Ezer terrorgyanús embert húszezernek kéne figyelnie

A berlinihez hasonló terrorakciók után rendszerint a titkosszolgálatokat és a rendőrséget érik bírálatok: miért nem tudták előrejelezni a támadást, ha egyszer ez a dolguk? Miért nem tudták megakadályozni? Ezeket a kérdéseket az Index is boncolgatta már a párizsi terrortámadás után, akkor egy francia exhírszerző segítségét is kértük a helyzet elemzéséhez. 

A biztonsági szervek a leggyakrabban azzal védekeznek, hogy:

• rendkívül leterheltek, miközben elképesztő mennyiségű adatokat kell feldolgozniuk, vagy kellene, merthogy nem is mindent képesek feldolgozni;
• a dzsihadista terroristák egyre több csalódott, marginalizálódott embert tudnak beszervezni, meghülyíteni, márpedig képtelenség mindenkit szemmel tartani;
• és persze hibáztatják Edward Snowden egykori titkosszolgát is, aki elárulta a titkosszolgálatok módszereit, ezzel pedig akaratlanul is kiokosította a terroristákat.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az európai biztonsági szervek teljesen bénák lennének, legfeljebb a sikerekről vagy a megakadályozott merényletekről nem értesül a közvélemény. Franciaországban például a 2015. januári, 17 halálos áldozattal járó párizsi terrortámadás utáni négy hónapban összesen öt terrorakciót akadályoztak meg a titkosszolgálatok.

Mindezt egy olyan országban, ahol a hatóságok szerint 1573 állampolgár vagy Franciaországban élő ember áll kapcsolatban terrorista hálózatokkal. Ez pedig azt jelenti, hogy ennyi embert kellene szemmel tartania a hatóságoknak. De ugyanez a helyzet Németországban is, ahol legutóbb augusztusban, éppen Berlin közelében fogtak meg egy 27 éves férfit, aki egy szabadtéri rendezvényen akart merényletet elkövetni. Őt régóta figyelték a hatóságok, ahogy általában mindenkit, akit elkapnak. És persze vannak, akiket figyelnek, aztán nem figyelnek, és éppen akkor lép akcióba. 

Ahogy egy korábbi cikkünkben már leírtuk, egy telefon folyamatos lehallgatása nem csak abból áll, hogy a Cégnél megnyomják a record gombot, aztán hátradőlnek, és majd megszólal egy riasztó, ha kapás van. Valójában ehhez a technikai eszközökön túl egy stáb kell: emberek, akik rögzítik, emberek, akik leiratot készítenek a beszélgetésből, emberek, akik mindezt elemzik és kiértékelik (azaz megvizsgálják, hogy a lehallgatott anyagból mi a fontos és mi a jelentéktelen), emberek, akik erről jelentéseket készítenek és a sort hosszan lehet folytatni.

Arról már nem is beszélve, hogy a terrorelhárításnál a legtöbb esetben tolmácsokat is kell alkalmazni. Az, hogy valakit a titkosszolgálat figyel, az sem úgy néz ki a valóságban, hogy egy fekete napszemüveges fickó elkezdi követni a célszemélyt, ha kell kocsival, gyalog, tömegközlekedéssel. Ennél ez jóval több pénzt és humánerőforrást igényel. Egy profi, kiképzett hírszerző figyeléséhez például legalább húsz személy és nyolc-tíz autó szükséges folyamatosan. Merthogy van olyan figyelő, aki autóból figyeli, van, aki gyalog követi, van, aki biciklivel, stb. Tehát ezer ember figyelésére legalább húszezer emberre lenne szükség. 

A terrorelhárítók dolgát az sem könnyíti meg, hogy manapság bőven vannak olyan internetes alkalmazások, amiket jó eséllyel nehéz vagy nagyon körülményes lehallgatni. Erre is utalt az Indexnek Alain Rodier exhírszerző, amikor arról beszélt, hogy az ügyesen, és végig következetesen konspirált terroristák ellen szinte lehetetlen védekezni. 

Az is nehezíti a megelőzést, hogy a dzsihadista terrorizmus mai formájában egyre gyakrabban bukkannak fel magányos elkövetők.

Idén júliusban egy teherautó belehajtott az ünneplő tömegbe Nizzában, a tengerparti sétányon két kilométeren át ment teljes sebességgel az emberek között. A merénylet tehát hasonló volt a berlinihez, mégsem valószínű, hogy a két elkövető között kapcsolat lenne. Viszont a berlini támadást akár inspirálhatta is a nizzai. A magányos elkövetők egy jelentős részét az interneten hülyítik be a dzsihadisták, a radikalizálódás jelei sokszor a közösségi oldalakon is kiszűrhetők, de ezeknek az oldalaknak a monitorozása is elképesztő erőforrást követel. Ráadásul a közelmúltban éppen Németországban tartóztattak le egy titkosszolgát, aki radikalizálódott, pedig éppen az ő dolga volt a radikálisok megfigyelése.  

Mindennek tetejében félő, hogy egyre több dzsihadista tér vissza Európába - erre egyébként korábban éppen a német biztonsági szervek hívták fel a figyelmet. A német szövetségi bűnügyi hivatal vezetője, Holger Münch szeptemberben arra figyelmeztetett, hogy a közel hatezer, Irakba és Szíriába utazott európai dzsihadista egyharmada térhet vissza, ami komoly kockázatot jelent, hiszen a Közel-Keleten katonai kiképzést és harci tapasztalatot is szereztek a radikális nézeteik mellé.  

Az Interpolhoz egyre gyakrabban érkeznek Szíriából és Irakból olyan információk, hogy üres útlevelekhez jutnak hozzá a dzsihadisták. Jelenleg mintegy ötezer ilyen szíriai és 250 iraki útlevelet tartanak számon a bűnüldöző hatóságok, és ilyen útlevelei voltak a novemberi párizsi merényletek legalább két elkövetőjének, aki álnéven érkezett Európába. Ezen felül egyre gyakrabban érkeznek Szíriából a dzsihadisták haláláról érkező álhírek. Megakadályozandó a halottnak vélt dzsihadisták beutazását a kontinensre, a schengeni információs rendszerből újabban nem is törlik a halottakat.

Egyébként a titkosszolgálatok általánosságban tudták, hogy a szabadtéri rendezvények célpontjai lehetnek a terroristáknak. Az amerikai külügyminisztérium novemberben figyelmeztette is az Európába utazó turistákat, hogy a karácsonyi időszakban a szabadtéri rendezvényeken, beleértve a karácsonyi vásárokon terroristák merényleteket követhetnek el. Sajnos igazuk lett.