Ahová a magyarok hozták el a mennyországot

„Egy fekete zacskóban találták Voiban″ – húzta végig a kezét Wilhelmina nővér a bölcsőn. Az árvaház legkisebb lakója feküdt benne, aki olyan apró, hogy először észre sem vettem. Blessingnek, azaz Áldásnak nevezték el a nyilvánvalóan koraszülött csecsemőt, ő az egyetlen, aki a látogatók kedvéért sem kelt fel a csendespihenőből. Amíg a többiek ébredeztek, mi a szomszéd épületben pár falat frissen szüretelt perui uborka, azaz pepino mellett ültünk le a felnőttekkel beszélgetni.

Önfenntartóvá tenni

Wilhelmina nővért nem cingár, őszbe forduló szőke hajú német hölgynek kell elképzelni, egy európai apáca után lett németes keresztneve. Családneve már afrikai: Maswai. Bár a legtöbb magyar még sosem hallott Buráról a kenyai Taita-hegyek közt, ahol az árvaház áll, itt jól ismerik a magyarokat. „Azelőtt rengeteg problémánk volt, most, hogy támogatást kaptunk, olyan, mint a mennyország” – magyarázta a nővér, aki házi lecsóval fogadott minket, és közben elmesélte: az az álma, hogy önfenntartóvá tegye az árvaházat. Ehhez évek óta Magyarországról kapja a legtöbb segítséget.

A nővér a Kilimandzsáró lábánál nőtt fel, azt mesélte, elszökött otthonról, hogy apáca lehessen, azóta is ugyanolyan agilis: most nyáron töltötte be a hatvanat, de azt mondják, fürgébben ugrál a kertben a teraszok között bárkinél. 

A gyermekotthonban árvákat, utcagyerekeket, gyerekházasságból elmenekülőket is befogadnak. Van, aki itt nő fel, másokat rokonok, örökbefogadó családok vesznek magukhoz. Az apácarend néhány évvel ezelőtt szakadt el a Mombasai Püspökségtől, ezzel sok anyagi támogatástól estek el – ezt magyar önkéntesekkel, magán-, állami és nagyvállalati finanszírozással próbálja pótolni a Magyarországon 2006-ban bejegyzett Taita Alapítvány. Abban hisznek, hogy kicsiben tudják hatékonyan elkölteni az összegyűjtött pénzt: közvetlenül a gyerekeket és az intézményt támogatják (lásd keretes írásunkat az alapítványról).

Jobban, mint Európában

Legutóbb 2011-ben jártunk itt, amikor Szegedi Andrea önkéntesként dolgozott az árvaházban. Őt azonnal lenyűgözte az afrikaiak optimizmusa, életszeretete, és az első sokk után könnyen alkalmazkodott a helyi körülményekhez.

Szegedi már akkor kiemelte: az egyik legnagyobb nehézség a gyerekek megfelelő élelmezése. Legutóbbi látogatásunkkor derült ki, hogy az alapítvány időközben egyedülálló megoldást talált ki: elhívtak egy magyar kertészeti szakembert, aki a kenyai hegyvidéki klímán szeretett volna kísérletezni különböző növények termesztésével. Ő kedvére használhatja a hatalmas kertet, a megtermelt növényekből a gyerekek egészséges ételhez jutnak.

A MonJardin-es Domonyai András alapötlete pofonegyszerű: egy ilyen eltérő klímában rengeteg különféle növénnyel lehet kísérletezni. A cél megtalálni azokat a fajtákat, amik jól teremnek a helyi viszonyok közt – akár jobban, mint Európában. Kiemelte, hogy ehhez általános tudás kell, míg a legtöbb szakember egy fajtacsoporttal foglalkozik. Domonyai hosszú távú célja egy vidékfejlesztési modell kialakítása, ehhez tesztelik a vetőmagokat, kerttechnológiai megoldásokat.

Jut a piacra és a gyerekeknek is

Több száz fajtával vágott bele a kísérletezésbe, csak paradicsomból több mint egy tucatfélét termel (két fürtös, ökörszív, három kiskerti piros után elvesztettem a fonalat). Chilipaprikát is termeszt, amit helyben alig ismernek, viszont a piaci ára magas. Az uborkát is eladásra termelik, és bíztató eredményeket értek el többek közt zellerrel, retekkel, fekete sárgarépával is. De van négyféle padlizsán, bab- és sütőtökfajták, takarmány- és fűszernövények sora, a kertben akármerre néz az ember, ismerős és ismeretlen növények burjánzanak.

Tízből három jobban terem, mint otthon.

– mondta Domonyai, miközben végigvezetett az árnyékolókkal, páragyűjtő hálókkal szegélyzett domboldalon. A gyerekek máris profitálnak a kísérletből: érezhetően (10-ről 10-15 kilóra) nőtt az egy étkezésre elkészített ételadag. A Taita Alapítvány célja teljesen fenntarthatóvá tenni a gazdasággal az árvaházat. „Változatosabbak az alapanyagok, többször van gyümölcs, cukornád vagy más desszert, több cukor kerül a tízórai zabkásába″ – tette hozzá a szakember. Fontos az is, hogy a gyerekek így már megehetnek olyan gyümölcsöket is, amiket korábban szigorúan csak a piacra termeltek: jut nekik is, eladásra is. Közben a takarmánynövényekkel is kísérleteznek, az állatok egészsége a trágya miatt is fontos.

„Bármilyen helyi vagy otthoni vidékfejlesztéssel foglalkozó kollégával beszéltünk, mindenki azonnal a legfelső szintű kapcsolatok felvételét javasolta a kertet látva″ – mondta Domonyai, aki nem szokványos úton jutott el idáig: pécsi színészként indult, később kulturális kérdésekkel és vidékfejlesztéssel foglalkozó közgazdász lett.

Víztartály, napelem, mosdók

Nemcsak az óvoda egyik osztályterme épült a Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési támogatásából, hanem a mellette álló 40 ezer literes vízgyűjtő tartály, a napelem- és a szaniterrendszer is. Emellett a Vodafone támogatja 2011 óta az alapítványt: minden évben az ő támogatásukkal tudnak önkénteseket kiküldeni a Belső Főállású Angyal program keretében, melyre a cég dolgozói pályázhatnak.

A Vodafone önkéntesei mindig egy konkrét feladat elvégzését vállalják, volt, aki például könyvtárhelyiséget hozott létre. Ottjártunkkor Rácz Tibor dolgozott együtt Domonyaival egy vízgyűjtő medence megépítésén. A medencével, amihez napelemes pumpát is terveznek építeni, a kert állandó vízellátását tudják megoldani. A cég finanszírozta emellett például az óvoda vécéit és a játszóteret.

„Amikor 27 óra utazás után leszálltam a mataturól, 39 gyerek kezdte skandálni a nevem, pedig az árvaházban már korábban is láttak mzungut” – mesélte Rácz, aki az építkezés mellett hétvégenként, esténként a gyerekekkel is szívesen foglalkozott. A matatu a kisbusz, a mzungu a fehér ember helyi neve.

A lányoknak is van ilyen nálatok?

– kérdezték a gyerekek egyszer a lábszárára mutatva, amikor az egész napos ásás után leült az udvaron a lépcsőre. (A kezek, lábak szőrössége Afrikában szokatlan látvány.) Amikor túrázni vitték őket, akkor is érezte, milyen jólesik a gyerekeknek a figyelem és a törődés. Mielőtt eljött, cipőt vettek nekik Andrással. „Azt az örömöt nehéz leírni, amit a szemükben láttunk.”

Akkor azért átértékeltem magamban, hogy mi az, amit mi itthon alapvetőnek tartunk. Nincs semmijük, mégis sokkal boldogabbak, félórát-órát eljátszanak egy-egy vaskarikával. Látszik rajtuk, milyen összetartóak, mennyire összefogja őket a közösség.

– mondta.

Domonyai szerint óvatos becsléssel is legalább havi 200 ezer liter plusz vízhez jut a kert és az árvaház az új vízgyűjtővel. Terv pedig még van bőven: további növények mellett már például felmerült a porzást stabillá tevő méhkasok telepítése is. Most pedig függőben van egy nemzetközi fejlesztési pályázat szivattyúra és homok alapú vízszűrőre, 400 ezer forint értékben.

2015 a Fejlesztés Európai Éve, az ehhez kapcsolódó civil rendezvénysorozat első programjáról, mely a Magyarországon még ma is jelenlevő modernkori rabszolgaságról szólt, itt számoltunk be.