Megvan a Holló, aki megölte a kis Grégoryt?

1984. október 16-án délután a házuk előtt játszott a 4 éves Grégory Villemin. Ő volt az a francia kisfiú, aki hamarosan "a kis Grégory"-ként lett ismert az egész világon Franciaország leghíresebb megoldatlan gyerekgyilkosságának áldozataként. Esetével úgy 50 szakdolgozat, 15 könyv és egy tévéfilm is foglalkozott.

A kelet-franciaországi Lapange, ahol lakott a szüleivel, elég kicsi falu volt, 1017 lakossal. Már nem volt sok hátra napnyugtáig, hűvös lett, ezért, idézte fel a Le Parisien, az édesanyja, Christine gyapjúsapkát adott rá, hogy ne fázzon odakint. Amíg ő játszott,  az asszony vasalt és rádiót hallgatott a házban. Az apa, Jean-Marie Villemin még nem ért haza a munkából. Egy közeli autóalkatrészgyárban dolgozott, és nemrég léptették elő művezetőnek.

Fél hat körül telefonhívás riasztotta az anyát. A férje testvére, Michel Villemin volt az. Azt akarta tudni, hogy minden rendben van-e a kis Grégoryval, mert az imént kapott egy félelmetes hívást a családot, és főként Jean-Marie-t évek óta zaklató ismeretlentől, akit maguk közt csak Hollóként emlegettek. Az illető azt állította, hogy elvitte és a folyóba dobta a gyereket. Christine rémülten kirohant a ház elé, de már csak hűlt helyét találta a kisfiának.

Ismernie kellett a gyilkost

A telefon miatt a rendőrök rögtön a Vologne folyónál kezdték a keresést. A holttestet este negyed tízkor találták meg a vízben, nagyjából 6-7 kilométerre a család otthonától. A kisfiú vízbe fulladt. Sérülések nem voltak rajta, de kezét-lábát összekötözte valaki, a kis gyapjúsapkát pedig az arcába húzták. A boncoláskor azt már nem lehetett eldönteni, hogy a folyóba fulladt-e bele vagy esetleg csapvízbe, még azelőtt, hogy a testét a gyilkosa a Vologne-ba dobta. A tüdejében maradt vízben nem találták nyomát olyan mikroszkopikus organizmusoknak, amelyekre folyóvízben számítana az ember, írta a Los Angeles Times 1993-as nagy összefoglaló cikke a rejtélyes esetről. Az adrenalin szintje alacsony volt a kisfiú szervezetében. Ebből arra következtettek, hogy bárki is vitte magával, nem ijesztett rá: a gyerek valószínűleg ismerte a gyilkosát.

A Holló másnap, október 17-én újra hallatott magáról. Ezúttal névtelen levelet küldött az apának:

Remélem, belehalsz a gyászba, főnök. A pénzed sem hozza vissza a fiadat. Itt a bosszúm, te szerencsétlen barom.

A nyomozás az azóta eltelt 32 évben még mindig nem tudott biztos választ adni a kérdésre, kicsoda a Holló. A ragadványnevet egyébként nem az ismeretlen választotta, hanem a Villemin-család, akik Grégory halálának időpontjában már négy éve voltak kénytelenek együtt élni a fenyegető, szitkozódó, irigységet és gyűlöletet köpő telefonhívásokkal és levelekkel. Az elnevezés eredete az 1943-as, Holló című film, amelyben egy kis francia falut terrorizál egy titokzatos levélíró, aki Hollónak nevezi magát.

A Holló mindenről tudott

A Los Angeles Times-cikk szerint a zaklatás évei során bizonyossá vált, hogy a Holló jól ismeri a Villemin-családot. Tudta, mikor vannak otthon, mikor vacsoráznak, és tudott a családi magánügyekről is, például a rokonról, aki felakasztotta magát.

A kis Grégorynak nagy családja volt több mint száz unokatestvérrel, nagynénivel, nagybácsival: a többségük szerény körülmények között élő gyári munkás. A Holló, úgy tűnt, gyűlöli a család egész Villemin-ágát, de különösképpen Jean-Marie-t, aki 26 éves korára művezetőként sokra vitte, és nem csinált titkot a sikereiből. Új házban lakott a feleségével és egyetlen fiával, és szerette emlegetni, hogy tölgyfából van az étkezőbútorok és bőrből a kanapéjuk.

A DNS sem segített

A Holló eleinte, 1979-ben Jean-Marie apját pécézte ki, neki írogatott, őt hívogatta. A telefonhívások abbamaradtak azután, hogy a rendőrség elkezdte rögzíteni őket, de a levelek jöttek tovább, és arra sürgették a férfit, hogy tagadja ki a fiát, Jean-Marie-t. Később Grégory szüleinek sikerült felvenni néhány fenyegető hívást, de a Holló hangja kifogott a szakértőkön, nem tudták beazonosítani. Ugyanígy jártak később a DNS-mintákkal. Hiába fűztek nagy reményeket a modern technológiához, amikor az elmúlt évtizedekben többször újra-újranyitották az aktát. A DNS-tesztelés, például a bélyegeken talált nyálmaradvány vizsgálata sosem hozott értékelhető eredményt, nem vitt közelebb a megoldáshoz.

A legelső komoly gyanúsítással nem vártak soká a nyomozók: 3 héttel a gyilkosság után letartóztatták Grégory apjának egyik unokatestvérét, Bernard Laroche-t. Ő nem a Villemin-ághoz tartozott, hanem a Jacob-ághoz, akik Jean-Marie anyja révén tartoztak a családhoz. Jean-Marie és Laroche gyerekkorukban játszottak együtt, de mire felnőttek, eltávolodtak egymástól. A Los Angeles Times-cikk szerint Laroche durvaságra hajlamos, bajszos férfi volt, maga is művezető. A feleségével nekik is volt egy 4 éves, enyhén fogyatékos gyerekük. Nem jártak össze Jean-Marie-ékkal, de az apa egyik fivére jó barátjuk volt. A többi Villeminre dühös volt, sértette, ahogy bánnak vele.

Visszatáncolt a terhelő tanú

"Azt kapták, amit megérdemeltek" - üvöltötte egy újságírónak Gregory meggyilkolása után. "Megfizettek azért, amit tettek. Én vagyok a szegény hülye, mert mindig megyek, amikor a Villeminéknek szüksége van rám. És soha nem hívnak meg magukhoz vasárnaponként!"

Laroche-ból azután lett gyanúsított, hogy terhelő vallomást tett rá fiatal, mindössze 15 éves sógornője, Murielle Bolle. A lány azt állította, hogy a férfi Grégory halálának napján érte ment az iskolához, utána együtt felvették a kisfiút a házuk előtt, és a folyóhoz hajtottak. Itt Laroche és Grégory sétálni indult, ahonnan Laroche egyedül tért vissza. Laroche-nak nem volt alibije, nem tudta cáfolni a lány által mondottakat. Volt ezen kívül egy kézírás-szakértői vélemény is, amely hasonlóságot látott Laroche szignójának BL-betűi és az október 17-én küldött levélen látható betűk között.

De néhány otthon, családi körben töltött nap után Murielle meggondolta magát, és visszavonta a vallomását. Arra hivatkozott, hogy a rendőrök túl erőszakosan győzködték, ezért talált ki egy hazugságot. Az új verzió szerint busszal ment haza aznap az iskolából, és nem volt egyáltalán együtt Laroche-sal. Igaz, a buszsofőr nem emlékezett rá, hogy ott lett volna a buszon, Jean-Marie-ék egyik szomszédja pedig azt mondta: látott egy bajszos férfit egy vörös hajú lánnyal parkolni a Villemin-ház előtt azon a napon.

Gyerünk, Papa!

Murielle vallomásának kiesése után Bernard Laroche-t bizonyíték hiányában kénytelenek voltak elengedni. 1985. február 4-én szabadult. Jean-Marie Villemin, aki meg volt győződve róla, hogy éppen a fia gyilkosa sétál ki a börtönből, újságírók előtt fogadkozott, hogy megöli. A rendőrség ezzel nem törődve nem helyezte védelem alá Laroche-t, az apa pedig 1985. március 29-én, öt hónappal a kis Grégory halála után beváltotta a fenyegetését. Egy reggel vadászpuskával a kezében lesben állt 29 éves unokatestvére háza előtt, és amikor az munkába indult, a felesége és az apósa szeme láttára agyonlőtte.

Laroche sírkövére ezt vésették: "Itt nyugszik Bernard Laroche, a vak gyűlölet ártatlan áldozata". Jean Marie Villemin megindító beszédet mondott a tárgyalásán, a gyászról és a haragról beszélt, ami arra indította, hogy elinduljon megölni Laroche-t, miután meglátogatta a fia sírját. "Azt gondoltam, beszélt hozzám és azt mondta: Gyerünk, Papa!" - mondta. Jean-Marie Villemint öt év börtönre ítélték, de ennek csak egy részét kellett leülnie. 2002-ben Laroche özvegye sikeresen perelte kártérítésért a francia államot, amiért elmulasztotta megelőzni a férfi halálát.

Az anyára terelődött a gyanú

A nyomozás a Laroche szabadon engedése körüli időben új vezető irányítása alá került, aki a fejébe vette, hogy a kis Grégory édesanyja is lehetett a tettes. Christine ellen 1986 decemberében vádat is emeltek, de az meglehetősen gyenge lábakon állt. Mi szólt ellene? A Holló hangját rögzítő felvételeket újra-és újrahallgatva felmerült, hogy akár nő is lehet, aki eltorzítja a hangját. Christine-t látták a gyilkosság napján a helyi postán, ahonnan a Holló feladta a levelet. A New York Times korabeli, 1985-ös cikke szerint itt is előkerült pár kézírásszakértő, akik az anya írására véltek ráismerni a névtelen Holló-leveleken. Az asszony nem tudta megmondani, mi volt a rádióműsorban, amit állítólag hallgatott Grégory eltűnésének idején. És végül: a család padlásán olyan típusú kötélre bukkantak, mint amilyennel a kisfiút megkötözték.

Az anya rács mögé került egy időre, ráadásul még terhes is volt ebben az időszakban, és bár nem kellett végig börtönben várnia az ügy alakulását, csak nagyon sokára, 1993-ban tisztázták végleg a vádak alól. Christine ügyvédje akkor úgy értékelte a döntést: az védence teljes rehabilitálását jelenti, számolt be róla 1993-ban az Independent munkatársa Párizsból. Később az anya is kártérítést kapott az elszenvedett sérelmekért a francia államtól, és könyvet írt a vele történtekről. A Villemin-házaspár egyébként a mai napig együtt van, elköltöztek, és több gyerekük is született. Távolságtartóan kezelik a sajtót, ügyvédjük nyilatkozik helyettük.

Christine tisztázása után a kis Grégory-aktát 2000-ben újranyitották, aztán 2008-ban is tettek egy próbát. A dolgot nehezítette, hogy az üggyel elsőként foglalkozó ügyész tapasztalatlan volt, és sok hibát vétett, például a boncoláskor nem engedett elegendő mintát venni. 2013 után, mikor a rendőrség közölte, hogy a DNS-vizsgálatok nem mozdították előre a nyomozást, nemigen lehetett hallani az ügyről, idézte fel a BBC.

Az igazságügyi nyelvészet hoz megoldást?

Mostanáig. Ahogy megírtuk, a múlt héten őrizetbe vettek három családtagot, és közülük kettő ellen pénteken vádat is emeltek. (A harmadik őrizetbe vett a 61 éves Ginette Villemin, az apa sógornője volt, annak a már meghalt Michel Villeminnek a felesége, akit a Holló felhívott Grégory halálhírével. Őt már múlt csütörtökön elengedték.)

Egy idős házaspárról, a 71 éves Marcel és a 72 éves Jacqueline Jacobról van szó. A férfi a kis Grégory apai nagyanyjának az egyik testvére, csakúgy, mint Bernard Laroche apja volt.

Az AFP hírügynökség a nyomozáshoz közel álló forrásra hivatkozva arról írt: levélelemzések vezették el hozzájuk a nyomozókat. Ezúttal nem a kézíráson volt a hangsúly, hanem a levelek nyelvészeti jellemzőin, a szóválasztás sajátosságain. Az igazságügyi nyelvészeti szakértők kezébe került egy levél, amelyet Jacqueline Jacob küldött Grégory apjának egy évvel a gyilkosság előtt, 1983-ban. Ezt tudták összehasonlítani a Hollónak a gyilkosság másnapján küldött, bosszúról szóló levelével.

A házaspár tagad. A férj ügyvédje, Stephane Giuranna szerint nincs semmi bizonyíték ellenük. A dijoni ügyész, Jean-Jacques Bosc ugyanakkor a sajtótájékoztatóján azt hangsúlyozta, hogy alibijük sincs. A Le Parisien cikke szerint a kérdés az, hogy Marcel hiányzott-e a gyárból azon a napon. A férfi a maga részéről azt állítja: 1984. október 16-án 13 órás műszakot dolgozott végig, aztán részt vett egy szakszervezeti gyűlésen, ami ötig tartott, és még utána is ott maradt a gyárban a többiekkel lazítani, beszélgetni. A francia LCI említést tett a bizonytalan alibin és a levélen kívül még egy terhelőnek tűnő dologról: Marcel Jacob állítólag nem sokkal a bűntény előtt szóban nekitámadt a kis Grégory apjának, szemére hányva az előléptetését.

Jó előre kitervelhették

Egyelőre nem gyilkosság a vád ellenük, hanem emberrablás és jogellenes fogvatartás. A vádak természetéről az ügyész azt mondta: ahhoz, hogy Grégory meghaljon, először el kellett rabolni. "Grégoryt elrabolták a szülei otthona elől és egy egy bizonyos ideig fogva tartották a halála előtt" - magyarázta. Az ügyész szerint még nem tudják, ki volt a tényleges gyilkos, de azt gondolják: többen vettek részt a bűncselekményben, amelyet előre kiterveltek. A tettesek állítólag már napokkal előtte felmérték a terepet, egy bajszos férfi tűnt fel ott többször, akinek a társaságában néha volt egy nő is.

A The Local szerint Bosc, az ügyész arról is beszélt, hogy az új erőre kapott nyomozásban 100 tanút hallgattak ki, néhányukat most először, és több mint 2000 olyan névtelen levelet vizsgáltak meg, amelyeket az ügybe bevonódott különféle szereplők, köztük a nyomozás régebbi vezetői kaptak. A Holló, vagy talán inkább a Holló-utánzók ugyanis egyáltalán nem álltak le, éveken keresztül küldözgettek leveleket családtagoknak, szemtanúknak, még a bíróknak is.

És jött az újabb fordulat

A Grégory szüleit képviselő ügyvéd, Thierry Moser a múlt héten úgy nyilatkozott, hogy a Jacob-házaspár letartóztatása "óriási lépés az igazság felé". A megoldásban reménykedők azonban június 20-án, kedden, négy nappal a vádak megfogalmazása után újabb pofont kaptak: az illetékes bíróság úgy döntött, hogy azonnali hatállyal szabadlábra kell helyezni az idős házaspárt.

A Le Figaro értékelése szerint ez egyértelmű visszalépés a vád szempontjából. Kedden muszáj volt döntést hozni arról, hogy maradjanak-e Jacobék rács mögött vagy sem, mert lejárt az új döntés nélkül előzetesben tölthető idő maximuma. A keddi meghallgatás a francia lap szerint sokáig tartott.

Az ügyészségnek csalódást okozó döntéstől függetlenül a nyomozás tovább folytatódik a páros ellen, és bizonyos korlátozásokkal kell élniük addig is. Átmenetileg el kell költözniük az otthonukból, és külön-külön lakásban kell tölteniük a napokat. Nem beszélhetnek sem egymással, sem a médiával. A férj ügyvédje így is üdvözölte a keddi fejleményeket, szerinte a bíróság végre meghallotta az érveiket a vád gyengeségéről.

A Le Figaro szerint a keddi döntés a közvéleményt most újra összezavarja. Ha fenntartotta volna a bíróság Jacobék letartóztatását, az táplálta volna azt a vélekedést, hogy van még valami a vád tarsolyában a nem túl erős szakértői véleményen túl is.

(Borítókép: Christine és Jean-Marie Villemin, 1984. október 16-án. AFP / Eric Feferberg)