter lemondásához és radikális kormányátalakításhoz vezetett. A pártja ugyan márciusban fölényesen megnyerte a helyhatósági választásokat, de májusban jött az újabb botrány: egy valószínűleg a laza munkavédelmi szabályok miatt bekövetkezett bányabaleset 301 bányász halálát okozta. A miniszterelnököt bírálták amiatt, hogy érzéketlen nyilatkozatot tett, de a helyzetet csak tovább rontotta, hogy egyik tanácsadója a baleset helyszínén belerúgott az egyik földön fekvő tüntetőbe. Legutóbb júniusban demonstráltak több százan a kormány lemondásáért Isztambulban, a Gezi park átépítése elleni tiltakozások évfordulóján. Az alkotmánybíróság nem sokkal korábban mondta ki, hogy alkotmányellenes volt a Twitter és a Youtube blokkolása, amit Erdoganék vezettek be.
Az EU közel, de mégis távol
A külpolitikában is a kettősség a jellemző: Törökország EU jelölti státuszt kapott, de 2005 óta befagytak a tárgyalások. A „zéró probléma a szomszédokkal" elvét sem sikerült tartaniuk. Ha csak a közelmúltat nézzük, Erdogan népirtással vádolta Izraelt a mostani gázai hadművelet miatt, valamint a Muszlim Testvériséget támogatta Egyiptomban, ami miatt összetűzésbe keveredett a mostani egyiptomi vezetéssel, illetve Szíriában is az ellenzéket támogatta.
A választás tétje nem csupán az elnök személye, hanem az elnöki rendszer átalakítása: a Reuters már tavaly szeptemberben arról írt, hogy Recep Tayyip Erdogan egy erős elnöki rendszert szeretne bevezetni, amit a napokban maga Erdogan is megerősített, ehhez azonban alkotmánymódosításra lesz szüksége. Mivel az AKP jelenleg nem rendelkezik az ehhez szükséges parlamenti kétharmaddal, erre várhatóan legközelebb a 2015. júniusi parlamenti választások után lesz lehetősége.
A félszívvel támogatott egyetemi ember
Erdogan legerősebb kihívója Ekmeleddin Ihsanoglu, akit a középbalos-szekularista Köztársasági Néppárt (CHP) és a szélsőjobboldali-nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) támogat, az Economist szerint abban a reményben, hogy képes lesz elhódítani a vallásos szavazók egy részét az iszlamista gyökerekkel rendelkező, de szekularizációt javasló Erdogantól.
Az elmúlt tíz évben a szaúd-arábiai bázisú Iszlám Konferencia Szervezetét (OIC) is vezető, korábban egyetemi kutatóként dolgozó, 71 éves, szunnita vallású Ihsanoglu jelölése az al-Dzsazíra szerint sokakat meglepett, mivel a nemzetközi szervezet elnökeként egy többnyire apolitikus figurának tűnt, aki egészen elnöki jelöléséig egyetlen politikai pártnak sem volt tagja. Jelölését sokan az ellenzék „konzervatív fordulataként” aposztrofálják, mivel abban széleskörű egyetértés van, hogy egy ellenzéki jelölt győzelmére csak akkor van reális esély, ha a konzervatív-iszlamista kormánypárt szavazóinak egy részét is elszipkázzák.
Másrészt Ihsanoglu pártpolitikától mentes életútja előnyt jelenthet egy olyan szituációban, amikor az ellenzéki pártoknak kifejezetten egy olyan elnökre van szükségük, aki pártatlanul tudja ellenőrizni az AKP dominanciáját a végrehajtói hatalomban. Ihsanoglunak ugyanakkor az ellenzéken belüli megosztottságon is úrrá kell lennie: a CHP-n belül több csoport jelezte, hogy nem támogatja a jelölését.
Indulásával kapcsolatban az iszlámon belüli alavita vallási kisebbség is aggályokat fogalmazott meg, ezeket azonban a kampányban igyekezett eloszlatni: meglátogatta az alaviták által tisztelt Haci Bektas Veli sírját, illetve végig a közösségek közötti tolerancia erősítését szorgalmazta. Ihsanoglu mellett szól, hogy a nemzetközi színtéren otthonosan mozog, ugyanakkor a helyi politikában nincsenek tapasztalatai.
Akit imádnak a kamerák
Erdogan jogi útra terelte a békefolyamatot
Ha szükség lesz második fordulóra augusztus 24-én, akkor a felmérések szerint a kurdok többsége már Erdogant támogatná Demirtas kiesése után. A felfogásában a vezető politikusok közül a kurdokhoz legközelebb álló Erdogan júliusban fogadtatta el a török parlamenttel, hogy jogi alapokra helyezik a békefolyamatot, amitől a miniszterelnök többek között azt várhatja, hogy támogatják majd az elnökválasztáson.
A független kurd államért, majd pedig különböző szintű autonómiáért harcoló Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű szervezet 1984 óta küzd a török kormányerőkkel, a harcokban 40 ezer ember vesztette életét. A helyzet azonban mostanra már nem olyan feszült, mint korábban volt, sok előrelépés történt Erdogan miniszterelnöksége alatt. A PKK vezetője, Abdullah Öcalan 2012-ben tárgyalásokat kezdett a török kormánnyal, és márciusban tűzszünetet hirdetett, sok fegyveresük pedig visszahúzódott Irak észraki részére.
A kurdok jelöltje, a fiatalos külsejű, kampányában jól érvelő Selahattin Demirtas hiába nyerheti el a kemalista szavazók szimpátiáját, az előrejelzések szerint a szavazatoknak legfeljebb 10 százalékára számíthat.
A kurd Demokratikus Néppárt (HDP) által indított 41 éves ügyvédnek nem elég meggyőznie az ország 15 milliós – a teljes népesség körülbelül 18 százalékát kitevő – kurd kisebbségét, a törököknek is vonzó üzeneteket kell megfogalmaznia. Demirtas egy nyugat-európai politikusra emlékeztető imázst épített magának: a kampányban biciklizés közben találkozott a választópolgárokkal, imádja a zenét – énekel és a „saz” nevű hagyományos török lanton is játszik. Énekesi teljesítményét a kamerák elől sem félti, itt látható egy tévés alakítása:
Demirtas kampányában egy multikulturális Törökországot, a nők és a melegek egyenjogúságát hirdeti – utóbbi különösen merész vállalkozás egy olyan országban, amelynek miniszterelnöke a homoszexualitást az „iszlámmal ellentétesnek”, egyik minisztere pedig „betegségnek” tartja.
Nem azért lettem jelölt, hogy egy autoriter, bürokrata, antidemokratikus, szexista állam elnöke legyek. Olyan elnököt remélünk, aki ott lesz az emberekkel az utcán. (...) Törökország válaszút előtt áll. Vagy azt választjuk, hogy még jobban megszilárdítunk egy tekintélyelvű államot, vagy demokratikus intézkedésekkel kikövezzük az alapvető változáshoz vezető utat...
– fogalmazott a kampányban. Ezekkel az üzenetekkel a kurd jelöltnek valóban van esélye arra, hogy a szekuláris, baloldali török szavazókat is megszólítsa, ugyanakkor az AKP kurdokhoz való közeledése miatt éppen a kurd nemzetiségű táborból veszíthet el voksokat. Bár a kurd jelölt harmadik helye szinte biztosra vehető, így a verseny végkimenetelébe érdemben nem szólhat bele, viszont ha kétszámjegyű eredményt ér el, azzal nő a valószínűsége annak, hogy mégis szükség lesz második fordulóra. Ez a 2012-ben alakult DHP-nak azért is létfontosságú, mert ezzel bebizonyíthatják, hogy képesek lesznek megugrani a 10 százalékos parlamenti küszöböt a jövő júniusi parlamenti választásokon.
Mit hozhat Erdogan győzelme?
Yerlan Syzdykov, egy a Bloomberg által megkérdezett befektetési szakember alapvetően az eddigi intézkedések folytatására számít, illetve arra, hogy Erdogan meg fog próbálni minél több végrehajtói kompetenciát magához vonni, ezzel egy elnöki rendszer irányába tolva Törökország politikai berendezkedését.
A szakértő szerint
Az al-Dzsazíra szerint az egyik lehetséges fogatókönyv egy „Putyin-Medvegyev-féle csere”, vagyis az, hogy Erdogan elnökké választása után Gül lehet a miniszterelnök és egyben az AKP vezetője. Ugyanennyire valószínű, hogy Erdogan nem szívesen adja majd ki a kezéből a párt vezetését, és egy könnyen irányítható politikust segít a miniszterelnöki székhez.
A befektetési szakértő azonban arra az eshetőségre is felhívja a figyelmet, hogy az AKP táborán kívül is jelentős támogatottságú Gül szakíthat Erdogannal, ami akár pártszakadáshoz, és egy erős rivális létrejöttéhez vezethetne a konzervatív oldalon.
Gazdasági szempontból arra lehet számítani, hogy a kedvező demográfiai mutatóknak köszönhetően Törökország továbbra is növekedni fog, ugyanakkor az intézményrendszer további lebontása, a magas államháztartási hiány, illetve a központi bankra nehezedő kormányzati nyomás erodálhatja a befektetői bizalmat. Törökország továbbra sem adta fel arra irányuló ambícióit, hogy regionális energiaelosztó-központtá váljon. Ebből a szempontból Ororszország jelenlegi nemzetközi elszigeteltsége kedvező, ugyanakkor az Irakban és Iránban uralkodó instabilitás, valamint Erdogan nyílt szembenállása Bassár el-Aszad szíria elnökkel veszélyeztetheti az ellátás biztonságát.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
