A törökök eleve arra készülhettek, hogy lelövik az orosz bombázót

Nagy távolságról, valószínűleg egy repülőgépről indították azt a rakétát, amelyik eltalálta az orosz légierő Su-24-es vadászbombázóját kedd délelőtt – mondta több korábbi vadászpilóta az Indexnek a nyilvánosságra hozott fotók és radarképek, valamint az eset ismert körülményei alapján.

A szakértők szerint egy radarvezérlésű levegő-levegő rakétát lőhettek ki. Erre utal, hogy az orosz vadászbombázó tetején láthatók a sérülések. „Nagyon sok kerozin meggyulladt, feltehetőleg egy nagy repeszbúrájú becsapódás történt” – közölte a típust és a repülési szabályokat jól ismerő forrásunk.

A repeszbúrás robbanás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a rakéta nem a gépbe csapódva robbant fel, hanem még a cél elérése előtt. Így kisebb, néhány centis srapnelek érik el a repülő felszínét. Ez leginkább az elektrooptikai vezérlésű rakétákra jellemző.

Az ilyen fegyvereken általában szenzorok vannak. Ha a céltárgyhoz közel ér, akkor az első és a hátsó érzékelő kettős jelzésekor robban. Az a körülmény is erre a fegyverre utal, hogy nem a hajtóműnél történt a detonáció. Ebből kiindulva valószínűtlen, hogy infravörös-rakétát használtak volna.

Az, hogy az orosz repülő nem viszonozta a tüzet, arra utal, hogy a török F-16-os nagy távolságról tüzelt. „Elmaradhatott a vizuális figyelmeztetés. Ehhez közel kellett volna repülni az orosz vadászbombázóhoz, és tájékoztatni, hogy megsértette a török légteret” – mondták szakértőink, akik szerint az, hogy az orosz gép részéről nem volt ellenakció, arra utal, hogy csak rádión figyelmeztették a pilótákat.

A török hadsereg közleménye szerint öt perc alatt tízszer figyelmeztették az orosz gépet. Azt azonban nem részletezték, hogy milyen módon, ezért elképzelhető, hogy csak rádión jeleztek a pilótáknak. Mivel a Szíriát bombázó Egyesült Államok vezette koalíció és az orosz légierő műveletei nincsenek összehangolva, a légi balesetek elkerülésére egy közös rádiócsatornát használnak. Itt jelezhetett az oroszoknak a török hadsereg.

A vizuális jelzésre amúgy sem lehetett túl sok ideje a török F-16-osoknak: az Ankara által kiadott radarképen az látszik, hogy Hatay tartomány Szíriába nyúló része felett történt az esemény. Itt alig 2 kilométeren át repült török terület felett a Su-24-es, a radarkép alapján, ha átlagos, 400 csomós (720 km/órás) sebességgel haladt, mindössze 10-20 másodperc alatt kiért volna a török részről.

Nem tiszta, hogy török vagy szír légtérben érte rakétatalálat a gépet. Orosz források arról számoltak be, hogy a roncsok négy kilométerre a határtól, szír területen csapódtak be. Így lehet, hogy zuhanás közben lépett ki a Su-24-es a török légtérből, de az is, hogy már Szíria felett volt a detonáció.

„Elképzelhető, hogy eleve le akarták lőni a gépet: a vadászbombázó egy kis szakaszon lépett be a törökök légterébe” – mondta az egyik szakértő.

Szíria és Törökország Krím-félszigete

Hatay tartomány, ahol az incidens történt, 1939 óta tartozik Törökországhoz. Nagyjából úgy került Ankara kezére a terület, ahogy Moszkva eljárt a korábban Ukrajnához tartozó Krím-félszigettel: a török hadsereg bevonult a területre, majd népszavazást tartottak a Törökországhoz való csatlakozásról.

A terület ekkor Hatay Köztársaság néven létezett, de erős török befolyással. Szíria viszont nem ismerte el sem önálló országként, sem Törökország részének a tartományt. A területről közel 70 éven át vitatkoztak, de 2009-re majdnem megszűnt a konfliktus azzal, hogy Damaszkusz megegyezett Ankarával egy közös gátépítéséről a területen és egy határövezetet akartak kijelölni, ahol könnyebb lett volna az átkelés a két ország között az itt élőknek.

2011-ben azonban újra kiújult a határvita: a szír állami média több dokumentumfilmet készített Hatayról. Ezekben mint szíriai területekről és a török hadsereg megszállásáról beszéltek. Az ekkor kiadott szír térképéken még mindig az ország területeként tüntették fel.

A török már megígérték, hogy lőnek, ha kell

Nem ez volt az első alkalom, hogy a törökök a légterük megsértése miatt figyelmeztették az oroszokat. Október 3-án és 4-én egy Szu–30-as és egy Szu–24-es gép hatolt be a török légtérbe előzetes engedély nélkül. A török légtérvédelem akkor többször figyelmeztette a gépeket, hogy ne tegyék. F-16-os vadászgépeket küldtek fel, és ennek meg is lett a hatása: az orosz gépek azonnal távoztak a török légtérből.

A történet fontos részlete, hogy a Szu–30-as pilótája majdnem hat percen keresztül becélozva tartotta a radarján az elfogására felküldött török vadászgépet. Végül egyik fél sem tüzelt, de Ankara ekkor közölte: lelövik azokat a gépeket, amelyek megsértik a légterüket.

Az oroszok akkor azt állították, hogy csak navigációs hiba miatt tévedtek a határ rossz oldalára. A törökök már akkor jelezték, hogy bármilyen, az ország légterét megsértő gépet le fognak lőni, ahogy azt korábban is megtették, mikor a szír légierő MiG–23-asa és Mi–17-ese tévedt rossz helyre.