Igen, Nazarbajev megcsinálta

2015-04-18T160602Z 1196912246 GF10000064213 RTRMADP 3 KAZAKHSTAN
2015.04.27. 11:24

Nurszultan Nazarbajev ismét jobban teljesít, pedig már úgy tűnt, annál jobban, ahogyan eddig teljesített a 75 éves politikus, már nem is teljesíthetne.

A kazah elnököt legutóbb ugyanis 95,5 százalékos többséggel választotta meg a 16 milliós egykori szovjet tagköztársaság, de a vasárnapi választás megmutatta, hogy a centrális erőtér lehet még centrálisabb: Nazarbajev ezúttal 97,7 százalékot kapott.

Igaz, a huhogók mondhatják, hogy volt ez már jobb is: 1991-ben Nazarbajev 98,7 százalékot kapott, és nem akadt ember az országban, aki méltónak érezte magát arra, hogy legalább induljon a politikussal szemben. Az ellenfele Nazarbajevnek a posztszovjet térségben sokáig létező – néhol jelenleg is meglévő – „mindenki ellen” rubrikába húzott ikszek jelentették.

Ám az a választás a tegnapi rekord szempontjából nem számít: azt ugyanis még a függetlenség kinyilvánítása előtt tartották. Nazarbajev a Szovjet Kommunista Párt jelöltjeként indult.

Nazarbajev nem csak Kazahsztán első és mindeddig egyetlen elnöke. 1984-tól helyi kormányfőként vezette a szovjet tagköztársaságot is, vagyis még azelőtt hatalomra került Kazahsztánban, hogy Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárrá lett volna.

A függetlenné válással automatikusan szerezte meg Kazahsztán elnöki posztját, a nem sokkal korábbi választásra hivatkozva. Az egyszerűség kedvéért legközelebb csak nyolc év múlva tartottak választásokat, ezen Nazarbajev megmosolyogtató eredménnyel, a szavazatok mindössze 81 százalékát megszerezve nyert.

Hat év múlva 91 százalékot kapott, 2011-ben pedig már 95,5-öt.

Szerénysége miatt van választás

Hogy idén ismét megmérettette magát Nazarbajev, az csak és kizárólag az ő személyes mértékletességének köszönhető. A parlament – ahol Nazarbajev pártjának a 2007-es egypárti parlament után 2012 óta csak 80 százalékos többsége van – korábban felkínálta neki, hogy 2020-ig választások nélkül legyen elnök, ezt azonban az államfő visszautasította.

Azt azonban nem tudta megakadályozni, hogy a parlament 2010-ben őt a Nemzet Vezetőjévé nyilvánítsa. Élete végéig különleges jogkörökkel ruházták fel az elnököt, aki eszerint a hatalomból való valamikori távozása után is beszédet intézhet a parlamenthez, utasítást küldhet az állami szerveknek. Ő és családja mentesül minden jogi felelősségre vonás lehetősége alól.

Nazarbajev a parlament két háza által megszavazott törvényt nem írta alá, bár nem is vétózta meg. Így a törvény a szabályok értelmében mégis életbe léphetett.

Kumiszkapitalizmus

A tét nélküli választások rendszerével együtt az is kétségtelen, hogy Kazahsztán az egykori szovjet Közép-Ázsia legsikeresebb országa. Az egy főre eső GDP a Nemzetközi Valutaalap adatai szerint 24 ezer dollárt tesz ki – Magyarországé ugyanitt csak 900 dollárral több –, míg a nemzetvezetői kiváltságokban Nazarbajeven messze túltevő, a hatalmat a legendás Türkménbasitól megöröklő Gurbanguli Berdimuhammedov Türkmenisztánjában csak 14 ezer dollár, a földgázban a két országnál valamivel szegényebb Üzbegisztánban 5600, az energiahordozókban szegény Kirgizisztánban 3300, Tadzsikisztánban pedig csupán 2700 dollár az egy főre eső GDP, vásárlőerő-paritáson számolva.

 

Kazahsztán ugyan szoros szövetségben áll Moszkvával – tagja az orosz-belarusz-kazah Vámszövetségnek is – óvatosan különutas politikát folytat, megosztva a földgáz- és kőolajkitermelést a hazai, az orosz és a nyugati cégek között. A Kreml azt is kénytelen volt elnézni, hogy az elmúlt években létrejött vezetékeken keresztül közvetlenül exportál energiahordozókat Kínába, rontva ezzel az orosz alkupozíciót a kínai piacon.

A világ ismert kőolajkészleteinek 3, földgázkészleteinek 1,7 százaléka Kazahsztánban van. Uránból is jól áll, a itt van a világ uránkészleteinek ötöde.

A gazdasági növekedés folyamatos, a 2008-as válság alatt is bővült 1,2 százalékkal, és az elmúlt 15 évben megszokott volt a 6-9 százalék közötti gyarapodás. Igaz, eközben nőtt a külső adósság is, jelenleg az ország 212 milliárd dolláros nominális GDP-jének 70 százalékán áll.

A fellendülés nyomán Nazarbajev megengedhette azt is, hogy az ország fővárosát Almatiból az Asztanába átkeresztelt egykori Celinográdba tegye. A lépést sokan úgy értelmezték, hogy ezzel Nazarbajev biztosítani akarta az ország északi harmadának integrációját, tartva attól, hogy Oroszország idővel igényt tartana az egykor hozzá tartozó területekre.

Hogy a Moszkvával szembeni óvatos bizalmatlanság nem teljesen alaptalan, azt jelezte az is, amikor Vlagyimir Putyin tavaly azzal dicsérte meg Nazarbajevet, hogy „egyedülálló dolgot tett: államot hozott létre ott, ahol az sosem volt”.

Nazarbajev az északra tolt főváros geopolitikai szerepével kapcsolatos kérdésre korábban csak annyit válaszolt: a déli végeken fekvő Almati után így még közelebb került a főváros Moszkvához.