Menekültválság 2.0-t szabadít ránk Erdogan?

• A török elnök a népszavazási kampány közben megfenyegette az EU-t, hogy ráereszti Európára az országában tartózkodó menekülteket.
• Megvizsgáltuk, kell-e tartanunk egy újabb krízistől.
• Erdogan harciassága inkább a kampányról szól, Törökországnak sem érdeke elmérgesíteni a viszonyt.
• Európa sokat változott két év alatt, így a menekültek lehetősége és a kedve is töredéke a korábbinak.
• De nincs is szükség menekültekre ahhoz, hogy pánikba essenek az európaiak.

Nem kell menekültügyi szakértőnek lenni ahhoz, hogy egyértelmű legyen, milyen fontos volt Európának az egy éve megkötött menekültügyi egyezmény. Törökország az EU által ígért 3 milliárd euróért cserébe megígérte, hogy leállítja a Görögországba irányuló menekültáradatot. Bár az EU a 3 milliárdnak csak a negyedét utalta át, a törökök pedig a megállapodás humanitárius részeivel maradtak adósak, egy dolog megvalósult. Tavaly áprilisra eltűntek a frissen érkező tömegek a görög partokról, és ezzel párhuzamosan Európa további részeiről.

Az egyre feszültebb török-EU kapcsolatok miatt azonban gyökeres változás történt két hete: Ankara részben felfüggesztette a megállapodást, azaz nem vesz többet vissza menekülteket. Erdogan pedig azzal fenyegetőzik, hogy teljesen felrúgja az egyezséget. Persze mind a megállapodás, mind annak lebontása összetettebb kérdés, amelyet ebben a cikkünkben bontottunk ki.

A perpatvar és a fenyegetőzés lényege azonban mégis annyi: vajon megismétlődhetnek-e a 2015-ös események, amikor a görög partok úgy néztek ki, mintha gumicsónakos exodus zajlana, a Balkán vonatain fürtökben csüngtek a szír, iraki, afgán családok, és persze a Keleti pályaudvar.

A félelem elsőre jogos, hiszen egyértelmű: a történelmi menekülthullámot a törökök állították le. Elemzésünk szerint azonban:

1. Nem kell pánikolni, mert a menekülthullám már nem ismétlődhet meg.
2. Jogos a pánik, mert a menekültválsághoz nem kellenek menekültek.

Nem biztos, hogy jön a feketeleves

A menekültválság 2.0 első körben nem is attól függ, hogy Európa képes-e hatékonyan fellépni ellene, hanem hogy Erdogan beváltja-e fenyegetését. Ez pedig egyáltalán nem biztos.

Erdogan harcias kijelentései az április népszavazás kampányának közepén hangzottak el. Ez lesz az a népszavazás, aminek sikere esetén Erdogant már semmi sem akadályozhatja meg, hogy putyini jellegű rezsimet vezethessen be. A nacionalista és vallási érzelmekre játszó kampányba remekül illeszkedik az EU-ellenes hang, amit magyar nézőpontból nem is kell túlmagyarázni: a brüsszelezés éppen a hatalomnak megfelelő reakciókat képes kiváltani a tömegekből.

A kampány előrehaladtával pedig nyilván egyre emelni kell a tétet, Erdogan így juthatott el a nácizásig, majd az EU büntetésének ígéretéig.

Érdekes módon éppen az egyezmény egy pontjának befagyasztása jelzi, hogy inkább kampányfogásról van szó.

Másfél hete bejelentették, hogy nem fogadják többet vissza azokat, akik tavaly március óta érkeztek Görögországba. A törökök a szerződés ezen pontját azonban eddig sem nagyon erőltették: tíz, vagy akár százezrek helyett alig ezer szír menekültet sikerült visszaküldeni Törökországba egy év alatt.

Erdogannak hosszú távon, országa érdekeit nézve nem érdeke a teljes elhidegülés az EU-tól. Oroszország mint alternatíva csak a nacionalista propagandaanyagokban mutat jól. A gazdaságilag gyenge, a nemzetközi közösségben inkább trollként jeleskedő Oroszország az EU-val összehasonlítva nem sokat nyújthat Törökországnak.

Nem is a jobbára még csak csordogáló 3 milliárd eurós támogatás a kérdés, hanem az európai piacok, beruházások, és az EU révén megnyíló nemzetközi kapcsolatok. Ezek még akkor is fontosak, ha az Unióhoz csatlakozás esélye közelít a nullához.

Az is igaz persze, hogy Erdogan könnyen hozhatja magát olyan helyzetbe, hogy politikai túlélése és Törökország érdekei közt kell választania. Ebben az esetben tovább közeledhet Putyinhoz, aki - minimum profi hamishír-üzemével - eddig is fűtötte az európai menekültválságot.

Mi van, ha a törökök megteszik?

A 2015-ös tumultuózus események azonban az egyezmény felrúgása esetén sem valószínű, hogy megismétlődnek. Ennek négy oka is van.

1. Kevesebb friss menekült Törökországban. A menekültek nagyjából 60 százaléka Szíriából érkezett Európába az elmúlt években. Törökország azóta – saját érdekből, nem Európa miatt – durván megszigorította a határellenőrzést, és betonkerítést épített a szír határra. Szíriából fizikai lehetetlenség átjutni Törökországba. A menekültek, még ha át is másznak a betonkerítésen, a határon egyszerűen lelövik őket. Erről a helyszínen is meséltek nekünk.

A törökök erősen őrzik az iraki határt is, szintén inkább az esetleges terroristák miatt, nem menekültügyi szempontból.

Nincsenek már Törökországban azok a frissen érkezett tömegek, akik folytatnák útjukat Európa felé.

2. Lezárult a balkáni útvonal. Két éve még bizonytalan határőrizetű, vagy nyitott határok fogadták a menekülteket. Simán jutottak át Görögországból Macedóniába, majd Szerbiába, ahogy a menekültek közt nekünk is sikerült átjutnunk a zöld határon. A magyar határon átgyalogolva pedig már az EU-ban voltak.

Kerítés van Görögország és Macedónia, Szerbia és Magyarország közt. Az Unió országai pedig már rutinosan függesztik fel Schengent, és térnek vissza a határellenőrzéshez, ha kell.

A köztes országoknak már nem közömbös, hogy bejutnak-e a menekültek az egyik oldalon, hiszen mivel nem távozhatnak a másikon, náluk gyűlnek majd fel. Még ha hirtelen tömegek jutnának is el a görög szigetekre, onnan csak töredékük vergődne át Macedóniába, még kevesebben Szerbiába, ismét csak kevesebben hozzánk, és így tovább.

Törökországban jelenleg is él 3 millió menekült, akik jó része már kialakított valamilyen egzisztenciát az utóbbi években. Ha ezen emberek egy része el is indul: nem jut messzire.

3. Vége a menekültutaztatásnak. Két éve a balkáni útvonal országai ingyenes vagy olcsó buszokat, vonatokat biztosítottak a menekülteknek, hogy mielőbb távozzanak országukból. Ennek is vége, a csempészek jelentős pénzeket kérnek minden olyan szerencsés menekülttől, akinek mégis sikerült átjutnia az egyes határokon.

4. Elmúlt a welcome hangulat. A politika és a terrorcselekmények lehűtötték az európai polgárok hangulatát. A populista, szélsőjobbos, menekültellenes pártok sokat profitáltak a menekültellenességből, így mostanra a menekülteket elfogadó pártok is óvatosan szólalnak meg az ügyben. Egyre kevesebb a menekültek pozitív hatásait, vagy a segítség humanitárius kötelességét felvállaló hang a politikában és a médiába, és ez újra csak a távolságtartást erősíti.

A kutatások szerint hiába igazak továbbra is az EU elöregedéséről, az új munkaerő szükségességéről szóló jelentések, egyre inkább ciki a menekültek hasznáról beszélni. (Valószínűleg történelmi öntökönszúrásként fogják emlegetni, hogy az EU milliárdokat fizet a saját vagyonából, hogy a menekülteket egy másik ország munkaerő-piacára integrálják, de a helyzet abszurditása most még nem látszik a populista habtól.)

Bár a legtöbb nyugat-európai ország intézményrendszere magyar szemszögből elképesztően humánus, és befogadó, ahogy azt Svédországban is láttuk, a közhangulat egyáltalán nem olyan támogató már, mint két éve.

Nincsenek menekültek, de menekültválság azért lehet

A törökök legbarátságtalanabb húzása esetén sem valószínű, hogy néhány tízezernél több ember érkezne Európába. A határokon feltorlódó menekültek ekkora számban semmilyen komolyabb problémát nem okoznak. Ennyi ember elhelyezése, ellátása, adminisztrációja még a válság előtti helyzetben is megoldott lett volna, és pláne az most, amikor a kormányok már túl vannak a sokkon, és nem keresnék olyan tétován a megoldásokat.

Az elmúlt két év, különösen Magyarországon azonban azt is megtanította, hogy nem kellenek menekültek ahhoz, hogy a politika menekültválságot generáljon. Magyarországon jelenleg úgy tombol a menekültellenes hisztéria, hogy több mint egy éve alig néhány embert kapnak csak el a határon naponta.

A statisztikai adatok is azt mutatják, hogy a válság nem a menekültek számától, hanem a politika igényeitől függ. A Fidesz 2015-ben kezdte a menekültellenes kampányát, amelynek köszönhetően az addig menekültügyben semleges magyarok Európa idegenellenességben vezető népe lett. A menekültválság azonban nem 2015-ben kezdődött, hanem évekkel korábban.

Az Eurostat grafikonján is látszik, hogy az Európába tartó menekültek száma 2012-ben kezdett meredeken emelkedni, 2013 és 2014 közt pedig majdnem megduplázódott a számuk. A magyar kormánynak ekkor azonban még remekül működött a „Gyurcsány-Bajnai, ketten tették tönkre az országot” kampánya, és nem kellett újabb ellenséget keresnie. Noha ekkor már menekültek tízezrei szöktek át Szerbiából a zöldhatáron, hogy Magyarországon át folytassák útjukat Nyugat-Európába. Pont ugyanúgy, mint másfél évvel később, amikor a Fidesz, és egy sor európai populista párt épp új programot keresett.

Azaz Erdogan - a populista európai politikusok és Putyin jól működő hamishír-gyárai segítségével - mégis képes lehet olyan pánikot kelteni 50-100 ezer menekülttel, mint amilyet korábban egymillió ember érkezése okozott.