Gyógyszerek nincsenek, a boltok üresek, az utcákon polgárháborús állapotok

Égő barikádok szemben a rohamrendőrök sorfalával, a levegőt áthatja a könnygáz füstje, a káosz közepén maszkban a himnuszt hegedülő tüntető, Molotov-koktélok mellett ürülékkel teli flakonok és az utcára vonult páncélos csapatszállítók – ezek lassan mindennapos látvánnyá válnak a gazdasági és politikai válságba süllyedt Venezuelában, ahol hetek óta több százezer ember tüntet a főváros Caracas és a nagyvárosok utcáin a tarthatatlan állapotok ellen.

Miközben az infláció lassan négy számjegyű lehet, alapvető élelmiszerekhez, gyógyszerekhez sem lehet hozzájutni, az erőszakba torkolló tüntetéseknek már legalább 40 áldozatuk van, legutóbb hétfőn haltak meg ketten az összecsapásokban. Az elmúlt hetekben több százan megsérültek, legalább kétezer embert pedig őrizetbe vettek. A Nicolás Maduro elnök lemondását és új választások kiírását követelő tiltakozók azonban azt mondják, nem adják fel, amíg el nem érik céljukat.

A saját híveit szintén utcára szólító Maduro viszont a külső hatalmakat és az ellenzéket vádolja az erőszakért. A hatalmához ragaszkodó elnök odáig ment, hogy háborús helyzetet idézve katonai bíróságok elé állíttatja az elfogott tüntetőket, és átírná egykori mentora, Hugo Chávez alkotmányát is.

Szinte mindennaposak a tüntetések

Szinte minden társadalmi csoport utcára vonult már a fővárosban, Caracasban április eleje óta. „Nem kérünk többet a diktatúrából!", „Így lehet leváltani ezt a rohadékot" feliratú táblákkal vonultak a tüntetők, de emlékeztek már fehérben, csendben az áldozatokra. Vonultak már fehér rózsával kifejezetten nők is Maduro ellen, pénteken pedig a kreatív nevű napi tüntetések keretében megtartották a „nagyszülők menetét” is több ezer nyugdíjas részvételével. Sokan vannak, akik ugyan nem az utcán tiltakoztak, de edények és lábosok kocogtatásával az ablakokból is kifejezték szolidaritásukat.

A tüntetők követelései nagyjából a következők mentén mozogtak az elmúlt hetekben:

• Maduro mondjon le.
• 2017-re írjanak ki előrehozott választásokat.
• Engedjék szabadon a bebörtönzött ellenzékieket.
• Váltsák le az elnökhöz hű legfelsőbb bíróságot.
• Humanitárius segélyekkel oldják meg a krónikus gyógyszerhiányt.
• Oldják fel a gazdasági bénultságot.

A békés tüntetések mellett sokszor erőszakba csaptak át a tiltakozások. Többen kukákat gyújtottak fel, elkezdték a Chávezt ábrázoló szobrokat is ledönteni, de elsődleges céljuk általában a fontosabb utak lezárásával a főváros megbénítása volt. Miután a tömeg rendszerint beleütközött a rohamrendőrök sorfalába, többen köveket, Molotov-koktélokat dobáltak, míg a rendőrök könnygázzal, gumilövedékkel és vízágyúval próbáltak oszlatni. A héten új taktikához nyúlt a tüntetők egy része. A könnygázra válaszul emberi és állati ürülékkel teli flakonokkal dobálták meg a rendőröket, amit azonban többen higiéniai szempontból visszásnak tartottak, hiszen a gyógyszerekből vagy éppen a szappanból is hiány van.

#Venezuela: protesters in the city of Villa del Rosario have toppled the statue of Hugo #Chavez, another sign protests aren't dying down pic.twitter.com/JCoKVwp9Cp

— Thomas van Linge (@arabthomness) May 7, 2017

Az áldozatok többsége a rendőrökkel kirobbant összecsapásokban halt meg, de szemtanúk szerint többekkel a kormánnyal szimpatizáló fegyveres bandák – akik saját állításuk szerint a szocialista forradalmat védik – végeztek. Voltak, akik csak rosszkor voltak rossz helyen, míg megint mások a tüntetések árnyékában meginduló fosztogatások közben haltak meg. A vérző fejű, sérült vagy éppen lángoló tüntetőkről készült képek pedig már mindennapossá váltak.

Egyre több tüntető jelenik meg otthon gyártott gázmaszkokban, fapajzsokkal, kertészkesztyűkben, és többségük azt ígéri, hogy mindenképpen kitart, és folytatni fogja a tiltakozásokat.

Kész vagyok mindennap utcára menni, ha ez kell

– mondta egy fiatal diák. Az ellenzék arra szólította fel a rendőröket és a hadsereget, hogy hátráljon ki Maduro mögül, akiről a Venebarometro felmérése szerint tízből hét venezuelai rossz véleménnyel van. A Guardian szerint a rendőrök közül sokan szimpatizálnak a tüntetőkkel, hiszen a gazdasági helyzetet mindenki a saját bőrén érzi, de félnek a megtorlástól. A hadsereg 85 tisztjét is leváltották az elmúlt hetekben.

A tüntetők között saját bevallásuk szerint többen egykor még támogatták Chávezt, de azóta az egyre súlyosbodó gazdasági és szociális válság miatt már teljesen szembekerültek Maduróval. „Elszántuk magunkat, elegünk van a nyomorból" – mondta egyikük. „Chávez alatt a fizetésünk ért valamit. Most ha nem halunk éhen, akkor a bűnözők ölnek meg minket" – mondta egy volt chávezista.

Enyhe kifejezés, hogy a gazdaság romokban

A szocialista forradalmát hirdető volt elnök 1999-es megválasztása után gyakorlatilag szétszórta az emberek között a könnyen elérhető olajbevételeket, de a gazdaság többi szektorát nemhogy nem fejlesztette, hanem az egyre jelentősebb és kártékonyabb állami beavatkozással sikerült szétvernie. Mindeközben Chávez szisztematikusan átvette az irányítást a média fölött, és nem mulasztott el alkalmat, hogy az ellenzék mozgásterét jogilag korlátozza.

A repedések azonban már vagy tíz éve megjelentek a chávezi rendszeren, amit csak a hiány növelésével tudtak fenntartani. Venezuela az akkor még rekordon álló olajár ellenére elkezdett eladósodni, a költségvetési hiány elszállt, a szegénység újra növekedésnek indult. Az olajon kívül pedig mást nem nagyon tudnak eladni, ma az exportjuk 96 százalékát ez adja.

Chávez 2013-ban rákban halt meg, utódja addigi alelnöke, az egykori buszsofőr Nicolás Maduro lett. Már 2013-ban is csak egy hajszállal – az ellenzék szerint pedig csalással – nyerte meg az elnökválasztást. Maduro alatt végleg megingott a szociális juttatások miatt is fenntarthatatlan chávezista rendszer, hiszen hiába van Venezuelának több olajkészlete, mint bármelyik országnak a világon,

Ez azt eredményezte, hogy Venezuela elsorvasztott gazdasága rengeteg alapvető terméket képtelen előállítani, és a valutahiány miatt az importért sem tud fizetni. Tavaly a kormány gazdasági válsághelyzetet hirdetett, leértékelte a teljesen értéktelenné váló bolivárt, és hatvanszorosára emelte a benzin árát. Az alapvető élelmiszerek kétharmada nem elérhető a boltokban, nincsenek gyógyszerek, de sok helyen még a szappan és a vécépapír is kuriózumnak számít, és a 30 milliós lakosságból a legszegényebbek már humanitárius katasztrófa szélére sodródtak.

Ez csak rosszabb lesz

Az IMF idei előrejelzése sem köntörfalazott: „Venezuela továbbra is súlyos gazdasági válságot él át.” A venezuelai gazdaság 18 százalékkal szűkült tavaly, harmadik éve folytatódik a recesszió. A CNN szerint a munkanélküliség 2017-ben meghaladhatja a 25 százalékot is, miközben 2015-ben még csak 7,4 százalékos volt. Az IMF előrejelzése szerint a durva kormányzati túlköltekezés, a bedőlő valuta és a korrupció mind hozzájárult ahhoz, hogy a most is durva hiperinfláció után jövőre 2000 százalék (!) feletti drágulás sem kizárt.

Március elején arról érkeztek hírek, hogy Venezuelának már csak 10,5 milliárd dollár devizatartaléka maradt – ez 2011-ben még nagyjából 30 milliárdos volt –, miközben 7,2 milliárd dollárnyi adósságot kellene törlesztenie. Az ország nagyon közel sodródott az államcsődhöz, miközben lényegében nem tudja fizetni az adósságait.

Venezuelában a második legtöbb a gyilkosságok száma a világon, és a múlt héten derült ki az is, hogy a szülésben életüket vesztő nők száma 65 százalékkal emelkedett, a gyerekhaláloké pedig 30 százalékkal két év alatt. Megugrott a maláriás és a diftériás esetek száma. A BBC szerint egy felmérésben a venezuelaiak háromnegyede mondta, hogy romlott az egészsége, és hogy napi két étkezésnél kevesebb jut neki. Sokan azt mondták, hogy átlagosan 9 kilót fogytak.

Miután rengeteg orvos elmenekült az országból, sokan a brazíliai és a kolumbiai határhoz zarándokoltak, hogy ott vegyenek orvosságokat és kapjanak kezelést. Közel tízezren végleg elszánták magukat az ország elhagyására, a brazil Roraima állam szükségállapotot rendelt el, hogy kezelni tudja a helyzetet.

Erővel próbálta biztosítani hatalmát

A chávezisták szerint a volt elnök Maduróval együtt sokat tett az egyenlőtlenségek felszámolásáért, és sok venezuelait segítettek kihúzni a szegénységből. Az ellenzék szerint viszont 1999-es hatalomra kerülésük óta felszámolták a demokratikus intézményeket, és a mélybe taszították a gazdaságot. Már mindkét oldalon, a vezetés mellett és ellen is többször utcára vonultak tüntetők az elmúlt 18 évben.

Az egyre súlyosabb hiánygazdaság, az órákig tartó sorban állások miatt már 2014-ben tömegtüntetések robbantak ki a szűk választási győzelem mellett egyébként is sokkal labilisabb politikai hátországgal bíró Maduro ellen, aki keményen próbálta elfojtani az elégedetlenséget. Bebörtönözték Leopoldo Lópezt, az ellenzék egyik fontos vezetőjét, több ellenzéki polgármestert, és több száz tüntető diákot vettek őrizetbe.

A korábban az olajbevételekből finanszírozott szociális programok megvonása és lecsupaszítása a chávezista tábor alapját alkotó szegények között is visszaütött Maduróra, akinek a népszerűségi mutatója 20-30 százalék közé esett. Miután az államkassza kiürült, a kormány azzal próbálta biztosítani a túlélését, hogy elnyomott alapvető demokratikus értékeket, és Maduro a saját embereivel ültette tele a fontosabb intézményeket és testületeket. Maduro a terrorellenes törvényekre hivatkozva iktatott ki politikai ellenfeleket, és rendkívüli rendeleteket hozott.

Ehhez képest fordulópontot jelentett a 2015-ös nemzetgyűlési választás, ahol az ellenzéknek sikerült kétharmados többséget szereznie, amivel úgy tűnt, hogy elkezdik Chávez rendszerének lebontását. Azonban ígéretével ellentétben az így sem elég egységes, és számos akadályba ütköző nemzetgyűlés nem tudott kiírni referendumot az előrehozott elnökválasztásról – alapesetben 2018 decemberében tartanának elnökválasztást –, Maduróék pedig a kedvezőtlen közhangulatot látva a regionális választásokat egyszerűen elhalasztották egy bizonytalan időpontra.

A legfelsőbb bíróság lépésére robbant minden

A rettentő feszült helyzet végül március végén érkezett el a robbanásponthoz. A mostani tüntetések közvetlen előzménye, hogy a Maduro befolyása alatt álló venezuelai legfelsőbb bíróság megpróbálta kicsavarni a nemzetgyűlés jogköreit az ellenzék kezéből, hivatalosan azzal érvelve, hogy nem vették figyelembe a korábbi döntéseiket, megsértették az alkotmányt, és „nem működtek együtt megfelelően más államhatalmi szervekkel." A kirobbant tüntetések és népharag miatt három nappal később mégis inkább visszavonták a döntést, ez azonban már nem csillapíthatta a felszínre került indulatokat.

Április 7-én aztán újabb olaj volt a tűzre, hogy az ellenzék legismertebb alakját, Henrique Caprilest konkrétan eltiltották 15 évre bármilyen politikai tisztség viselésétől. Capriles a legutóbbi, 2013-as elnökválasztáson alig 1 százalékos különbséggel kapott ki, és eltökélt szándéka volt 2018-ban is elindulni Maduróval szemben.

A legfelsőbb bíróság döntése miatt a sokszor megosztott ellenzék is összezárt, és a börtönből Leopoldo Lopez is arra szólította fel a tüntetőket, hogy tiltakozzanak tovább Maduroék ellen. Ráadásul a 2014-es tüntetések idején még Madurót kiszolgáló Luisa Ortega főügyész és igazságügyi miniszter is nyíltan szembefordult az elnökkel a legfelsőbb bíróság miatt, és azóta azt is kijelentette, hogy törvénysértő a tüntetők elleni fellépés.

Előhúzta a jól ismert lemezt

Maduro már április elején a Chávez alatt is ősellenségnek kikiáltott Egyesült Államokat vádolta azzal, hogy puccsot próbál levezényelni ellene. A kormány szerint a gazdasági helyzet is az USA mesterkedései nyomán fajult el. Maduro azt állította, felhalmozzák a gyógyszereket, hogy bátorítsák az ellene folyó puccsot. Az elnök ugyan megígérte a minimálbér emelését, de ez édeskevés az inflációval szemben. Ráadásul a helyzet közben tovább romlott, április végén kétnapos munkahetet is bevezettek, hogy több áramot spóroljanak, írja a Washington Post.

Maduro a forradalom megvédésére kérte támogatóit, és több ezer vörös inges mellette is utcára vonult. Maduro engedélyezte a hadsereg mozgósítását is, többször pedig leállították a metróközlekedést is, hogy ezzel akadályozzák a tüntetőket. Közben Tareck el-Aissami alelnök az ellenzéki vezetőket, és kifejezetten Julio Borges házelnököt okolta az erőszakért. A kormány szerint az ellenzék orvlövészei szedték áldozataikat az elmúlt hetekben.

A kialakult helyzetben az USA-nak szóló üzenet lehetett, hogy a venezuelai kormány egyszerűen kisajátította a General Motors egyik üzemét magyarázat nélkül, amire válaszul a vállalat kivonult az országból. Maduro azt is bejelentette, hogy a Movistar mobilszolgáltatót is ki akarja vizsgáltatni, mivel szerintük az egyik nap minden két órában több millió üzenetet küldött ki a tüntetéseket támogatva.

Nemzetközi nyomás is nehezedik rá

Az Amerikai Államok Szervezete (OAS), amibe Észak- és Dél-Amerika állami tartoznak, azt követelte márciusban, hogy tartsanak demokratikus választásokat Venezuelában, máskülönben felmerül az ország kitiltása a csoportból. Maduro azonban nem engedett a külső nyomásnak sem, és Venezuela áprilisban bejelentette kilépését a washingtoni székhelyű csoportból, ami szerinte beleavatkozik az ügyeibe.

Az újabb szankciókat fontolgató Egyesült Államok is közleményt adott ki, miszerint a venezuelai nép és a nemzetközi közösség is elszámoltatja majd azokat, akik békés demokratikus intézményeket akarnak elnyomni, és közben megsértik az emberi jogokat. Többek között Mexikó és a korábban Venezuelával még szövetséges Argentína és Brazília is arra szólította fel Madurót, hogy tegyen lépéseket a demokratikus rend helyreállítása és az erőszak visszaszorítása érdekében. Antonio Guterres ENSZ-főtitkár minden oldalt arra kért, hogy tegyen konkrét lépéseket a feszültség enyhítéséhez, és az EU is megszólalt.

Katonai bíróságok elé vetnek civileket

Maduro viszont új szintre emelve tényleg úgy is kezeli a helyzetet, mintha háborúban állna: a venezuelai ellenzék, civil szervezetek és nemzetközi szervezetek szerint is katonai bíróságokat vetett be a tüntetők ellen. A New York Times az elfogott tüntetőknek segítő Penal Forumra hivatkozva azt írta, hogy április eleje óta legalább 120 embert börtönöztek be katonai bíróságokkal. Egy másik hasonló csoport, a Provea legalább 90 embert számolt össze. Az őrizetbe vettek között vannak diákok, boltosok, mérnökök, földművesek, volt, hogy egy egész családot a katonai bíróság elé állítottak felkelés szításának vádjával.

A Human Rights Watch egyik munkatársa szerint Maduro azért nyúlt a katonai bíróságokhoz, mert az igazságügyi miniszterében sem bízhat már meg, hogy levezényelné az összes ügyet. Az elnök viszont azzal érvelt, hogy miután puccsot akarnak elkövetni ellene, ő csak biztosítani próbálja az ország működését, a tüntetéseket pedig terrorcselekménynek minősítette. Szerintük a jobboldal bérelt fel terroristákat ellenük.

Chávez alkotmányát is felülírná

Maduro azt is bejelentette, hogy egy alkotmányozó nemzetgyűlést akar létrehozni. Legutóbb 1999-ben hívtak ilyet össze, amikor Chávez lecserélte az 1961-es alkotmányt a mostanira. Maduro tervei szerint az 500 delegált felét a kormány választaná ki, hogy képviseljék a településeket és a munkásokat, míg a másik felét helyi szavazásokkal választanák ki. Az ellenzék már bojkottot jelentett be.

Maduro nem beszélt túl sok konkrétumról, sokkal inkább általánosságokban fogalmazott. Elemzők két verziót vázoltak fel. Az első, hogy időt akar nyerni, meg akarja osztani az ellenzéket, és tovább csúsztatná a regionális választásokat, hiszen fél-egy év is lehet az alkotmányozási folyamat. A második verzió, hogy Maduro meg sem próbál adni a látszatra és kitörölné az alkotmányból azokat a passzusokat, amik alapján az ellenzék 2015-ben meg tudta szerezni a kongresszusban a többséget. Az új alkotmánnyal emellett a saját pártjában nem kérdőjeleződhetne meg a legitimitása.

A legtöbb venezuelai támogatja a mostani alkotmányt, kevesebb mint 10 százalék mondta egy tavalyi felmérésben, hogy újra lenne szükség. Bírálói szerint ez csak újabb kísérlet az ellenzéki többségű nemzetgyűlés megkerülésére. „Nem új alkotmányra, hanem új elnökre van szükségünk" – mondta egy tüntető nagy üdvrivalgás közepette. Ez egyébként meglehetősen nagy dilemma elé állította egy kormánypárti tüntetés résztvevőit is. Hiszen sokan nem értették, mégis

Miközben saját támogatói között is egyre ingatagabb Maduro helyzete, olyan súlyos válságba süllyedt az ország mind gazdasági, mind politikai szinten, amiből nem nagyon látszik a kilábalás, sem pedig az, hogy a tüntetések alábbhagynának. Az ilyen helyzeteknek pedig ritkán szokott békés feloldása következni.