Halálra ítélték a bostoni maraton merénylőjét

Halálra ítélte egy amerikai esküdtszék Dzsohar Carnajevet a 2013-ban a bostoni maratonon elkövetett robbantásos merénylet elkövetéséért. A merényletben három ember meghalt és 264 megsebesült. Az esküdtszék 15 órán át vitatta meg az ítéletet, a Carnajevre váró másik lehetséges büntetés a tényleges életfogytiglan lett volna, írja a Reuters.

Ugyanez az esküdtszék a múlt hónapban már kimondta a csecsen származású, de amerikai állampolgár Carnajev bűnösségét. A 21 éves férfi a bátyjával együtt követte el a merényletet két házilag készített pokolgéppel, de a bátyját, Tamerlant az üldözés során agyonlőtték a rendőrök. Dzsohar Carnajevet egy rendőr megölésében is bűnösnek találták. A merénylet a legsúlyosabb volt 2001. szeptember 11. óta.

A bíróságon 10 héten át tartottak a tanúvallomások, ez idő alatt csaknem 150 szemtanút hallgattak meg, köztük több olyan áldozatot is, akinek szétroncsolta a lábát a pokolgép. William Richard, az egyik, nyolc éves áldozat apja arról beszélt a bíróságon, milyen érzés volt úgy dönteni, hogy hagyja fiát meghalni azért, hogy megmenthesse a szintén sebesült lánya életét. A lánya, Jane túlélte a merényletet de elveszítette az egyik lábát. Richardék egyébként áprilisban egy cikkben amellett érveltek, hogy ne ítéljék halálra Carnajevet, csak kapjon tényleges életfogytiglant és ne legyen joga fellebbezni, így ugyanis nekik sem kellene újra és újra átélniük a borzalmakat a fellebbviteli fórumokon.

Az ügyész szerint Carnajevet az al-Kaida szélsőséges nézetei vezérelték a merénylet kitervelésekor, amelyet bosszúból követtek el az amerikai katonai akciókért a muszlim országokban.

 Az esküdtszék döntése még nem jelenti automatikusan, hogy Carnajevet ki fogják végezni. Az ítéletet először még George O'Toole bírónak is ki kell hirdetnie formálisan, majd pedig valószínűleg fellebbeznek a fiú védőügyvédei.

Massachusetts államban, ahol az ügyet tárgyalták (és ahol a merénylet történt) senkit nem végeztek ki az elmúlt hetven évben, és az államban kemény viták folynak a halálbüntetés teljes betiltásáról. 

Kedves és ostoba

A beszámolók szerint Carnajev az ítélet kihirdetésekor, amely alapján – ha jogerőre emelkedik – valamikor majd mérgező injekcióval végeznek vele. Massachussetsben 30 éve lényegében törölték a halálbüntetést, ám arra az esetre megítélhetőnek hagyta a törvény, ha az esküdtszék min a 12 tagja egyértelműen támogatja.

A tanúk között Carnajev ismerőseit is meghallgatták, több rokonát és két barátnőjét. Unokanővére arról beszélt, hogy Dzsohar vidám, érzékeny fiú volt, akinek a „jósága mindenkire átsugárzott körülötte.” Igaz, egyik barátnője már árnyalta a képet: először kedves fiúnak tűnt Carnajev, de aztán rájött, hogy „egyszerűen ostoba.”

Az édesanya szerint a terrorakciót nem fiai követték el, hanem az amerikai titkosszolgálatok, akik „majd megfizetnek muzulmán fiaiért.”

Összeomlott az amerikai álom

Az Esquire orosz kiadásában a Wall Street Journal moszkvai tudósítója írta le a saját verzióját arról, hogy miként juthatott a nagy tervekkel az Egyesült Államokba érkezett szülők két fia a terrortámadás végrehajtásáig. Alan Cullison nem absztrakt pszichológiai pályát rajzolt meg: a családot egészen véletlenül 2004 óta ismerte, mert az akkor a Harvardon tanított újságíró autóját az idősebb Carnajev szerelőműhelyébe vitte.

„Nagyon jó szerelő volt és arról álmodott, hogy autóalkatrész-boltot nyit. Nem volt a család vallásos, sosem beszéltek Allahról és nem volt elől a Korán” – mesélte Cullison. 

A család nagy reményeket fűzött a két fiúhoz. Tamerlan vágy az volt, hogy a Harvardon tanuljon és olimpiai bajnok bokszoló legyen, sok autója és még több barátnője. A hat évvel ifjabb Dzsohar csak követte csodált bátyját, Cullison szerint így lehetett ez a terrorakcióval is. „Az apjuk meg is kért, hogy magyarázzam el a fiúknak, hogy az amerikai álom nem erről szól.”

Cullison nem sokkal később elköltözött és a kapcsolat megszakadt, csak kilenc évvel később, a terrortámadás után elevenedett fel, amikorra az apa már visszatért Mahacskalába feleségével együtt. Az asszony ekkor már muszlim előírásoknak megfelelő ruhát hordott. Az apa végig arról beszélt Cullisonnak, hogy fia az amerikai titkosszolgálatok áldozata.

De mi történt az alatt a kilenc év alatt? Nem sikerült boltot nyitni, a műhely nem ment, pénz kevés volt. Az anya bolti lopásba keveredett, a fiúk karrierje sem épült és a lányaiké sem. Az anya egyszer csak felfedezte a maga számára a vallást. Ez jól jött Tamerlannak is, akinek sem harvardi, sem sporttal kapcsolatos vágyai nem teljesültek. A vallás igazolta a kudarcokat, a külvilág nem fogad be, mert más vagy, mint ők. Cullison abban látja a tragédiát, hogy „az amerikai álom fellelkesítette a családot, túl sokat akartak, de vágyaik nem álltak arányban valós lehetőségeikkel.”