Újabb oligarchaháborúba kezd a Kreml

2,5 milliárd dollárral csökkent az értéke szerdán az orosz tőzsdén az AFK Szisztyema cégnek egy nappal azután, hogy a vállalat többségi tulajdonosát házi őrizetbe vették Moszkva mellett. A kilenc milliárd dolláros vagyonával Oroszország 15. leggazdagabb emberének tartott Vlagyimir Jevtusenkov ügye azt jelezheti, hogy

Csökkent a tőzsdeindex is 1,7 százalékkal: az AFK Szisztyema 29 százalékot esett, de a Jevtusenko érdekeltségébe tartozó MTSZ távközlési cég is veszített 8,3 százalékot.

Az AFK Szisztyema az egyik legnagyobb oroszországi holding: a már említett MTSZ mellett ide tartozik a Basnyefty olajcég, sőt, a Gyetszkij Mir játékáruházlánc is.

Második Jukosz

„Remélem, az elnök megpróbál elszakadni az új hódításaitól és körülnéz, hogy mi folyik az országban” – mondta a Krímre is utalva Mihail Hodorkovszkij, Jevtusenkov letartóztatása kapcsán.

A Jukosz olajvállalat tulajdonosaként egykor leggazdagabb orosz üzletember szerint a helyzet most rosszabb, mint 2003-ban, amikor őt tartóztatták le. Hodorkovszkij adócsalás és sikkasztás vádjával tavaly decemberig ült börtönben, a Jukosz olajvállalat döntő része az állami Rosznyeftyhez került. Hodorkovszkij elítélése fontos mérföldköve lett a putyini hatalom megszilárdulásának.

„A Jukosz-ügyet legalább társadalmi politikai konfliktus magyarázta. Mindent elárasztott a korrupció az üzleti élet és a politika viszonyában és óvatlanul én ezt szóvá tettem. Úgy tűnt, a korrupció minden mértéken túl ment. Akkor még nem tudtuk, mi lesz tíz évvel később.

A mostani ügyben nincs másról szó, mint tiszta üzleti érdekről”

– vélte Hodorkovszkij, aki szerint Jevtusenkov letartóztatása mögött ugyanúgy Igor Szecsin áll, mint az ő esetében.

A Rosznyefty a Jukosz feldarabolásának legnagyobb nyertese lett, megszerezve a legértékesebb olajmezőit. A vállalat a harmadi legnagyobb olajtermelő Oroszországban, ám ezzel együtt adóssága is tetemes: nettó 44 milliárd dollár.

noha a cégnek a norvég Statoillal és a BP-vel is van ilyen megállapodása.

Szecsin augusztusban a szankciókra hivatkozva a kormányhoz fordult, hogy a stabilizációs alapból biztosítson számára 30 milliárd dollárt, amelyért az állam a cég újabb részévnyeit venné meg. A kormány azonban még nem hagyta jóvá a kérést, az illetékes minisztérium szerint az alapban nincsen ennyi pénz erre a célra.

Kinél van egy kis pénz?

A Rosznyefty intenzíven terjeszkedik, tavaly a TNK-BP-t vette meg 61 milliárd dollárért, ebből az ügyletből jön adóssága java, amit szakértők szerint már

A jövőbeni javak felélésével magyarázható az is, hogy a cég kényszerűen bevonta a kínai CNPC-t a Vankor olajmező feltárásába is, amely a Rosznyefty egyik legígéretesebb területe.

A pénzügyi nehézségekkel magyarázzák az ágazat ismerői, hogy a Kremllel jó viszonyt álpoló Jevtusenkov – bár Hodorkovszkij ügye óta nincs is másmilyen milliárdos, csak együttműködő – a hatóságok célkeresztjébe került.

A hivatalosan megfogalmazott gyanú szerint az AFK Szisztyema a 2005-tól fokozatosan felvásárolt Basnyeftyet pénzmosással és adócsalással egybekötve szerezte meg.

Ugyanakkor a Vedomosztyi már egy hónapja írt arról, hogy a Rosznyefty felvásárolná a benzinkúthálózatot is fenntartó céget, ám nem sikerült megegyezni.

„Mi köze ehhez a Rosznyeftynek, nem értem, röhej”

– kommentálta az Eho Moszkvi rádióban Jevtusenko letartóztatásának hátteréről szóló híreket Szecsin tanácsadója, aki egyben a Kremlhez közeli nézeteiről közismert újságíró. Mihail Leontyev szerint minezt csak „hazug módon terjeszti” a Vedomosztyi.

Orosz gazdasági modell

Márpedig az olajtermelése esett a Rosznyeftynek, amit egyes vélemények szerint Putyin előtt terjeszkedéssel akart elfedni Szecsin, ezért is lett volna fontos a cég megszerzése. (Évekkel ezelőtt a MOL ötödét megvásárló Szurgutnyeftyegazt is  Rosznyefttyel való összeolvadás lehetséges célpontjaként emlegették, akkor is annak kapcsán, hogy az állami cégnek sok adóssága, a magántulajdonú Szurgutnak meg tetemes pénztartalékai vannak.)

Leontyev szerint azonban a Basnyefty iránt a Rosznyefty sosem érdeklődött és nincs is a cégnek szüksége rá, hogy újabb vásárlásokkal növeljék a termelést.

A Kompanyija szakportál szerint

Tavaly csak 1,3 százalékkal nőtt az orosz olajkitermelés, ám a közeljövőben 5-6 százalékos esés valószínű. Kifogyóban a meglévő mezők, ám az újakhoz technológia és hitel is kellene, ezeket azonban az állami cége a nemzetközi szankciók miatt nem tudják megszerezni.

Emellett bizalmatlanságot is szül a külföldi befektetőkben, hogy az állami cégek rúghatnak csak labdába, így a magánvállalatok is elesnek a külső források bevonásának lehetőségétől. A jelenség nem új, három éve a Lukoilból is arra hivatkozva szállt ki az amerikai Conoco Phillips, hogy nem látják a cég oroszországi perspektíváit.

Biznyesz as usual

„Abban igaza van a Kremlnek, hogy Jevtusenkov ügyében nem kell politikát keresni” – erősítette meg Hodorkovszkijt Szergej Alekszasenko. A makroközgazdász szerint ugyanis Jevtusenkov sosem tért el a párt – az Egységes Oroszország – vonalától, ezen a területen nem találhattak benn kivetni valót a Kremlben. „Ez szimpla bűncselekmény azok részéről, akik elindították.

Ez nem is védelmipénz szedés, hanem leplezetlen rablás”

– írta blogjában. „A Basnyefty élén váltás lesz, ez nem vitás.” Alekszasenko szerint Jevtusenkov vagy „Guszinszkij és Csicsvarkin útján megy” azaz a televíziós és a távközlési nagyvállalkozókhoz hasonlóan az ellenül indított eljárások elől külföldre szöknek és megválnak érdekeltségeiktől azon az áron, amennyit a hatalom mond, „vagy Hodorkovszkijt követi”, azaz börtönbe megy és végignézi, ahogy a Basnyeftyet ugyanúgy megsemmisítik, mint a Jukoszt.

A hatalom felborítja a sakktáblát

Elemzők szerint Jevtusenkov ügye a vagyonfelosztás újabb szakasza, az államosítás elemeivel vegyítve. „Ez nem az előző évtized, a források most már szűkösebbek, így

azok a nagyvállalkozók is céleresztbe kerülhetnek, akik lojálisak voltak,

és igyekeztek távol maradni a politikától” – nyilatkozta a Business FM-nek Pavel Szalin. A politológus szerint új szabályokat ír a hatalom az üzleti szféra számára, olyanokat, amelyekben a tulajdon megőrzésére „száz százalékos garanciát senki sem kap.”