A Hezbollah és a síita félhold

A Közel-Keleten egyre ádázabb vallásháború dúl. Ahhoz képest, hogy Iránt az embargó politikailag és gazdaságilag is megnyomorította, igen ügyesen rakosgatta egymás mellé azokat a járdalapokat, melyek évezredek óta minden perzsa állam stratégiai céljához vezettek:

Persze ma már nem Babilon a világ fővárosa, de a stratégiai cél Kürosz ideje óta nem sokat változott: uralni a Közel-Kelet kereskedelmi útjait. De míg régi perzsa birodalmak a lazúrkő- vagy a rabszolgakereskedelem profitját akarták lefölözni, addig mára az olajvezeték vált az új selyemúttá.

Az USA megajándékozta Iránt egy országgal

Egy ezer kilométeren keresztül kacskaringózó olajvezeték azonban igen sérülékeny jószág, hiszen aki egyetlen méterét ellenőrzi, az ellenőrzi az egészet. Ezért értelemszerűen az a legbiztonságosabb, ha ezt az egy métert sem kockáztatja tulajdonosa. Irán korábban nem is álmodott arról, hogy bármikor is ellenőrzése alatt tarthat egy ilyen, a Földközi-tengerhez vezető csőrendszert, hiszen útjában állt a Halálos Ellenség, Szaddam Husszein Irakja. 

De utána jött George W. Bush és Donald Rumsfeld agyszüleménye, a 2003-as iraki háború, ami teljesen felborította az erőviszonyokat. Az amerikaiak Szaddám teljes szunnita elitjét kisöpörték – a roninokból meg is lett a helyi al-Kaida (ma Iszlám Állam) katonai-igazgatási bázisa –, és helyére a többségi elvnek megfelelően egy tiszta síita kormányzatot ültettek. Irán pedig köszönte szépen a Sátán Országának, és néhány év alatt saját vazallusává tette al-Núrikit. A megszállás végére már az amerikaiak is rájöttek, hogy sikerült 4500 katonát és 760 milliárd dollárt belefektetni abba, hogy Iránnak átpasszoljanak egy egész országot.

Így aztán a perzsák előtt, mint annyiszor a történelemben, ismét feltárult a Termékeny Félhold, csak már inkább az Olaj Félholdjaként: a síita közösségek ugyanis Libanontól Szírián, Dél-Irakon és Kuvaiton mintegy hidat képeznek Iránig (és onnan az Öböl túlpartjára, Bahreinbe és Szaúd-Arábia keleti partvidékére). És arrafelé a felekezeti hovatartozás Husszein (nem Szaddám, hanem a síiták első mártírja) halála óta sokkal erőteljesebb kapcsot jelent, mint a birodalmi vagy gyarmati vonalzókkal rajzolt határok. Irán pedig joggal remélhette, hogy piacszerző közelségbe kerülhet többek között az atomerőműveinek Fukusima utáni leépítése miatt növekvő német gázpiachoz.

De az erőegyensúly felborítását nem nézték ölbe tett kézzel a szunnita vezetésű Öböl-országok, sem Törökország, a többit pedig már ismerjük: kitört a síita-szunnita vallásháború. És mivel a hatalmi konfliktus összefonódott az évezredes vallási konfliktussal, ezért főszereplői képtelenek voltak határok közé szorítani.

De inkább hagyom is az arab szóvirágokat: az elégedetlenség egy dolog, ennek lázadásig való felszítása egy másik, a katonai siker pedig egy harmadik. Manapság már nem divat reguláris hadseregeket bevetni a szövetségesek támogatására, ahogy azt Kelet-Ukrajnában is látjuk, közvetett háborúkhoz közvetett haderő dukál.

Iránnak nem is kellett sokáig keresgélnie, amikor ütőképes és mindenhol bevethető harcosokat keresett, hiszen

A Hezbollah neve nyilván nem cseng ismeretlenül azok előtt, akik az utóbbi évtizedekben nem egy horgásztanyán élték az életüket, ezért csak pár fontos dolgot emelnék ki a történetéből - az érdeklődőknek itt egy kiváló összefoglaló, méghozzá magyarul.

Az OBI-ba járnak aknaburkolatért

Mint ahogy az Iszlám Állam, a Hezbollah is egy konfliktus melléktermékeként jött létre. Izrael a 1982-ben mélyen benyomult Libanonba, hogy kifüstölje onnan Arafat Palesztin Felszabadítási Frontját. Ez sikerült is – az emberiességben fizetett áráról egy csodálatos izraeli animációs film készült, szívből ajánlom –, azonban a zsidó állam nyílt katonai beavatkozása kiváltotta a síiták dühét. És így alakult meg a Hezbollah, mely az izraeli hadsereg által megszállt déli területek felszabadítását tűzte zászlajára. Neve azt jelenti: „Allah pártja”, és a Korán egyik versikéjére (ája) utal:

és Allah pártja az, akik győztesek lesznek

Az iráni forradalom győzelme által inspirált szervezet szép lassan magába olvasztotta a többi síita milíciát/terrorszervezetet – például a legdurvább teherautós robbantásokat végrehajtó Iszlám Dzsihádot –, a izraeli csapatok kivonulásával pedig sikeresen átpozícionálták magukat regionális milíciából terrorszervezetté, politikai párttá, árnyékállammá, majd a legutóbbi években nemzetközi elitalakulattá.

A Hezbollahot a kilencvenes évektől két-háromévente próbálta kifüstölni az izraeli hadsereg,  de a világ egyik legerősebb reguláris hadserege az állandó csetepatékkal csak azt tudta elérni, hogy a Hezbollah a világ talán legütőképesebb gerillaszervezetévé edződött. A harcokban – különösen a 2006-os izraeli támadás során – a legkorszerűbb harceljárásokat is megcsillogtatták az olyan "trükkök" mellett, mint amikor kertészeti boltokban kapható műsziklákba rejtett bombákat robbantották fel az izraeli páncélosokat.

Ha a Hezbollahról olvasnak, akkor

A Hezbollah-harcosok ugyanis kevlar-mellényben, golyóálló sisakban harcolnak, elitalakulataik meg amerikai M-16-osokkal és osztrák nehéz mesterlövészpuskákkal vannak felfegyverezve. A felszerelés zöme persze főleg szovjet időkből származik, de Iránon keresztül az utóbbi időkben egyre több kínai fegyvert is eljut hozzájuk.

A Hezbollah terrorszervezetként leginkább irdatlan nagy rakétakészletéről ismert – a készlet nagyságáról elég sok szám kering, de az biztos, hogy több tízezer rakéta rejtőzhet a Bekaa-völgyben található földalatti raktárakban.

Ezek nagy része persze Katyusa-szintű rövid hatótávolságú rakéta – főleg szovjet típusok vagy azok helyi klónjai –, melyek közül néhányat időről-időre átlőnek az izraeli határon. A pocsék találati aránnyal, néhány kilós töltettel s tizen-egynéhány kilométeres hatótávolsággal rendelkező rakéták nem jelentenek fejfájást az izraeli rakétavédelemnek, az viszont igen, hogy a siíta tengelyen Irán olyan rakétarendszereket is a Golán-fennsíkra akar telepíteni, melyek egy fél kerület lerombolásához is elég töltetet tudnak eljuttatni Jeruzsálembe vagy Tel Avivba. Ezek mozgását az izraeli hadsereg árgus szemekkel figyeli, és amint feltűnik egy Fateh-110-es, pedánsan le is bombázza az üteget.

A harci erő mellett meg kell említeni, hogy a Hezbollah évekkel megelőzte a propagandája miatt sokat csodált Iszlám Államot: saját kiberdivíziót üzemeltet, és parlamenti képviselőkkel rendelkező politikai pártként saját műholdas tévéadója és rádiócsatornája is van. Sőt, még a divatra is ad: az iszlamistáknál kedvelt fekete ruhát valóságos nindzsa-öltözetté gondolta tovább.

Még az ajatollah is könyörgött nekik

Az elmúlt években a Hezbollah az Izraelt a szomszédból szurkáló terrorszervezetből egy nemzetközi szinten bevethető síita elitosztaggá fejlődött. Ezen az úton az első lépés a 2012-re a bukás szélére került Aszad-rezsim megsegítése volt. Hasszán Naszrallahot, a Hezbollah vezetőjét Irán állítólag sokáig győzködte, hogy hagyja el Libanon dimbes-dombos vidékét a száraz szíriai fennsíkok megvívásáért. Végül maga Ali Hameini ajatollah beszélte rá Naszrallahot, akinél a lojalitás mellett két stratégiai szempont is nagy súllyal esett latba:

• A felkelők győzelme a Szíria felől érkező utánpótlás végét jelentette volna
• A szunnita radikális szervezetek aggasztóan növekvő súlya az Aszad ellen harcoló milíciák között

Ezért a Hezbollah 2012-től egyre növekvő mértékben bocsátkozott bele a harcokba. Eleinte csak a libanoni határ mellett feltűnő, jellegzetes sárga zászlós egységeik később Aleppótól Homszon át Damaszkuszig minden kulcsütközeteben megjelentek.

Számukat jelenleg 6 és 8 ezer közé teszik, szakértők szerint pedig egyáltalán nem túlzás, hogy

2015 január elején olyan megalapozottnak tűnő értesülések is napvilágot láttak, miszerint Asszad valamilyen atomfegyver összeeszkábálásán dolgozik – 2007-ben egy korábbi kísérleti telepét az Eufráteszbe bombázta egy „gyakorlórepülésen” lévő izraeli F-15-ös raj – a Libanon északkeleti határánál található Kuszairban, és a hegyvidéken megbúvó titkos telepet a Hezbollah elit katonái védik.

Megmutatjuk nekik, mikor kell odacsapni, és mikor kell visszahúzódni

2014-ben ráadásul újabb síita-szunnita front nyílt: az Iszlám Állam felemelkedésével iraki síiták – és ami egy szektariánus küzdelemben ugyanilyen fontos: a szentként tisztelt imámok sírjai – is közvetlen veszélybe kerültek. Mivel a 2003-as tisztogatások óta az iraki hadsereg mindenféle ellenállásra alkalmatlan volt, Irán attól tartott, hogy Ali és Husszein sírjait sem fogják tudni megvédeni az IS-től. Al-Bagdadiék pedig nem rejtették véka alá, hogy ugyanúgy porrá rombolják majd a síiták közép-iraki szent városát, Karbalát, mint az Első Iszlám Állam martalócai.

Ezért Hezbollah elitalakulatokat küldött Irakba, és a kétezres évek derekától működő helyi alszervezetével, a Kata'ib Hezbollahhal karöltve megszervezte a szent helyek védelmét, majd pedig az iráni Forradalmi Gárda tisztjeivel karöltve megkezdték a helyi síita milíciák kiképzését, melyek azután Tikrit ostrománál már főszerepet játszottak.

De nem volt megállás, mert új szintre lépett a jemeni konfliktus, melyben a húszi kisebbség elfoglalta csaknem az egész országot, mielőtt a szomszédos Szaúd-Arábia vezetésével kegyetlen légiháborúban sikerült őket visszaszorítani. A Financial Times riportjából az is kiderült, hogy a számszerű kisebbségben lévő húszik győzelmei mögött is Hezbollah-tanácsadók és -kiképzők állnak. A Financial Times-nak nyilatkozó vezető szerint iráni, jemeni és libanoni helyszíneken már tíz éve készítik fel a húszikat a harcra:

Az irániak valószínűleg rakétákkal és más fegyverekkel támogatják a húszikat. De mi a gerillaharc szakértői vagyunk, ezért megmutatjuk nekik, mikor kell a harcban odacsapni és mikor visszahúzódni.

A kemény kiképzés meg is hozta gyümölcsét, hiszen a húszikat az óriási túlerővel is csak visszaszorítani lehetett, megtörni nem. A jemeni háborúban pedig néha mintha a 2006-os libanoni háború vakmerő gerillaakciói köszönnének vissza.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Hezbollah kulcsszerepet vinne Irakban vagy Jemenben, azonban maga a tendencia a fontos: a világ leghatékonyabb gerillaharcászatát exportálhatják a régi perzsa érdekszférában elszórt síita közösségekbe: elsősorban a 2011 óta forrongó Bahreinbe, az Iszlám Állam provokációi miatt nyugtalankodó Kuvaitba, vagy a milliós elhallgatott és elnyomott szaúd-arábiai síitákhoz.

Ezt a szerepet a politikai véletlen alakította, de mára már a Hezbollah is tudatosan készül a nemzetközi kiképzői-mentorszerepre: Naszrallah két éve átalakította egész parancsnoki hálózatot, szíriai és jemeni regionális operatív vezetőket nevezve ki. Az intézményi változás azért számít mérföldkőnek, mert a szervezetben eddig egységesen kezelték a különféle ügyeket. Ahogy azt a szervezet második embere, Naim Kvasszem pár éve mondta:

Minden politikai, szociális és dzsihadista tevékenységünk ugyanazon vezetés döntéseiből fakad. Ugyanaz a vezetés irányítja a parlamenti munkát és az Izrael elleni dzsihádot.

Libanonban a Hezbollah továbbra is politikai pártként működik, és a pártpolitika logikájának megfelelően manőverezik. Ennek jegyében dolgozik például az augusztus végén kirobbant kormányválság elmélyítésén - egyébként a maronita keresztény frakcióval összefogva -, és próbálja újrafényezni a pont a szíriai szerepvállalása miatt fakuló népszerűségét. És közben a dél-libanoni bázisokról kiindulva tovább zajlik az Izrael elleni árnyékháború; melyben a Hezbollah a zsidó államot - a Hamasz heves ellenállása közepette - Gáza és Ciszjordánia felől akarja bekeríteni. 

A külföldi terjeszkedés azonban más. Olyan ez a Hezbollah számára, mint templomosoknak a keresztes hadjáratok: a szunniták elleni Szent Háborúban a Hezbollah az élcsapat, a szétszórt síita közösségeket védő pajzs, mely mindenhol megjelenik, ahol az al-Kaida vagy az Iszlám Állam a síitákat fenyegeti. Ahogy a már idézett Hezbollah-vezető megfogalmazta:

Nevünk azt jelenti, hogy Az Isten Pártja. De ez már nem így van. Nem párt vagyunk, hanem nemzetközi szervezet. Ott vagyunk Szíriában, ott vagyunk Palesztinában, ott vagyunk Irakban és ott vagyunk Jemenben. Mindenhol ott vagyunk, ahol az elnyomottaknak szüksége van ránk. A Hezbollah az iskola, ahol minden szabadságvágyó ember tanulni akar.