Olivér
8 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Irak egy nap alatt elfoglalta a kurdoktól a 850 ezres Kirkukot

2017-10-16T095849Z 2013803901 RC1E7C845940 RTRMADP 3 MIDEAST-CRI
2017.10.16. 13:55 Módosítva: 2017.10.16. 15:03

Teljes sikert aratott az Egyesült Államok által felszerelt és kiképzett iraki hadsereg támadása az Egyesült Államok által felszerelt és kiképzett kurd fegyveresek ellen: a vasárnap éjjel megindult offenzívában az irakiaknak magyar idő szerint délre menetből sikerült elfoglalni több harcállást és stratégiailag fontos objektumot:

  • egy földgázterminált
  • több rendőrőrsöt
  • a K1 légitámaszpontot
  • és egy ipari parkot

Kora délutánra pedig egybehangzó hírügynökségi jelentések szerint

szinte ellenállás nélkül bevonultak a 850 ezres város központjába, és már az iraki zászlót is felvonták.

És a katonák már a kormányzói palotából posztolgatnak:

 Bár a kurdok csak szórványos ellenállást tanúsítottak, jelentések szerint tömegével vonultak vissza védelmi állásaikból, a támadásban kurd források szerint 5 Humvee páncélautót és 2 harckocsit sikerült kilőni. Az emberveszteségekről egyelőre még becslések sincsenek.

Az 1991 óta autonómiát élvező kurd kormányzat csapatokat vezényelt a térségbe, de egyes hírek szerint az iraki csapatok megpróbálják elvágni a Kirkuk, illetve a többi kurd nagyváros, Erbíl és Szulejmáni közti utakat. Az iraki hadsereg előrenyomulását egyébként az Irán által támogatott síita milíciák is segítik.

Iraki katonai parancsnokok ezzel szemben azt állították, nem céljuk behatolni Kirkuk városba, hanem csak "biztonságossá teszik a környékét", a városban perig a helyi rendőrségre bízzák a rend fenntartását. Haider al-Abádi miniszterelnök Bagdadban máris új, arab nemzetiségű kormányzót nevezett ki Rakan Szaíd személyében a leváltott – kitalálhatják: kurd – kormányzó, Nadzsmaldín Kaim helyébe.

Helyszíni beszámolók szerint Kirkukból rengeteg civil próbál kijutni, a Szulejmáni felé vezető főutat autók ezrei torlaszolják el. A kurd fegyvereseket sokkolta a támadás, egy Kirkukban tartózkodó külföldi tudósító azt írta,

Még mindig nem hiszik el, hogy egy nap alatt elveszítették a várost.

Ez már háború?

Az iraki kormány nyilatkozataiból érződik a törekvés, hogy a támadást ne hadműveletként, hanem egyfajta rendteremtő akcióként állítsák be. Haider al-Abádi iraki kormányfő hétfő déli nyilatkozatában például azt mondta, az egyoldalúan, nemzetközileg el nem ismert módon lebonyolított függetlenségi népszavazás után "alkotmányos kötelessége" volt az akció elrendelése. Leszögezte, hogy az iraki csapatok a "törvény uralmát" védelmezik, és figyelmeztette a kurd pesmergákat is, hogy az iraki fegyveres erők tagjaiként a szövetségi kormánynak (azaz Bagdadnak) tartoznak engedelmességgel. 

A miniszterelnök felszólította az embereket, hogy térjenek vissza "a normális élethez", az állami alkalmazottakat - köztük a rendőröket és más biztonsági erőket - pedig arra utasította, hogy tartsák magukat kötelességeikhez.

A kurd pesmergák vezérkara ezzel szemben "botrányos hadüzenetnek" minősítette a támadást, melyben hangsúlyozta az iráni elitalakulat, a Kudsz által kiképzett és irányított síita milíciák részvételét; és figyelmeztette Bagdadot, hogy "súlyos árat" fog fizetni a konfliktus kirobbantásáért. És ez talán valóban így is lesz; a város több pontjáról posztoltak harcálláspontokat kiépítő pesmergákról.

A harcias szólamok ellenére valószínűbb, hogy Bagdad nem akarja a 2014-es határokon túl is kiterjeszteni a konfliktust, a kurdok pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy egy esélytelen harcban véreztessék ki hadseregüket. Irak ugyanis egy kompakt, korszerű páncélosokkal, tüzérséggel és légierővel rendelkező reguláris haderővel rendelkezik, melynek harcképességét 2014 óta jelentősen növelte a külföldi kiképzők és tanácsadók segítsége. A Kurdisztáni Régió pesmergái ezzel szemben inkább egy kiemelkedően erős milíciának számítanak, mely gerillaharcban, vagy az Iszlám Állam dzsihadistái ellen meg tudta állni a helyét, de frontális összecsapásban nem lennie sok esélye.

Az más kérdés, hogy az erőszakos visszacsatolás milyen befolyással lesz a kurd-iraki kapcsolatokra, illetve az amúgy is iszonyú instabil közel-keleti helyzetre.

Amerika gondban, és fogalma sincs, mit szóljon

Az USA igen kellemetlen helyzetbe került, hiszen mindkét fél a szövetségesének számít külön-külön és együtt is. Ráadásul egy újabb konfliktus az Iszlám Állam, az Iránnal elmérgesedő viszony és a szíriai polgárháború mellé igazán csak púp az amúgy is létszámhiánnyal küzdő külügy hátára.

Ennek megfelelően az Egyesült Államok által vezetett, az Iszlám Állam elleni hadműveleteket koordináló koalíció a „nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni”-stratégiáját alkalmazza a konfliktusban. A magyar idő szerint hétfő délután kiadott közlemény szerint

a koalíció figyelemmel kíséri a katonai járművek és személyek mozgását Kirkuk közelében. Ezek a mozgások azonban eddig csak koordinált mozgások voltak, nem támadások.

De azért leszögezték, hogy észlelték a „korlátozott tűzpárbajt”, de remélik, hogy csak „korlátozott látótávolságnak köszönhető” félreértés volt az egész.

Mondjuk akkor érthetetlen, miért főzi hozzá a közlemény, hogy el kell kerülni a konfliktus eszkalációját, és párbeszédre van szükség a kurd és az iraki hatóságok között, hogy „közös ellenségünk, az IS legyőzésére tudjunk összpontosítani”.

Miről szól ez az egész?

Irak kurdok által lakott kormányzóságai 1991-től, az első Öböl-háború végétől jelentős autonómiát élveznek, és ezt az autonómiát 2005-ben, a Szaddám Huszein bukását követően elfogadott iraki alkotmány is elismerte. A Kurdisztáni Régió az Iszlám Állam elleni harcban elévülhetetlen érdemeket szerzett, olyannyira, hogy amikor a korrupt, gyakran fantomegységeket fenntartó iraki hadsereg az északi tartományokban szétesett a dzsihadisták csapásai alatt, akkor a pesmergák vették át a helyüket, és védték meg például Kirkuk körzetét is. Bagdad azonban sérelmezte, hogy az etnikailag vegyes – arabok, kurdok és türkmének által lakott – várost Erbíl a közvetlen veszély elvonultával is ellenőrzése alatt tartotta, és a kurdisztáni kormányzat vette kezébe a régió gazdag olajkincsének kitermelését is.

Az utolsó csepp a bagdadi kormánytól elzárt olajvezetékbe azonban a 2017 szeptember 25-i kurd függetlenségi népszavazás volt, melyen 3 305 925 szavazó, azaz a résztvevők 92,73 százaléka szavazott igennel a Kurdisztán régió és a körülötte lévő kurdok lakta térségek független állammá alakulásáról. Nemmel a szavazók 7,27 százaléka szavazott, míg a választási részvétel 72,16 százalékos volt.

Az iraki kormány a népszavazást már kiírásától kezdve törvénytelennek minősítette, emellett azt is nehezményezte, hogy - a helyi tanácsok akaratára hivatkozva - Kirkuk körzetében is megtartották a referendumot – kvázi kurd területté minősítve át. És bár a kurd vezetés hangsúlyozta, hogy a népszavazással nem jött még el a tényleges állami függetlenség ideje, a referendum mégis kiváló casus belli volt Bagdad számára, hogy visszaszerezze Kirkukot. Az iraki kormány céljait egy pénteki ultimátumban szögezte le: egyebek közt azt követelte, hogy a kurd hatóságok adják át az iraki kormányerőknek a kirkuki repülőteret, a K-1 légibázist és a kormányzóság összes olajmezője fölötti ellenőrzést, valamint szolgáltassák be az Iszlám Államtól szerzett hadizsákmányt (melynek jelentős részét egyébként a dzsihadisták az iraki hadsereg által pánikszerűen kiürített laktanyáiból szerezték).

(Borítókép: Az irkai hadsereg katonái egy Kirkuk közelében lévő olajkiterelmelő telepnél 2017. október 16-én. Reuters)