Donald Trump a legnagyobb élvezettel trollkodja szét az elnökválasztást

Van egy Bush, szépreményű kormányzók, szenátorok, a Tea Party kedvencei, világhírű idegsebész, a libertariánus eszmék atyjának fia is, de itt az idő, hogy megismerjék a rekordszámú republikánus mezőny felszárnyaló csillagát, a felmérésekben most már rendre élre törő

Mindenkit kiosztott, akit csak lehet

A hírhedt ingatlanmilliárdos június közepén vetette bele magát az elnökválasztási küzdelembe, de 69 éves kora ellenére nem épp szelíden mártózott meg a republikánus aligátorokkal zsúfolt medencében, hanem óriási seggessel üzente: Hahó srácok, itt vagyok!

Trump mindenkit befröcskölt: a Mexikóból "nemi erőszakra éhesen" érkező bevándorlókat többször is, méghozzá a véleményszabadság határait fenyegető sértésekkel. Például így:

Elveszik a munkánkat. Elveszik a pénzünket. Meggyilkolnak minket.

és persze riválisait, akik közül Rick Perryt IQ-tesztre küldte, a közel-kelet szakértő Lindsey Grahamnek pedig dadaista gesztussal nyílt adásban beolvasta a telefonszámát – mondjuk ő elég frappáns módon vissza is vágott:

A jelöltségért folyó harc elején simán belefér, hogy a politikusok radikális nyilatkozatokkal, egymás froclizásával próbálnak kitűnni a tizenegynéhány többi induló közül. Trump azonban gyorsan túlment a megengedhetőn, amikor a 2008-as republikánus elnökjelölt John McCain vietnami múltjának esett neki:

Azért tartsam háborús hősnek, mert elfogták? Én azokat tisztelem, akiket nem fognak el.

A megkínzott republikánus idol ilyen aljas betámadása után rengetegen szólították fel Trumpot, hogy azonnal tűnjön el, de ő csak nevetett a kritikusokon. Hiszen egy radikális anti-elitista brandet épít, közben pedig mellékesen még kitűnően szórakozik is rajta, hogy széttrollkodja a republikánus előválasztást. És bár könnyen lehet, hogy van egy olyan sajtósa, akit tökéletesen beidomított, mégis valószínű, hogy Trump maga ontja a posztokat a Twitterre (az Egyesült Államokban Magyarországtól eltérően ez a fő platform). Deutsch Tamásba oltott Széles Gáborként a milliárdos simán leáll vitatkozni, anyázni és hőzöngeni követőivel. Lehet, hogy nem is gondolja rosszul, hogy 140 karakternél hosszabb érvekkel tényleg nem érdemes próbálkozni a kampányban.

Ezekbe simán bele lehet sűríteni azt, ami neki kell:

• establishment-ellenesség
• egy-vagyok-közületek imázs
• és minden, ami fröcsögés

Egy ingatlanbefektető fiaként egész életében dúskáló embertől az első két téma persze kissé meredek. Amerikában azonban nem kell szégyellni a vagyont, és Trump kritikáját szigorúan csak a politikai elitre zúdítja, például emigyen (megpróbálva visszadni a twitter-nyelvezetet):

A Kongresszus Nem Talált Pénzt a Veteránoknak*Szállásolja, Eteti, Oktatja, Dokit ad az illegálisoknak*200 milliárdnál többet ad Iránnak

Illetve lelkesen retweeteli aktivistái jellemzését, melyek olyasmiket állítanak, hogy

Lehet, hogy gazdag, de mégiscsak olyan, mint mi vagyunk.

Az internet azonban nem tévé, hogy egyszerűen csak nyomni lehessen a propagandát. Trump napok alatt annyi mémet fűtött fel, hogy abból az Index egész szakrovatát megtölthetnénk.

Ám az irónia csalfa dolog, a mégoly megsemmisítő gegek néha a célpont javára szolgálnak, főleg, ha az csak annyit akar:

Rólam, egyedül rólam beszéljetek!

Ezért amilyen visszataszító volt, annyira bejött Trumpnak az erőszakos-könyöklős rajt – amit azért a celeb-státusz is megfejelt. A RealClearPolitics felméréseket összegző átlaga alapján Trump már 18,2 százalékon áll, amivel 4,8 százalékkal vezet a második Jeb Bush előtt. Azért a közvélemény-kutatók is hozzáteszik, hogy könnyen lehet, Trump a szinte mindenki máshoz képest kimagaslóan ismert nevéből is profitál, de így is képet kaphatunk, mégis ki, és miért támogatja Donald előretörését.

A ThinkProgressnek többen azt mondták, hogy az üzleti életben szerzett tapasztalata az, amire az országnak szüksége van 2016-ban.

Az ország annyira eladósodott, annyi munkahelyet veszítettünk külföldi országokkal szemben. Szerintem pont egy üzletemberre van szükségünk, hogy cégként vezesse az országot.

– mondta egy iowai kisvállalkozó (Iowa ugye az első előválasztás helyszíne), egy helyi farmer pedig ehhez hozzátette, imponál neki, hogy Trump soha nem töltött még be választott hivatalt, és kívül áll a Washingtonban óriási intézménnyé dagadt lobbikörökön.

Pedig Trump a könyveiben számtalan példát hoz arra, milyen kemény nyomás alá bírta helyezni az önkormányzatokat egy-egy ingatlanprojektje érdekében. Sőt, az Economist nem is tudja másként értelmezni Trump trollkodását, minthogy a vállalkozó támogatása/visszavonulása fejében üzleti szívességeket akar kicsikarni a republikánus vezetéstől, azaz

Akár komolyan gondolja a jelöltséget, akár nem, az biztos, hogy Trump érkezése alapjaiban rendezte át a republikánus előválasztási dinamikát. Ő az első, aki igazán fel tudta rázni a láthatóan még a jelöltjét kereső republikánus tábort, és ezzel teljesen új helyzetet teremtve lépéskényszerbe is hozta a többieket. 

Már a láncfűrész is előkerült

Azt nem szabad elfelejteni, hogy Trump nem véletlenül most döntött úgy, hogy annyi lebegtetés után idén nagy csinnadrattával, a saját magáról elnevezett toronyban rendezett ceremónia keretében tényleg beszáll az elnökválasztási versengésbe.

Az már eddig is látszott, hogy a rekordszámú republikánus induló éppen azért sorakozott fel, mert nincs egy igazán markánsan kiemelkedő jelölt, ezért mindenki úgy érzi, hogy megcsinálhatja a szerencséjét. Még ha a pénzgyűjtésben máris elég komoly különbségek a tényleges verseny elindulásával egyre jobban ki is ütköznek majd.

Ted Cruznak nekiment Trump, aztán most már mégis szinte ők lettek a legjobb barátok. Rand Paulnak sem kell a szomszédba mennie, ha egy kis populizmusra van szüksége, de ő is új szintre emelte apja, Ron Paul libertarianizmusát, amikor a héten már láncfűrésszel esett neki kampányvideójában egy asztalra felhalmozott adótörvénykupacnak (szegény Jimi Hendrix biztos nem gondolta volna, hogy hiperradikális performansza 2015-ben republikánus háttérzenévé válik)

Nyomja, ami a csövön kifér

Trump ráadásul jóval makacsabb jelölt-jelöltnek bizonyulhat, mint a 2012-es bohócfelhozatal. Legutóbb a pizzamogul Herman Cain is szép reményekkel indult a felmérésekben, aztán elég hamar kiderült, hogy kívülállóként nem lehet csak úgy, szennyesteregetés nélkül beszállni a nagyok közé. Jött egy kis szexbotrány, és máris minden véget ért, mielőtt még egyáltalán elkezdődhetett volna. Másoknak szépen lassan fogyott el a pénzük, ezért egyre kevésbé tudtak szem előtt lenni, a média is hátrébb sorolta őket, aztán pillanatok alatt elvéreztek az előválasztásokon.

Ehhez képest már igazán meg kellene erőltetniük magukat az ellenfeleknek, ha Trumpról elő akarnának ásni valami eddig nem ismert kompromittálót, és legyünk őszinték, ennek sok értelme, meg eredménye sem lenne. A tízmilliárd dolláros becsült vagyonnal a pénzkérdés sem érinti annyira érzékenyen Trumpot, hiszen a saját népszerűsítésébe simán befektethet néhány százmilliót a magánvagyonából. Ráadásul a mostani taktikával gyakorlatilag ingyen lehet szem előtt, és megkerülni sem nagyon lehet, mert a médiában is pontosan tudják, hogy sokkal könnyebben el lehet adni a nevével egy hírt, mint mondjuk az országosan alig ismert John Kasichcsal. Persze nagyon messze még a vége, és bőven lehet, hogy nem sokáig tart majd a Donald-jelenség.

Ami odáig jutott, hogy az előválasztásokat megnyitó Iowa állam legbefolyásosabb lapja, a Des Moines Register szerkesztőségi vezércikkben elégelte meg az ámokfutását, és megüzente Trumpnak, hogy

Szállj ki az elnökválasztási versengésből. Most.

Vállalhatatlansága miatt több olyan szervezet is elutasítja Trumpot, melyek amúgy rendíthetetlen republikánus-szimpatizánsok. Így például a határokon önkéntes járőrszolgálatot teljesítő Border Patrol Union kerek-perec lemondta Trumppal közös programjait.

Azonban egyelőre nem indult ehhez hasonló össztűz ellene. Már eddig is bőven magára zúdította a republikánusok és nem mellesleg demokraták haragját is, de egyelőre láthatóan teret engedtek Trump önfeledt garázdálkodásának. A republikánus párt igazán befolyásos tagjai, bár egy pénzzel kitömött, kiszámíthatatlan kívülállónak tekintik Trumpot, aki nagyjából senkihez sem köthető a pártelitből, még nem léptek. Ha egyszer igazán elegük lesz Trumpból, akkor fognak tenni azért, hogy a lehető leghamarabb kikerüljön a képből. De a milliárdosnak is lehetnek még váratlan húzásai, pár napja azt ígérte CNN-nak, hogy

elnökként mérsékeltebb hangot ütök meg.

Sőt, lenyűgöző arcátlansággal azt is állította

a spanyol ajkúak imádni fognak engem elnökként

Ami lehet, hogy azt jelenti: a sikeres repülőrajt után a kellő pillanatban átáll utazósebességre, amivel újabb stratégiaváltásra kényszeríti riválisait. 

Vannak, akik páholyból nézik

Hogy mit jelent a Trump-jelenség a párt egészére nézve? A Vox szerint sokan úgy okoskodnak a republikánusoknál, hogy Trump agyonnyomja a többieket, a komolyan vehető jelöltek egyszerűen képtelenek ezen a masszán át eljuttatni minden üzenetüket a választókhoz. Ez főként a kisebb, országosan még kevésbé ismert, de amúgy ígéretes jelölteknek árthat – egy valakinek viszont kedvezhet is:

Neki van messze a legtöbb pénze, ő a legismertebb, ráadásul még alapból is mérsékelt, establishmentnek tetsző vonalat képvisel majd a választáson, így Trump tökéletes ellentéteként jelenhet meg.

Trump valójában nem tudja megnyerni a republikánus jelöltséget, viszont – legalábbis egyelőre – elszívja a levegőt a Bushra tényleg veszélyes jelöltek elől.

Trump ráadásul mindjárt augusztus 6-án széttrollkodhatja az első republikánus jelölti vitát, és utána is visszatérő szereplő lehet, hiszen ezeken a felmérésekben országosan legjobban álló tíz jelölt vehet majd részt. Ez persze lehetőséget is jelent a kisebb jelölteknek, ha mondjuk őket pécézi ki éppen Donald, és sikerül jól kijönniük a támadásokból. Ha pedig sokáig marad az előválasztások porondján, az azt jelenti, hogy a konzervatív, Tea Party-tábor nem tud összezárni egy komolyan vehető jelöltje mögött.

A demokraták persze nem igazán hullatnak könnyeket amiatt, hogy Trump éppen a republikánus oldalon garázdálkodik. Ha nem is áll meg annyira a legnagyobb demokrata esélyes Hillary Clinton állítása, hogy odaát mindenki nagyjából egy Donald Trumpnak felel meg, de azért elég könnyen hitelteleníteni lehet a republikánusokat a még esetleg ingadozó függetlenek előtt. Ahogy Barack Obama is mosolyogva megjegyezte Jon Stewart Daily Showjában: „Biztos vagyok benne, hogy a republikánusok élvezik Trump dominanciáját az előválasztásukban."