Egymást taposva pályáznak Obama székére a republikánusok

A demokratáknál egyelőre három kósza név díszeleg csak a nagy esélyes Hillary Clintoné mellett, a többiek pedig még mindig erősen vakarják a fejüket, hogy bejelentsék-e indulásukat, a republikánusoknál viszont már beindult a jelöltdömping. Az elmúlt hetekben sorra álltak elő a többé, vagy kevésbé komolyan vehető indulók, és csakhamar akár rekordszámú aspiráns is pályázhat a párt elnökjelöltségére.

Vannak köztük már korábban is próbálkozók, de az elnökválasztási küzdelembe újoncként belevágók is. Bármennyire messze is van még a jövő novemberi elnökválasztás, néhány hónapon belül máris tisztulni fog a kép, hogy kivel lehet valóban számolni.

Még senki sem emelkedik ki

Mostanra az is kiderült, hogy június 15-én, jövő hétfőn a legnagyobb név, Jeb Bush is hivatalosan ringbe száll majd a republikánusoknál. Előtte még gyorsan lezavart a héten egy európai körutat, Berlin mellett benézett Varsóba és Tallinnba is, hogy utána megerősödve várhassa az elnökválasztási kampányban különösen fontosnak látszó külpolitikai kérdéseket, például az Egyesült Államok hozzáállását Vlagyimir Putyin Oroszországához.

Bush fél éve tartó előfelkészülése az úgynevezett láthatatlan előválasztás (invisible primary) alatt felemásan sikerült: ugyan rengeteg pénzt és potenciális támogatót szerzett, de a felmérések alapján a republikánus választókat még nem győzte meg arról, hogy elkerülhetetlenül egy újabb Clinton-Bush-párharcnak kell jönnie.

Erre utal az is, hogy a volt floridai kormányzó még a rajt előtt meglepetésre lecserélte eddigi kampányfőnökjelöltjét, és a Washington Post szerint a sokkal támadóbb szellemű Danny Diazzal vág majd neki a következő hónapoknak.

Az biztos, hogy a republikánus verseny egyelőre teljesen nyílt: Jeb Bush nem csak nem emelkedik ki a jelöltek közül a felmérésekben, de a legtöbb alapján még csak nem is ő kapná a legtöbb szavazatot, ha most kellene döntésre vinni az előválasztásokat. Az egyértelmű esélyes hiánya mellett az is vonzhatta a republikánus potentátokat, hogy Hillary Clinton több oldalról is sebezhetőnek tűnik – az emailbotrány után például a Clinton alapítvány körüli pénzek miatt is magyarázkodniuk kellett Bill Clintonnal –, ráadásul az elmúlt évtizedekben mindössze egyszer fordult elő olyan, hogy egy elnök két ciklusa után ugyanabból a pártból válasszák meg utódját is.

A pontos számok még nem is igazán számítanak, legalább akkora szórást találnánk, ha nem a CNN/ORC, hanem mondjuk az ABC/Washington Post, vagy az Economist/YouGov felmérését választanánk példaként. A felméréseket összesítő RealClearPolitics is jól szemlélteti a megosztott mezőnyt (George Pataki eredménye a CNN/ORC felmérése alapján szerepel):

Létszámstop lesz a vitáknál

Már annyi jelölt jelentkezett eddig is be, és annyi várható még, hogy a Fox News bejelentette, hogy csak a felmérésekben legjobban álló 10 jelölt vehet majd részt az augusztus 6-án tervezett első republikánus vitán. A CNN is hasonlóan döntött, annyi különbséggel, hogy ugyan vitázhatnak a többiek is, de csak külön, nem a legjobbakkal közösen. Ez meglehetősen fura helyzeteket hozhat, hiszen előfordulhat, hogy az extravagáns mágnás Donald Trump ott lehet a fő vitán, míg a hivatalos jelöltségének bejelentésével még kiváró, indiai származású louisianai kormányzó Bobby Jindal pedig nem.

Ráadásul az előválasztások eddigi dinamikáját is megcsavarja a vitaküszöb, hiszen így minden kisebb jelöltnek az lesz az elsődleges célja, hogy hamar kézzelfogható országos ismertségre tegyen szert, míg korábban koncentrálhattak egy-egy fontosabb előválasztó államra a kampányukban, és sokkal visszafogottabban építkezhettek. Rögtön két nappal az első vita után jött volna Iowában a nagy hagyományú Ames Straw Poll, ami részben egy pénzgyűjtő rendezvény, viszont a résztvevők már szavaznak is a jelöltekről, akiknek lehetőségük van rövid beszédeket tartani. Ezen a mérsékeltebb jelöltek hagyományosan nem szállnak versenybe, ezúttal azonban Bush és Rubio mellett Lindsey Graham szenátor és Mike Huckabee volt arkansas-i kormányzó is jelezte távolmaradását, végül pedig az iowai republikánus párt úgy döntött pénteken, nem tartja meg a rendezvényt. Ha valaki azonban a havonta következő vitákban sem kerül be az első tízbe, akkor elég gyorsan elapadnak a pénzcsapok, és búcsút mondhat elnökjelölti reményeinek.

Pedig az előválasztási rendszer viszonylag sokáig lehetőséget ad majd a jelöltek kiélezett küzdelmére. A versengés február elején indul, hagyományosan Iowában és New Hampshire-ben, és egészen március 14-ig arányosan osztják el a delegáltakat az egyes államokban. Az egyes államokban méretüknek megfelelően kevesebb, vagy több delegált nyerhető el, végül pedig az a jelölt lesz a republikánusok hivatalos elnökjelöltje, aki a legtöbbet gyűjti össze. Március 15-től azért változik meg minden, mert onnantól a győztes mindent visz elv alapján osztják le a delegáltakat, kezdve mindjárt a nem kicsi Floridával, ami a maga 99 elnyerhető küldöttjével komolyan nyomhat a latban.

A kimaradás a vitákból és a túlzottan korai búcsú egyik jelöltnek sem jönne jól, noha többségük amúgy sem reális esélyekkel vág neki a versengésnek. Az előválasztások alatt elvérző elnökjelölt-jelöltnek lenni azonban már bőven kifizetődő lehet. Egyrészt szerencsés, de nem túlzottan gyakori esetben annyira megkerülhetetlenné teszi magát valaki, hogy a delegáltjainak átszavazásáért cserébe a végül győztes elnökjelölt maga mellé veszi alelnökjelöltnek. Másrészt az ügyesen menedzselt elnökjelölti indulással ingyen reflektorfény és országos ismertség jár, amit fel lehet használni később például egy önéletrajzi memoár népszerűsítésénél, vagy állandó meghívást lehet kiharcolni a Fox Newsra a konzervatív megmondóember szerepében. Az más kérdés, hogy jó nagyot is lehet bukni, ha valakiről az derül ki, hogy teljesen alkalmatlan a feladatra.

Nézzük akkor, kik jelentkeztek be eddig, még Bush hivatalos színre lépése előtt, hogy megküzdjenek a republikánus jelöltségért!

Ígéretes szenátoroktól...

A három cikluson át texasi kormányzó Rick Perry mindjárt a legjobb példa arra, hogyan tudnak pillanatok alatt földbe állni az előválasztási időszak és a viták előtt még erősnek tűnő jelöltek. Perry akkor vette át Texas kormányzói tisztségét, amikor George W. Bush-t 2000-ben elnökké választották, és a rekordnak számító 14 évig vezette az államot. Jó kiállásúnak, nehéz ellenfélnek tűnt – aztán az egyik első vitában arról lett ismert három éve, hogy azt sem tudta megmondani, Obama melyik intézkedését törölné el, ami elég hamar véget vetett a jelöltségének. Most elemzők szerint sokkal felkészültebbnek tűnik, egyedül az a gond, hogy az amerikai média nem nagyon felejt.

A legkomolyabban vehető jelöltek közé számít viszont a 44 éves Marco Rubio floridai szenátor, pedig csak 2011-ben került be a kongresszusba, előtte házelnök volt a floridai állami képviselőházban. Már a 2012-es elnökválasztás alatt feltűnt, akkor lendületes és érzelmes beszédet mondott a republikánusok tampai jelölőgyűlésén. Rubióról úgy tartották, hogy 44 évesen egyszerre tudná megszólítani a fiatalokat és félig kubai származásával a választásokon egyre fontosabb latino szavazókat is.

Ha el tud jutni odáig, akkor Florida szinte biztosan Bush és közte fog eldőlni, és nagyon nem mindegy, melyikük viszi az állam mind a 99 delegáltját. Viszont azzal is számolnia kell, hogy sokak szemében nem annyira előny, hogy Obama után újból egy fiatal, ékesszóló szenátor került elő – az elnökök többsége ugyanis kormányzó volt megválasztása előtt.

Ha már a szenátoroknál tartunk, ott van a szintén latino, texasi Ted Cruz, a radikális Tea Party mozgalom egyik kedvence. Cruz kubai bevándorlók gyermeke, és úgy lett szenátor, hogy a Tea Party támogatásával legyőzte az előválasztásokon a pártvezetés jelöltjét.

A lázadó, kompromisszumokat nem ismerő republikánus mintapéldája, a mérsékelt eszmék képviseletét pedig az erkölcsi tartás hiányának tartja. Arról is emlékezetes maradt, hogy egyszer 21 órán át beszélt a szenátusban Obama egészségügyi reformja ellen. A múlt héten simán elviccelődött Joe Biden kárára is, aztán pedig gyorsan bocsánatot kért, miután az alelnök éppen fia halálát gyászolta.

Szintén a Tea Party szókimondó támogatottja, de egyben a libertariánus eszmék továbbéltetője is Rand Paul kentucky szenátor, a mozgalom atyjának tartott Ron Paul háromszoros republikánus elnökjelölt-jelölt és volt texasi kongresszusi képviselő fia. Apja alapelvei mentén kisebb kormányzatot, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartását és visszafogottabb külpolitikát akar.

Az ifjabbik Paul főként azzal szerzett magának hírnevet, hogy sokszor szembeszállt más republikánusokkal, például a szenátusi frakcióvezetőjükkel, Mitch McConnellel, valamint a veterán John McCainnel, a párt 2008-as elnökjelöltjével is. Paul már a novemberi féliős választásokon is erősen támadta Hillary Clintont, a vesztes demokrata jelölteket mind clintonistáknak minősítve.

A politikus kongresszusi tevékenységének magyar vonatkozása is van: Paul az, aki miatt a 2010-ben elfogadott amerikai–magyar kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt a szenátus a mai napig nem ratifikálta.

Belépett a versenybe az a Lindsey Graham dél-karolinai szenátor is, aki még a saját államában sem túlzottan népszerű. Tartalékosként 30 évig volt a légierőnél, és a fegyverviselési jogok egyik nagy élharcosa a republikánusok között. Barack Obama külpolitikáját kudarcnak nevezte, és ezt olyan mélyen szántó gondolatokkal támasztotta alá, miszerint már fiatalon egy biliárdteremben dolgozott, ott pedig sokat látott. „Mindent, amit az irániakról tudok, ott tanultam meg. Tudom, hogy az irániak hazudnak" – magyarázta.

...régi újrázókon át...

A Beyoncé zenéjét mentális méreghez hasonlító Mike Huckabee, vagyis „a Huck" már indult 2008-ban, és nem is szerepelt rosszul, még jó humoráról is ismert maradt. Nyert az előválasztásokat megnyitó iowai kaukuszon, majd a kevés pénze ellenére főként a déli államokban voltak sikerei az előválasztások során. A volt arkansas-i kormányzó elsősorban az evangéliumi konzervatív szavazókat célozta meg, ami nem meglepő, hiszen eredeti hivatását tekintve baptista lelkész. Tizenegy éven át, 1996 és 2007 között volt Arkansas állam kormányzója, de nem csak ezért mondta, hogy jól ismeri a Clintonokat, hanem azért is, mert a korábbi elnök Bill Clintonhoz hasonlóan ő is az arkansas-i Hope-ban született.

Szintén viszonylag sokáig menetelt az előválasztások alatt, csak nem 2008-ban, hanem 2012-ben, Rick Santorum volt pennsylvaniai szenátor, aki az erőtlen mezőnyben a vallási konzervatívok jelöltjeként tetszelgett a mormon Mitt Romneyval szemben, és 11 államban le is tudta győzni. Mostani indulásának bejelentésekor egyik kezében szénröggel, másikban az amerikai zászlóval – kisebb államot ígért, és nagyobb teret az iparnak – jelentette be, hogy starthoz áll. Az nem sok jót ígért neki, hogy amikor megjelent Iowában egy kampányrendezvényén, akkor első körben mindössze egy érdeklődő volt csak: a helyi republikánus párt elnöke.

A magyar–olasz–ír származású George Pataki korábban három cikluson át volt New York állam kormányzója, és kifejezetten mérsékeltnek számít a mostani mezőnyben. A republikánus jelöltek közül egyedüliként támogatja az abortuszhoz való jogot, de a melegjogok mellett is felszólalt már korábban. Kiállt a fegyvertartás szabályozása, valamint a károsanyag-kibocsátás korlátázása és a kvótakereskedelem mellett is. Pataki apai nagyapja 1908-ban vándorolt ki Magyarországról, Aranyosapátiból. 2008. november 12-én Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozta George Patakinak.

...a világhírű idegsebészig

Eddig egyszer indult csak választáson, de 2010-ben sem sikerült bejutnia a szenátusba Carly Fiorinának, a Hewlett-Packard volt vezérigazgatójának, aki eddig az egyetlen női jelölt a republikánusok között. Ő  volt a Fortune legbefolyásosabb nőket összesítő számának a címlapján 1998-ban, de a HP éléről hat év után a részvényesek váltották le. A bejelentését megelőző repulikánus rendezvényeken jól fogadták a lehetséges indulását, de az sem nagyon lehet véletlen, hogy a könyve egy nappal a jelöltségének hivatalossá válása előtt debütált a boltokban. Kis jelöltként azt a taktikát választotta, hogy feltűnik olyan rendezvényeken, amiket Hillary Clinton tart, így próbálja meg megismertetni magát.

A 63 éves Ben Carson világhírű idegsebész is beszállt a versenybe. Ő volt az első, akinek fejüknél összenőtt sziámi ikreket sikerült szétválasztania, és már film is készült róla az Oscar-díjas Cuba Gooding Jr. főszereplésével. Carsont is a Tea Party mozgalom egyik kedvencének tartják. Nem hisz az evolúcióban, alacsonyabb adókat szeretne, ellenzi az abortuszt és a melegek közötti házasságot, és persze élesen bírálja Barack Obama elnök egészségügyi reformját, amit konkrétan a rabszolgasághoz hasonlított. Tavaly legalábáb ötmillió dollárt (több mint egymilliárd forintot) zsebelt be beszédekkel és könyveivel.