Erdoğan: A dzsihadisták után jönnek a kurdok

Recep Tayyip Erdoğan kedden bejelentette, hogy nagyrészt véget ért Idlib kormányzóságban a török hadsereg által támogatott „erőszakmentesítő” hadművelet – írja a rezsimhez közeli Daily Sabah. A két hete elkezdett hadművelet során az északnyugat-szíriai területről elvileg sikerült a török hadseregnek és a mérsékeltebb ellenzéki erőknek kiszorítaniuk az igen erős pozíciókkal rendelkező dzsihadista milíciákat – elsősorban az al-Káidához kapcsolódó Tahrir as-Sám-ot. Azonban a 10 ezres katonai erővel rendelkező dzsihadista frontot valójában egyáltalán nem győzték le, de még csak meg sem ritkították; csupán politikai meghátrálásra kényszerítették – ami Charles D. Lister Szíria-szakértő szerint mondjuk azzal is együtt járt, hogy több radikálisabb frakció is otthagyta a Tahrir as-Sám-ot.

Hogy akkor mi értelme volt a harc nélküli hadjáratnak?

Erdoğan ugyanis a kormányzópárt, az Igazságosság és Fejlődés Pártja frakciója előtt az idlibi akció lezárásával együtt bejelentette, hogy Afrin régió továbbra is „problémás”, ami annak az alig leplezett megfogalmazása, hogy

Afrin egy kurdok által lakott autonóm kanton, melyet azonban a többi szíriai kurd területtől tavaly elvágott a török hadsereg, mely a szíriai ellenzékkel karöltve Észak-Aleppó tartományban éket vert a kurd Népi Védelmi Egységek (YPG) által ellenőrzött határvidékbe (ahol egyébként nem kizárólag kurd etnikumúak laknak). A török definíció szerint az YPG és a kurdok által létrehozott, az Iszlám Állam elleni harc egyik kulcsszereplőjének számító ernyőszervezet, a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) is szélsőséges terrorszervezetek, mivel támogatják a kurdok törökországi felszabadító szervezetét, a lassan húsz éve börtönben ülő Abdullah Öcalan által alapított Kurd Munkáspártot (PKK).

Paradox módon míg a PKK-t számos hatalom – köztük az Egyesült Államok és az EU - terrorszervezetként tartja számon, addig a középületeit Öcalan-portrékkal díszítő szíriai testvérszervezete a Kalifátus elleni nemzetközi koalíció egyik legfontosabb partnere. Ezeket a kurdokat Törökország rosszallása ellenére is fegyverekkel, járművekkel, kommunikációs eszközökkel, sőt, különleges alakulatokkal és légicsapásokkal is támogatja a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok. Az SDF a kurd etnikum által lakott területeken kívül is kiválóan szerepelt, nevéhez fűződik például a Kalifátus fővárosának, Rakkának, illetve Deir ez-Zór tartomány nagy részének felszabadítása – ez utóbbi területén épp a hétvégén foglalták el a legnagyobb szíriai olajmezőt, ami komoly ütőkártya lehet a kezükben.

Idlib északi részének elfoglalásával a török hadsereg már három oldalról körülvette Afrin kantont, ahol egyébként is már egy éve mindennaposak a határvillongások, tüzérségi párbajok. Az elmúlt hetekben a török hadsereg több állást is kiépített Afrin déli határán, és felderítők foglalták el a Sejk Barakat-csúcsot is, ami kiváló megfigyelőpontul szolgálhat egy afrini offenzívában (már ha a drónok korszakában ez még számít).

Erdoğant egy Afrin elleni offenzívára bátoríthatja az a tény is, hogy a nemzetközi közösség közönyösen figyelte, Bagdad hogyan szerez erővel érvényt területi követeléseinek az iraki kurdokkal szemben. Törökország egyébként komoly diplomáciai segítséget nyújtott az iraki kormánynak, légiereje pedig többször is támadta a PKK Észak-Irakban rejtőző kiképzőtáborait.