Leó, Szaniszló
5 °C
17 °C

Még csavarhat egyet a brexitről szóló izmozáson a brit választás

GettyImages-680315776
2017.06.08. 08:40

Theresa May brit miniszterelnök nagy győzelmet remélt, amikor kiírta június 8-ra az előrehozott választásokat, de a szavazáshoz közeledve szorosabb lett az állás, miközben az utolsó napokat a londoni terrortámadás körül felmerülő kérdések és csak másodsorban a brexit határozták meg. A 2014-es skót függetlenségi népszavazást nem számolva is már zsinórban harmadik éve szavaznak a britek: 2015-ben a menetrendszerinti parlamenti választásokon, tavaly nyáron a brexitről szóló népszavazáson, most pedig előrehozott parlamenti választásokon kell dönteniük.

A szavazókörök magyar idő szerint este 11-ig lesznek nyitva, utána jönnek az első exit pollok, végeredmény pedig majd hajnalban lehet. Most dől el, hogy milyen támogatással  a háta mögött érkezik majd az új brit kormány a brexitről szóló tárgyalásokra Brüsszelbe.

A támadások átírták a kampányt

A választás előtti utolsó napokat alapvetően határozta meg a szombaton a London Bridge-en és a közeli Borough Marketnél elkövetett támadás, aminek nyolc áldozata és közel ötven sérültje volt. A három támadót lelőtték a rendőrök, a merényletet az Iszlám Állam vállalta magára. Miközben a szintén a kampány alatt történt manchesteri robbantás nem befolyásolta a kampányt, a londoni támadással más volt a helyzet.

A felmérések alapján a britek hagyományosan a konzervatívokat érzik alkalmasabbnak a biztonsági és a terrorizmussal összefüggő kérdések kezelésére, de Jeremy Corbyn, a legnagyobb ellenzéki párt, a Labour vezetője azzal vádolta Mayt, hogy még belügyminiszteri ideje alatt visszavágták a rendőrség finanszírozását, és ezért a miniszterelnök lemondását is követelte.

May viszont azzal védekezett, hogy a megszorítások nem érintették a terrorelhárítókat, akiknek még növelték is a létszámát. A toryk az utolsó napokban azzal támadták vissza Corbynt, hogy gyengekezű lenne a terrorizmussal szemben, korábban kapcsolatban állt az IRA-val, 2009-ben pedig meghívta volna a Hamász és a Hezbollah tagjait is, hogy beszédet mondjanak a brit parlamentben.

May kedden nagy vitát kiváltva azt is belengette, hogy akár az emberi jogi törvényeket is módosítaná, ha erre van szükség a terrorizmus elleni hatékony fellépéshez, és az internet szabályozását is pedzegette. Emellett hosszabb börtönbüntetéseket szabna ki a terrorcselekmények miatt elítéltekre, könnyebbé tenné ilyen esetekben gyanúsítottak kitoloncolását is. Corbyn a rendőrség létszámának növelésében, és a biztonsági szolgálatok költségvetésének megemelésében látja a megoldást.

Azt nem tudni, hogy ezek az utolsó napok mennyiben befolyásolják majd csütörtökön a briteket, de annak ellenére is May maradt az esélyes, hogy országosan sokat csökkent a toryk előnye az elmúlt három hétben.

Hatalmas győzelemre számíthatott

A 61 éves May először méretik meg parlamenti választáson miniszterelnökként, tavaly ugyanis azután választották meg a legutóbbi választás után egy évvel a Konzervatív Párt vezetőjévé, és Margaret Thatcher után a második női miniszterelnökké, hogy David Cameron az elbukott brexit-népszavazás után kénytelen volt lemondani. May annak ellenére tudta legyőzni a párton belül riválisait, hogy visszafogottabban, de ő is az EU-tagság fenntartása mellett állt, azóta viszont már kemény kilépési tárgyalásokat ígért.

Miniszterelnökké választásakor azt is leszögezte, hogy nem fog előrehozott választásokat kiírni, mivel a népszavazás kellő felhatalmazást jelent a brexit levezényléséhez, ehhez képest április 18-án váratlanul mégis bejelentette a parlamenti választásokat. Alapesetben csak 2020-ban lettek volna a választások, azonban az alsóház kétharmados többséggel ezt előrehozhatta, és a nagy pártok egyetértése mellett ki is írták a június 8-i dátumot.

May azzal indokolta a pálfordulását, hogy biztonságra, stabil vezetésre van szükség a brexittárgyalásokhoz, amik így nem csúsznának rá a következő választásokra, de emellett praktikus okai is lehettek a nagy sietségnek. Utoljára 1966-ban a munkáspárti Harold Wilson írt ki kevesebb mint négy évvel az előző választások után új szavazást, amivel sikerült is növelnie pártja addigi szűk többségét. Április közepén a toryk is nagyon biztosan, 16-20 ponttal vezettek a felmérésekben, és May is azt várhatta, hogy jelentősen növelni tudja a toryk 17 fős többségét a 650 fős törvényhozásban.

Ebben az is szerepet játszott, hogy a nagy rivális Munkáspárt, amivel a II. világháború vége óta váltógazdálkodásban adták a miniszterelnököket, 2015-ben történelmi vereséget szenvedett, 28 éve nem látott mélységekbe süllyedt vissza, most pedig újabb pofonra számíthatott. A két évvel ezelőtti választás után a párttagság és a szakszervezetek segítségével a Labour élére katapultáló, az erősen a balszárnyhoz tartozó Corbyn végleg leszámolt Tony Blair középutas politikájával, csakhogy közben széles körben olyan népszerűtlen volt, hogy még saját szavazóik többsége is rossz véleménnyel volt róla.

May ballépéseit megérezték

Ehhez az alapfelálláshoz képest különösen kínosnak tűnt az április végén még az évtizedek óta a legnépszerűbb brit miniszterelnöknek tartott Mayre nézve, hogy a választás előtti napra a különböző felméréseket összesítő Britain Elects szerint 7 százalékra csökkent a toryk előnye. A Vox szerint ebben egyértelműen szerepet játszottak May húzásai a kampány alatt, a 180 fokos fordulatokat például többen nem igazán tudták összeegyeztetni az erős, és stabil vezetésről szóló kampányszlogenjével.

Május elején már többen akkor felvonták a szemöldöküket, amikor felvetődött, hogy esetleg újra legalizálnák a még a 2000-es évek közepén a Labour által betiltott rókavadászatot, ami sokak szerint kizárólag a gazdagokat érdekelte, az igazi fordulópontot azonban május 19-e jelentette, amikor a toryk közzétették a választási programjukat. Ebben szerepelt egy olyan javaslat, ami a tehetősebb britekkel megfizettette volna az idáig ingyenes időskori szociális ellátást, például otthoni ápolást, nővért. Ezzel egyrészt úgy tűnt, hogy nem figyelnek oda az elesettekre, másrészt pont a toryk egyik legstabilabb választói bázisának számító idősebb középosztályt sújtották volna.

A felháborodási hullám hatására három nappal később kiszedték a programból ezt a javaslatot, ez a gyors lépés azonban megint nem kedvezett Maynek, akinek ez már a sokadik váratlan irányváltása volt, amivel többek szemében egyre kevésbé tűnt szilárdnak a meggyőződése. A következő napokban nagy karriert futott be egy Liar, Liar nevű dal, amiben a „Hazudik, nem bízhatsz benne" kórus egyértelmű volt, kire utal.

Míg Maynek volt egy-két látványos ballépése, addig a korábban a Trident atom-tengeralattjárók felszámolását is megígérő Corbyn lényegében elkerülte a nagyobb botrányokat, amivel így nem rontott tovább rossz megítélésén. Sőt, magához képest sikerült jól kikeverednie több interjúból, és lazábbnak tűnt, amikor a tévében válaszoltak a miniszterelnök-jelöltek a nézők kérdéseire. Közben pedig a Munkáspárt durván balra húzó választási programja, teletömve például az 1990-es évek elején privatizált vasutak, és egyes buszvállalatok visszaállamosítási ígéretével nem annyira került reflektorfénybe.

A tárgyalási stratégiákban van különbség

A kampányt átható brexit-kérdés esetében mindkét nagy párt vezetője a kilépés mellett áll, viszont míg May karcos tárgyalásokat ígért, addig a Munkáspárt egy fokkal szofisztikáltabb egyeztetésekre készülne. A harmadik legerősebb parlamenti erő, a Skót Nemzeti Párt (SNP) nem örülne a britek kilépésének, olyannyira, hogy a brexit árnya miatt már javában dolgozik egy új függetlenségi népszavazás előkészítésén. A korábban a Cameronnal közös koalíciós kormányzás alatt felmorzsolódott Liberális Demokraták megálljt parancsolnának a kilépésnek, de ők is csak egy megismételt referendumot javasolnak az EU-tagságról. A CNN szerint nagy kérdés, hogy a brexitet valójában ellenző szavazók hogyan oszlanak majd meg a különböző pártok között.

May és Corbyn is azt vallja, hogy a kilépéssel véget kell vetni annak is, hogy az unión belüli szabad munkaerőáramlás megmaradjon. A toryk szerint egyébként a bevándorlást az évi 200 ezerről néhány 10 ezerre kellene csökkenteni, míg a Munkáspárt nem határozna meg számszerű korlátozásokat a külföldi EU-országokból érkezők bevándorlására, és garantálná a már Nagy-Britanniában élő EU-polgárok jogosultságainak érvényesítését a brexit után is.

Egyéni körzetekben dőlnek el a mandátumok

Mielőtt rátérnénk az esélyekre, azt gyorsan szögezzük le, hogy a brit közvélemény-kutatókat bőven érte kritika az elmúlt években, miután finoman szólva sem sikerült eltalálniuk a 2015-ös választások eredményét, és a brexitnél is, ha hibahatár környékén is, de rendre a maradást valószínűsítették. Azóta több cég is fogadkozott, hogy felülvizsgálták a modelljeiket, és nyilván fontos hitelességi szempont is lesz, hogy harmadszor ne fussanak lyukra, de az majd csak hajnalban derül ki, hogy ezúttal mennyire pontosan jósoltak.

Ugyan voltak olyan pollok, amik alapján elveszítenék az abszolút többségüket, de a legtöbb felmérés azért elég biztosan May és a toryk győzelmét vetíti előre, hiába kezdett látványosan elolvadni az előnyük országosan. Az is a konzervatívok mellett szól, hogy az ő támogatóik hagyományosan biztosabban mennek el szavazni, míg Corbyn a közvélemény-kutatók szerint számos olyan britet is behúzott a felmérésekben, akik kevésbé eltökéltek.

Az országos pollok ráadásul nem számolnak a brit választási rendszer sajátosságaival, amik megint csak a toryknak kedveznek most. Nem arányosan osztanak mandátumokat, hanem egyéni körzetek alapján, ahol az a jelölt nyer, aki akár csak egy szavazattal is többet kap ellenfeleinél (first-past-the-post), nincs szükség abszolút többségre sem. A 650 képviselői helyből fixen 533-at osztanak ki Angliában, Skócia 59, Wales 40, Észak-Írország pedig 18 székkel van ott a brit törvényhozásban. Mivel az északír Sinn Féin négy képviselője bojkottálja a parlamentet, ezért már 324 képviselő elég volt eddig a többséghez.

A Konzervatív Párt esélyeit növeli, hogy több vidéki körzetben erős, miközben a Munkáspárt két éve lenullázta magát a korábban biztos bástyájának számító Skóciában, ahol azúttal is a Skót Nemzeti Párt viheti a mandátumok többségét. A brit rendszer eredményezte azt is, hogy a szélsőségesebb kisebb pártoknak nem sok esélyük van a győzelemre, a nagyok viszont már 40 százalék körüli eredménnyel is magabiztos többséget szerezhetnek. Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) például hiába kapott 12,7 százalékot legutóbb, mindössze egy képviselőt tudott beültetni a parlamentbe, miközben a toryk háromszor ennyi szavazattal 331 képviselői helyet szereztek.

Azért May győzelme a valószínű

A Britain Elects szerdai becslése alapján a toryk 353 képviselői helyet szerezhetnek, amivel 23-mal növelhetik létszámukat, összességében pedig közel 60 fős többségük lenne. A Labour 13 képviselői helyet veszítve 219-cel, a Skót Nemzeti Párt 10-et bukva 46-tal, míg a Liberális Demokraták egyet szerezve 9-cel végezhetnek, a többiek a maradékon osztoznának.

A legtöbb forgatókönyv ehhez hasonlóan a toryk különböző mértékű győzelmével számol. Az egy hónapja még biztosra vett földcsuszamlás-szerű győzelemnek viszont egyre kisebb az esélye, pedig 80 képviselőnél nagyobb többséget Margaret Thatcher harmadik ciklusa óta nem tudtak szerezni a konzervatívok. Egy ilyen esetben May leverhetné a párton belüli ellenállást bármilyen elképzelésével szemben, és akár a kormányból is kirakhatná potenciális riválisait, miközben Brüsszelbe is önbizalommal telten érkezhetne. Ha viszont 40 képviselőnél kisebb többséggel tudnak csak nyerni, akkor sok tory már fújhat Mayre, akinek a pozíciói is gyengülnének.

Volt néhány olyan felmérés is, ami azt jelezte, hogy May pártja ugyan nyerni fog, de elveszítheti abszolút többségét, ami komoly pofon lenne a brexit-tárgyalások előtt, ráadásul a torykon belül úgy érezhetnék, hogy a könnyen tarthatatlan pozícióba kerülő kormányfő fölöslegesen herdálta el az eddigi többségüket. 2010 előtt utoljára 1974-ben fordult elő, hogy egyik nagy párt sem szerezte meg az abszolút többséget az alsóházban, és az akkor megalakult kisebbségi kormány életképtelensége végül nyolc hónappal később előrehozott választásba torkollt.

A meglepetést a felmérésekhez képest a briteknél már soha nem lehet kizárni, de a Bloomberg azt is lemodellezte, hogy mandátumokban még a Labournek legkedvezőbb múlt heti országos poll alapján sem tudnák utolérni a torykat, egy kormányképes koalícióhoz pedig el kellene érniük 40 százalékot, ami 1970 óta csak kétszer sikerült a Munkáspártnak. Skócia elvesztése miatt pedig még akkor is minden bizonnyal több tíz képviselővel az abszolút többség alatt maradnának, ha országos szavazatban bőven lehagynák Mayéket.

Tim Farron, a LibDemek vezetője előzetesen azt mondta, hogy senkivel sem lépnének koalícióra, a skót SNP viszont külső támogatóként esetleg elképzelhető lenne egy ilyen esetben, ami azért is érdekes helyzetet teremtene, mert ők mind EU-pártinak számítanak.

Utána mennek Brüsszelbe

A csütörtöki választás egyik nagy tétje, hogy ki, és milyen pozícióból tud belevágni a brexitről szóló tárgyalásokba. Egyáltalán nem mindegy, Brüsszelből mennyire látják erősnek az új brit kormányt, miután az már kiderült, hogy az EU nem lesz könyörületes a britekkel, vagyis csak olyan kapcsolatokat tartana fenn Nagy-Britanniával, mint bármelyik EU-n kívüli országgal.

A brit kormány egyébként nem sietett a kilépési folyamat felpörgetésével, csak kilenc hónappal a népszavazás után, hetekkel az előrehozott választás kiírása előtt nyújtották be hivatalosan a kilépési kérelmüket. A tagállami vezetőkből álló Európai Tanács április végén fogadta el a brexit-tárgyalásokra vonatkozó iránymutatásait. A tárgyalások az előrehozott választás miatt csak június 8-a után 11 nappal kezdődhetnek meg, a befejezésre szűk két évet irányoznak elő, 2019 március végéig kell lezárni az egyeztetéseket.