Az Iszlám Állam már 2014-ben megindította az Európa elleni háborút

Két hónapja 22 ezer dzsihadista dokumentumát sikerült megszereznie a Sky News-nak az Iszlám Állam (IS) egyik renegátjától, aki idestova 18 hónapja szivárogtat adatokat a brit tévéadónak. Az informátor kiléte persze titkos, de annyit azért lehet róla tudni, hogy ma a Szabad Szír Hadsereg egyik társult szervezetének tagja, melyet az IS Rakkából űzött át a török határon, és jelenleg a Kalifátusból csempész embereket és értesüléseket.

A Sky kedd hajnalban is publikált egy fontos listát, mely ezúttal nem leveleket, hanem az Iszlám Állam vezetői utasításait tartalmazza. A kézzel írt parancsokból többet a Kalifátus külföldi akcióinak logisztikájáért felelős Abu Mohamed as-Simáli jegyzett, akire az amerikai kormányzat a párizsi merényletek után 5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki.

Olajat rovarirtóért

A parancsokból a Sky fordítása – és részben a szivárogtatók által szolgáltatott kontextus – alapján a következőket lehet megtudni:

• az IS rendszeresen ad el olajat az Aszad-rezsimnek növényvédő szerekért cserébe (az Iszlám Állam nem a mezőgazdaságot akarja fellendíteni, hanem a robbanószerek gyártásához szükséges ammónium-nitráthoz akar hozzájutni). Ezt olyan utasításokból lehet leszűrni, melyek az ellenőrzőpontokat utasítják bizonyos szállítmányok átengedésére.
• több összecsapásnál, például Palmüra orosz segítséggel végrehajtott visszafoglalásánál megállapodtak a kormánycsapatok az Iszlám Állam egységeivel, hogy azok háborítatlanul vonhatják vissza a nehézfegyverzetet – az értékes tüzérségi eszközöket és légvédelmi lövegeket – Rakkába. Sőt, egyes levelek arról tanúskodnak, hogy egész egységeket engedtek haza egy puskalövés nélkül.
• az is kiderült, hogy az Iszlám Állam azért is ragaszkodik foggal-körömmel törzsterületeihez, hogy fenntarthassa kiképzőtáborait, melyekben az eddig ismerteknél korábban, 2014 őszén kezdődtek meg a Nyugatra szánt terrorista sejtek kiképzése (eddig az volt az alapvetés, hogy 2015-ig az IS a "magányos farkas"-módszerrel akarta megtörni a Nyugatot).

A levelek és parancsok a Sky szerint egyértelmű bizonyítékoknak számítanak; a forrás ugyanis korábbi adatai egytől-egyik helytállók voltak. Az Iszlám Állam és Aszad-rezsim együttműködése egyébként sem számít újdonságnak, tökéletesen beleillik a szír polgárháború hihetetlenül bonyolult dinamikájába, ráadásul már korábban is számos indirekt bizonyíték utalt az állami és a vallási terrorszervezet összjátékára.

A börtönből az ellenzék élére

Aszad részéről már a polgárháború első hónapjaitól kezdve érezhető volt a törekvés, hogy a vele szemben álló demokratikus ellenzéki mozgalmakra rátolja az iszlamistákat. Ezért 2011-ben a Damaszkusz melletti Szednaja börtönéből az elnök parancsára kiengedték a Muszlim Testvériség és más iszlamista szervezetek összesen 1500 tagját, sőt, egy volt titkosszolgálati tiszt szerint

a rezsim nemcsak megnyitotta a börtönök ajtajait a szélsőségesek előtt, de hozzásegítette őket ahhoz, hogy fegyveres brigádokat hozzanak létre.

A Szednaja volt elítéltjei a konspirációban és gerillaharcban jeleskedő férfiak voltak (köztük a Dzsais al-Iszlám, vagy az Ahrar as-Sham majdani vezetőivel), ezért sokkal lendületesebben tudtak meghatározó tényezővé válni a polgárháborúban, mint a tiltakozó mozgalmakból kinövő Szabad Szír Hadsereg. Aszad célja az volt, hogy

És ez végül is sikerült. A szíriai ellenzéket ma minden fronton iszlamista szervezetek uralják. És bár az iszlamista nem ugyanaz, mint a terrorista, a szaúdi-katari szintű ideológiai frázisok azért kevés nyugati döntéshozó szívét melengeti meg. Az iszlamizálódás Aszad és az Öböl-államok által elsőegített folyamatáról egyébként itt olvashat részletesen>>>>>>>>>>>

Szíria: a realitások háborúja

Az Iszlám Állam 2013-as megjelenése teljesen felborította a polgárháborús erőviszonyokat, mert al-Bagdadiék minden nekik nem behódoló szereplőt kíméletlenül kiirtottak Szíria keleti feléből. Azonban a sokszereplős harc törvényszerűségei itt is érvényesültek, és mindenhol felbukkantak helyi kompromisszumok és alkuk. A rezsim érezhetően jobban kímélte az Iszlám Állam vele szemben álló harcosait, mint mondjuk az FSA katonáit (ebben mondjuk közrejátszott az IS kegyetlensége miatti rettegés is), sőt, a három fél által vívott Aleppónál több esetben a rezsim légitámadásokkal lassította az ellenzéki koalíció IS elleni offenzíváit.

De a most dokumentált eseteknél korábbról is ismert a frontokon átívelő olajszállítás gyakorlata, ugyanis a kelet-szíriai olajkutak elvesztését követően a nemzetközi embargóval sújtott Aszad-rezsim az oroszoktól kapott valutából az Iszlám Államtól és az an-Núszrától napi több tízezer hordónyi olajat és gázt vásárol. A rezsim így továbbra is üzemeltetni tudta repülőit és harckocsijait, a terrorszervezetek pedig egy csomó kemény valutához jutottak.

Az olajbiznisz mostani bizonyítékai mindenesetre azt a furcsa szituációt tárják elénk, hogy miközben Putyin harciasan – és teljes joggal – vádolja ellenségét, Törökországot azzal, hogy felvásárolja a Kalifátus területén kitermelt olajat, addig Putyin szövetségese ugyanolyan megbízhatóan hizlalja a rakkai devizatartalékokat.

De azt sem szabad szem elől tévesztenie a kelet-európai olvasónak, hogy miközben mindenki mindenkivel harcol és mindenki mindenkivel lepaktál, közben kemény propagandaháború folyik a külföldi közvélemény megdolgozására, hogy bizonyítsa, a másik fél a Gonosz, azaz az Iszlám Állam titkos szövetségese. Ahogy Afzal Asraf brit kutató a Sky riportjában felsóhajtott:

ez a háború a realitások és narratívák háborúja is, és mindenki megpróbálja manipulálni az eseményeket.