Kétszáz katona halt meg Ilovajszkban

2014-09-08T162907Z 1767802992 GM1EA99017V01 RTRMADP 3 UKRAINE-CR
2014.09.10. 15:18 Módosítva: 2014.09.10. 22:51

Angela Merkel német kancellár szerint haladéktalanul be kell vezetni az Oroszország elleni újabb uniós szankciókat, mert a kelet-ukrajnai válságövezetben nem valósul meg teljes mértékben a tűzszüneti megállapodásban szereplő béketerv. Ugyan javult a helyzet az utóbbi napokban, de nincs 100 százalékos tűzszünet, mondta a Bundestagban.

Ugyanakkor a szankció soha nem öncélú, csak akkor rendelik el, ha elkerülhetetlen, és „amennyiben teljesül a 12 pontból álló terv, mi javasoljuk elsőként az újabb büntetőintézkedések feloldását" - mondta a német kancellár.

Petro Porosenko ukrán elnök közben meghívást kapott, hogy mondjon beszédet az amerikai kongresszus két házának együttes ülésén szeptember 18-án.

Harc harc hátán

Nyomozást indított az ukrán katonai ügyészség az augusztus 24-től egy héten át Ilovajszknál zajlott harcok ügyében, ahol a szeparatistákkal – és Kijev szerint az orosz reguláris hadsereggel – szemben súlyos vereséget szenvedtek az ukrán erők.

Legkevesebb kétszáz ukrán katona halt meg a harcokban fordulópontot jelentő Ilovajszkban,

amelynek bevétele híján meghiúsult a szeparatisták központjaként szolgáló Donyeck bekerítése és visszafoglalása.

„Most hallgatják ki a vezérkari főnököt, a déli műveleti erők vezetőjét és a hadsereg felső vezetésének más tagjait” – idézte a Newsru.ua Vitalij Jaremát. A legfőbb ügyész szerint két lehetőség van:

  • vagy az orosz erők agressziója miatt, objektív körülmények vezettek az áldozatok nagy számához,
  • vagy az ukrán hadsereg vezetése számolta el magát.

Ha Pjotr Litvin időben értesíti a parancsnokságot, hogy visszavonul Szaur-Mogilától és Amroszievkától, akkor más egységekkel fel lehetett volna készülni a védelemre és el lehetett volna kerülni az ilovajszki tragédiát – közölte kedden Dnyipropetrovszkban a Dnyeper hadosztály parancsnoka. 

Az ilovajszki katlan

A Donyeck közelében fekvő 16 ezer fős település bevételét először augusztus 10-én kísérelte meg az ukrán hadsereg. Az akció során azonban nem sikerült a szeparatista Donyecki Népköztársaság (DNR) ellenőrző pontjait bevenni, így néhány halálos áldozat után a támadás elakadt. Augusztus 19-én már újabb lendülettel indultak az ukrán erők, hamarosan jelentés érkezett arról, hogy kitűzték az ukrán zászlót a város főterén. A szeparatisták azonban – vélhetően orosz erők segítségével – rakéta-sorozatvetőkkel vették tűz alá az ukrán erőket. Néhány nappal később az ukrán egységeket bekerítették a DNR erői, augusztus végére a szeparatisták visszaszerezték az ellenőrzést a teljes város felett. A nagy ukrán veszteségekhez az is hozzájárult, hogy a csapatok egy részét az idén létrehozott Nemzeti Gárda önkéntesei adták, akik viszont csak könnyűfegyverzettel rendelkeztek, ami nem lehetett ütőképes a szeparatisták által bevetett nehéztüzérséggel szemben.

Az orosz elnök augusztus 29-én állt elő a hétpontos javaslattal, amelyben a szeparatistáktól humanitárius folyosó biztosítását kérte az ukrán erők távozásához. Vlagyimir Putyin javaslatát a DNR el is fogadta, kikötve, hogy az ukrán katonák csak fegyvereik nélkül távozhatnak. Az ukrán hadsereg azonban megkísérelte páncélosait is kivonni, amit Moszkva és a szeparatisták is a békés megegyezéssel szembeni lépésnek minősítettek. Az akció újabb összecsapásokhoz vezetett a DNR és az ukrán hadsereg között, a Putyin által javasolt humanitárius folyosóban.

Kijev katonai veszteségeinek negyedét Ilovajszk mellett veszítette el.

Kijev az ilovajszki eseményekről szóló hivatalos iratokat titkosította, arra hivatkozva, hogy a túlzott médiafigyelem az orosz fél érdeke, mert ezzel pánikot és tiltakozó mozgalmakat akar kiprovokálni a kijevi vezetés ellen.

A 200 csak a kezdet?

Valójában továbbra sem tudni, hogy mennyi áldozata volt az ilovajszki harcoknak. Hogy valódi csatatér helyszíne lehetett a város, arról a lövészárkokban egy hetet eltöltött ukrán újságíró, Rosztyiszlav Saposnyikov felvételei tanúskodnak. Szeptember elején a dnyipropetrovszki megyei adminisztráció vezetője Facebook-bejegyzésében száz alatti számról írt, míg a térségben harcolt katonák 500-1200 közé tették a halottak számát. A hétvégén az ukrán belügyminisztérium 80 áldozatról beszélt.

Nem kevésbé fontos a foglyok helyzete sem: az ukrán elnök szerdán bejelentette, hogy 700 katonát már sikerült hazahozni a kelet-ukrajnai szeparatisták fogságából, és a jövő héten a többi ötszáz is kiszabadulhat.

Különleges státusz igen, föderalizáció nem

Miközben Petro Porosenko a minszki megállapodás előnyeit ecsetelte – ami a tűzszünet tényében és a foglyok szabadulásában nyilvánul meg –, az ukrán elnök azt is bejelentette, hogy Donyeck és Luganszk megye egyes részei különleges státuszt kaphatnak. Porosenko az erről szóló törvényjavaslatot a jövő héten nyújtja be. Az elnök azonban hangsúlyozta, hogy a minszki megállapodásban

nincsen szó se Ukrajna föderalizációjáról, se a Donyecki és Luganszki Népköztársaságokról.

A törvénytervezet az önkormányzat ideiglenes rendjét szabályozná Donyeck és Luganszk megye egyes területein, Ukrajnán belül – tette egyértelművé az elnök, hogy sem autonómiáról, még kevésbé az annál is szélesebb körű önállóságról nem lehet szó.

Oda-vissza nevezett város

A vasérc- és kőszénkészletek felkutatásával II. Katalin cárnő egy skót mérnököt bízott meg. Charles Gascoigne kutatásai alapján jött létre az öntöde, amely körül a 18. század végétől kialakult a későbbi Luganszk, amely az Orosz Birodalom egyik fontos ipari központja lett.

A várost 1935-ben a védelmi népbiztos, Klement Vorosilov tiszteletére Vorosilovgráddá nevezték át. 1958-ban azonban – a Lugany folyó nyomán – ismét Luganszk lett belőle, miután Vorosilov részt vett a Hruscsov elleni sikertelen összeesküvésben.

1970-ben aztán Luganszkból megint Vorosilovgrád lett, a marsall halálának tiszteletére. A másodszor is Vorosilovgrádból 1990-ben lett harmadszor Luganszk – az ukrán kiejtés alapján Luhanszk –, amit a döntően orosz ajkú város azóta is őriz.

Kedden Jurij Lucenko elnöki tanácsadó – aki Julija Timosenko kormányában belügyminiszter volt, és a februárban elűzött Viktor Janukovics elnöksége idején börtönben is ült – szintén hangsúlyozta, hogy csak azok a területek kapják meg a pontosan még nem meghatározott különleges státuszt, amelyek a szeparatisták ellenőrzése alatt állnak. Ez Luganszk és Donyeck megye harmadát, úgy 20 ezer négyzetkilométert érinthet, beleértve a nehézipari központnak számító egymilliós Donyeck és a félmilliós Luganszk városokat.

Kérdés azonban, hogy mit szól a felajánláshoz DNR és LNR vezetése, akik ugyan nincsenek megemlítve a minszki megállapodásban, de mégis a tűzszünet nyerteseinek tekinthetik magukat.

Az LNR már jelezte, hogy kész a különleges státusz átgondolására, bár az a szakadár köztársaság szerint – Ukrajna egységét elismerve – széles önállóságot kell, hogy jelentsen.

Puskaporos tűzszünet

A különleges státusz eltérő értelmezése könnyen a harcok kiújulásához vezethet, ahogy az is, ha a szeparatisták úgy érzik, Kijev csak az időt húzza. Az ukrán vezetés ugyanis haderői átcsoportosítását végezte el, amit a szakadárok egy támadás előkészítésének tartanak. Porosenko ugyan közölte, hogy nincs szó az átcsoportosítás után támadásról, ám mint fogalmazott:

egyedül isten tudhatja, hogy meddig tarthat ez a tűzszünet. Ukrajna mindent megtesz a békéért, de senki sem dőlhet hátra.