Amerika futni hagyta a savval bosszút álló magyar orvost

Harsogó olasz opera és a zenén is átszűrődő női jajveszékelés zavarta meg a szomszédok nyugalmát 1962. augusztus 28-án este a kaliforniai San Jose egyik elegáns lakásánál. A rendőröket végül nem ők, hanem a lakás ura hívta ki: dr. Geza De Kaplany, azaz Káplány Géza doktor, a Magyarországról emigrált 37 éves, jómódú aneszteziológus. Nyugodtan, rövidnadrágban üldögélt, amikor a rendőrök beléptek a lakásba, és szembesültek a borzasztó látvánnyal: a doktor fiatal felesége, Káplány Hajna rettenetesen megcsonkítva fekszik az ágyhoz kötözve, de még életben van.

Támadója összevagdosta, a sebeibe pedig savat öntött. A nő teste 60 százalékán harmadfokú égéséi sérüléseket szenvedett, arcát és nemi szerveit teljesen szétmarta a sav. A mentők egyike a korabeli híradások szerint maga is megsérült pusztán attól, hogy hozzáért a savban ázó áldozathoz.

Én tettem, hogy ráijesszek, hogy félelmet ültessek el benne, amiért megcsalt. Nem fog meghalni. Csak meg akartam fosztani a szépségétől.

- közölte sztoikusan a rendőrökkel a férj.

A jogerős ítélet előtt álló budai lúgos támadásra szinte minden fontos mozzanatban emlékeztető bűnügy szenzáció volt a maga idejében Kaliforniában. Káplány doktor 1963-ban zajló büntetőperéről folyamatosan tudósított a sajtó. Mire elkezdődött a per, már gyilkosság volt a vád.

Az áldozat először kórházba került, ahol gondosan ügyeltek rá, ne akadjon a kezébe tükör. 33 napon át küzdöttek az életéért, de szeptember 30-án végül belehalt a sérüléseibe. Mindössze 25 éves volt. Csak öt héttel a támadás előtt ment hozzá a doktorhoz.

Káplány Géza Makón született 1926-ban. Egy, gyilkosságért elítélt orvosokról szóló könyv szerint nehéz gyerekkora volt, nemesi származású apja verte őt és a testvéreit. Szegeden járt orvosi egyetemre, 1951-ben dicsérettel végzett. Az '56-os forradalom és szabadságharc után (melyben egyébként állítása szerint maga is részt vett) hagyta el Magyarországot. Megfordult Dániában és Angliában, mielőtt 1957-ben az Egyesült Államokban kötött volna ki. Ott tovább tanult egy ideig, a Harvard és a Yale diákja is volt. Végül a kaliforniai San Joséban vetette meg a lábát, az ottani kórház aneszteziológusaként. Jól keresett, és sikerei voltak a nőknél.

1962 nyarán, amikor megismerkedtek, a kivételesen szép, szőke hajú Piller Hajna egy klubban dolgozott és modellkedett San Franciscóban. A kétszeres olimpiai bajnok vívó, Piller György lánya maga is a kommunizmus elől menekült a családjával Amerikába. Édesapja az 1956-os melbourne-i olimpiai után nem tért vissza Magyarországra, utána utazó feleségével és lányával San Franciscóban találkoztak össze újra, és itt kezdtek új életet. 1962-ben Piller György már nem élt. Özvegye nagyon megörült, amikor az előkelő származású, jómódú orvos megkérte Hajna kezét. A fiatal nő ugyan másvalakit, egy szintén magyar mérnököt szeretett, de anyja nyomására igent mondott a keszeg, szemüveges, magas homlokú doktornak.

A mérnökkel való kapcsolatát azonban nem szakította meg. Káplány Géza tárgyalásán egy korabeli tudósítás szerint egy bizonyos Mrs. Hajdu tanúskodott arról, hogy az asszonynak házasságon kívüli viszonya volt. A férjnek ez a fülébe jutott, a vád szerint ekkor határozta el, hogy bosszút áll a feleségén, úgy eltorzítja, hogy soha többé férfi rá sem tudjon nézni.

A bíróság előtt a sötét napszemüveg mögé rejtőzött Káplány arra építette a védekezését, hogy nem épelméjű. A per, amiről a San Francisco Chronicle riportere, Caroly Anspacher külön könyvet írt 1965-ben, tele volt bizarr momentumokkal. Az első napon a doktor szótlanul ült, meg se moccant. A második napon azonban, amikor a vád bemutatta az esküdteknek a megkínzott áldozat holttestéről készült fotókat, Káplány talpra ugrott és kiabálni kezdett:

Nem, nem! Mit tettél vele?

- üvöltötte. Úgy kellett erőszakkal visszaültetni a helyére.

Káplány a perben azzal állt elő, hogy súlyos mentális betegségben szenved: többszörös személyiség, az ő esetét is valahogy úgy kell elképzelni, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ét. Káplány szerint a derék, kedves doktornak van egy alteregója, egy francia újságíró, Pierre La Roche. A Parade magazin 1963 áprilisi cikke szerint a védelem által felkért szakértők egyike, dr. A. Russell Lee a Palo Alto kutatóintézetből lejátszott az esküdtszéknek 2 órányi hangszalagot, ami a vádlottal készített interjúit rögzítette.

Ezekben az interjúkban Káplány azt mondta: először 1957-ben hallotta a Pierre La Roche nevet, amikor a párizsi Louvre-ban állt, megbabonázva a Mona Lisa szépségétől. "Hátrafordultam, és belebotlottam valakibe. Mielőtt még kinyithattam volna a számat, ezt mondta nekem: Pierre, nem láttalak egy ideje. És ott állt egy gyönyörű nő" - idézte fel az állítólagos élményt.

Káplány azt mesélte: az alteregó igazi Don Juan volt, amikor valami kaland adódott, sosem ő, a doktor volt az, aki kiélvezte, hanem a francia. Káplány szerint így volt már 1954-ben is, amikor egy budapesti kórházban beleszeretett egyik betegébe: Pierre kezdett viszonyt a nővel, mert a doktor sohasem szegte volna meg a csábítással a hippokratészi esküt. A franciát tette felelőssé azért az esetért is, amikor 1959-ben, egy bostoni kórházban dolgozva teherbe ejtett egy Ruth nevű nőt, majd becsapta és magára hagyta. Állítólag a doktor énje mindenből annyit érzékelt, hogy egy szép napon a kórház recepciójára kérették, ahol egy nő várta, és kérdőre vonta: "Pierre, nem szép tőled, hogy bujkálsz."

A vád szakértői szerint mindebből a meséből egy szó sem igaz, Pierre csak a ravasz Káplány agyszüleménye, nincs itt semmiféle többes személyiség, a doktor beszámítható, jól tudta, mit tesz. A Pierre-sztoriról az esküdtszéket sem sikerült meggyőzni. Ők is beszámíthatónak mondták ki a doktort, ugyanakkor úgy találták, a férfi tényleg mentálisan beteg. A védelem egyik szakértője paranoid skizofrénként jellemezte Káplányt, aki állapotát rémes gyerekkorának köszönheti. Amikor a dr. Beaton nevű szakértő a tárgyaláson arról vallott, hogy Káplánynak ambivalens viszonya volt az anyjával, aki egyszerre volt számára nőideál és olyasvalaki, aki elutasította őt, a vádlott hangosan ráförmedt: "Ne beszéljen így az anyámról".

Az esküdtszék, amely 10 férfiból és 2 nőből állt, húsz órán keresztül tanakodott azon, mi legyen Káplány büntetése: kivégzés vagy életfogytiglan. Végül a betegségéről szóló szakvéleménynek és saját furcsa viselkedésének egyaránt köszönhette, hogy elkerülte a gázkamrát. “Úgy érezzük, ő jelenleg egy beteg ember” - mondta az esküdtszék szószólója a Tucson Daily Citizen korabeli beszámolója szerint.

Átérzem a tragédia rettenetes súlyát, de nem érzem magam egyáltalán felelősnek. Olyan erők törtek meg, amelyek felett nem volt hatalmam

- jelentette ki Káplány a sajtónak, miután meghallgatta az ítéletet. Ekkoriban a kaliforniai törvények nem ismerték a tényleges életfogytiglan fogalmát: akit életfogytiglanra ítélték, annak is 7 év után megnyílt a lehetősége a feltételes szabadlábra helyezésre.

12 év után kiszabadult

Így eshetett meg, hogy ha nem is első, de második próbálkozásra, 12 évvel az elítélése után feltételes szabadlábra helyezték a savval gyilkoló orvost. Ráadásul nemcsak a börtönt hagyhatta el, hanem az országot is: Tajvanra repítették, hogy az ottani katolikus misszióban dolgozzon orvosként.

A dologról a helyi ügyészség, rendőrség csak utólag értesült, és amikor kipattant az ügy, jó nagy felháborodást is keltett. A helyi lapok arról cikkeztek, hogy a feltételesről döntő tanács elé került aktából hogy-hogynem hiányoztak a borzalmas állapotban lévő holttestről készült képek, Káplánynak valahogy sikerült elérnie ezt, pedig annak idején az ügyész kijelentette: soha, semmilyen tanács nem engedheti szabadon ezt az embert anélkül, hogy előbb látná, mire volt képes.

Amikor elengedték Tajvanra, a doktor fogadkozott, hogy élete hátralévő részét, legyen az bármilyen hosszú vagy rövid, a szegények szolgálatának szenteli a fejlődő országokban. A nagy elhatározás mindössze négy évig tartott ki. 1979-ben lelépett Tajvanról, és innentől kezdve, mivel megszegte a feltételes szabadság feltételeit, szökevénynek számított, újra börtönbe lehetett volna csukni, ha elkapják. A szökés utáni évek krónikáját 2002-ben, a gyilkosság 40. évfordulójára készülve a San Jose Mercury News újságírói szedték össze.

Egy német kórházban bukkant fel

Körözést adtak ki Káplány ellen, az Interpol-listára is felkerült. Legközelebb Németországban bukkant fel. 1980 végén egy női magazin kihozott egy hírhedt gyilkosságokról szóló cikket, és szerepelt benne a kaliforniai savas támadás is. Ekkor ismertek rá Káplányra új kollégái, és rögtön ki is rúgták az addig mit sem sejtő német kórházból, ahol elhelyezkedett. A San Jose Mercury News cikke szerint a következő években több lehetőség is adódott Káplány felkutatására és visszacipelésére a kaliforniai börtönbe, de ezeket sorra elszalasztották az illetékesek.

Az újságírók végül 2002-ben pár hónapos nyomozással találtak rá az akkor már nyugalmazott Káplányra egy német kisvárosban, az alsó-szászországi Bad Zwischenahn-ban. Kiderült: két évvel korábban megszerezte a német állampolgárságot, és innentől kezdve védett volt: Németország nem adta volna ki az Egyesült Államoknak. A doktor nem is titkolta a kilétét, az ajtaján a saját neve szerepelt. Tajvanon megismert második feleségével élt, egy kellemes kis utcában. Az újságírók csöngetésére egy fitt, hetvenes férfi nyitott ajtót. Könyörgött nekik, hogy ne hozzák le a sztorit, mert az tönkretenné az életét. "Egy hibát követtem el életemben. Megfizettem érte" - mondta az újságírónak.

Hogy a 2002-es cikk megjelenése óta mi történt Káplánnyal, nem tudni, azt sem, életben van-e. Halálhíre mindenesetre nem jelent meg. Ha még él, most 90 éves.