Törökország visszavág a terrorért az Iszlám Államnak

Felpörögtek az események Törökországban, miután az Iszlám Állam (IS) egyik török fanatikusa hétfőn felrobbantott egy karitatív gyűlést a törökországi Surucban. Csütörtök délután Tayyip Erdogan államfő Barack Obamával való egyeztetése után bejelentette, hogy árkokkal és reflektorokkal felszerelt kerítésrendszert húznak fel a Szíriával közös 900 kilométeres határszakaszon, este pedig komoly műveletek indultak meg az Iszlám Állam ellen:

• Az MTI tudósítása szerint pedig a török légierő diyabakiri légibázisáról felszálló három-négy F–16-os lőtt ki néhány rakétát egy iszlamista támaszpontra, méghozzá trükkös módon úgy, hogy közben nem hagyták el a török légteret. 
• Szintén a török sajtót szemléző MTI közölte, hogy Isztambulban pénteken reggel 5000 rendőr bevetésével 26 kerületet fésültek át iszlamista sejtek után. Végül 297 embert vettek őrizetbe, köztük nemcsak az Iszlám Állam harcosait, hanem baloldali és kurd fegyvereseket is. Ezután a török kormány közleményt adott ki, amelyben közölte, hogy "Ankara eltökélt a harcra, mind az Iszlám Állam, mind pedig a kurd militánsok ellen, méghozzá különbségtétel nélkül".

• Az Iszlám Állam is próbálkozott: az al-Dzsazíra egy török katona haláláról számolt be, aki Kilis határvárosában vesztette életét egy lövöldözésben.

Ahogy arról szerdán hosszabban is írtam, Törökország eddig az Aszad-rezsim megbuktatására és a szíriai kurdok féken tartására játszott, jóindulatúan átengedve a határain a Szíriába tóduló önkénteseket és az szunnita szélsőségeseknek (nem csak az IS-nek) katari és szaúdi pénzből vásárolt fegyvereket. Azonban kissé elszámolta magát, mert közben a Törökországban több száz (egyes feltételezések szerint több ezer) iszlamista sejt alakult, és amikor a kormányzat észbe kapott, és júliusban elkezdte felszámolni ezeket, egyikük akcióba lépett, és Surucben meggyilkolt 32 kurd baloldali fiatalt. A 15 milliónyi törökországi kurddal való viszony – nem kis részben a törökök cinikus Szíria-politikája miatt – amúgy is feszült volt, és a merénylet következtében tiltakozások, zavargások tucatjai robbantak ki. 

Az Iszlám Állam kis befektetéssel tudott óriási zavart okozni a 70 milliós – amúgy is kormányválsággal küzdő – középhatalomban. De a káoszon al-Bagdadiék (amúgy én már nem is tudom, a két rakétatámadás után egyáltalán él-e még a kalifa) nagyon sokat veszíthetnek. Meg nem erősített hírek szerint Erdogan máris a szövetséges légierő rendelkezésére bocsátotta a gigantikus incirliki légibázist, amit tavaly ősszel, Kobani ostromakor még féltett.

Ezenkívül a 360 ezres török hadsereg alig 100 kilométerre van Rakkától, az Iszlám Állam fővárosától, és nem okozna neki túl nagy nehézséget annak elfoglalása. Azonban a képlet most sem ilyen egyszerű, hiszen

• a törökök továbbra is úgy vélik, egy egységes szíriai–iraki Kurdisztán komolyan veszélyezteti Törökország területi egységét, ezért csakis úgy fognak beavatkozni, hogy az ne legyen olyan nagyon jó az YPG-nek.
  

• A vezérkar négy éve a szomszédból figyeli a szíriai polgárháború alakulását, ezért nyilvánvalóan tudja, amit pár hete már önök is tudhatnak: 2015 második felében még kuszább, még véresebb harcokra lehet számítani. Ebbe a sokszereplős adok-kapokba óriási baklövés lenne benne ragadni.
• A szárazföldi csapatok bevetését nehezíti, hogy Törökország közvetlenül nem nagyon érintkezik az Iszlám Állam által elfoglalt területekkel, hiszen Észak-Szíriában az elmúlt hónapokban sikerült egyesíteni a három kurd enklávét. Az utolsó nagyobb határ menti erősséget, Tel-Abjadot júniusban foglalták el a pesmergák, akik nincsenek kimondott jó viszonyban azokkal a törökökkel, akik vádjaik szerint többször is átengedték a határon az IS harcosait, hogy hátba támadják őket.