A családomat irtotta, de éljen Sztálin!

Nagyjából ötszáz ember jött el a Vörös térre a Moszkvában is szokatlan márciusi hidegben, hogy virágokkal árasszák el a generalisszimusz sírját, és hogy láthassák Lenint a mauzóleumban.

Nem meglepő módon a március 18-án esedékes elnökválasztásra készülve az orosz vezetés az évfordulóból nem csinált eseményt – az ellentmondásos viszonyulás a szovjet múlthoz egyébként is megoldhatatlan feladat elé állítja a posztszovjet Oroszországot –, így csak a Gennagyij Zjuganov által 25 éve vezetett Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) hívei jöttek el, hogy kiálljanak a sztálini múlt és a párt elnökjelöltje, Pavel Grugyinyin mellett.

Ezt sosem fogjuk megérteni

„Sztálin történelmi szerepe pozitív, hiszen legyőzte Hitlert" – mondta egy idős úr a jeges szélben kitartóan magasba emelve a vörös zászlót. Persze voltak botlások, például a 30-as évek repressziói, de muszáj volt megküzdeni a cionisták által támogatott Trockij híveivel, meg hát az egész történelmi helyzet bonyolult volt. „A nagybátyámat is kivégezték 1942-ben, apámat is bebörtönözték, de nyolc gyereke volt, így 1948-ban kiengedték" – tette még érthetetlenebbé a férfi, miért emlékezik tisztelettel Sztálinra. Pedig még egy slusszpoént is tartogatott a végére: „A nevem Pavel Inberg. Német kisebbségiként a családomat sújtotta a sztálini kitelepítés is Közép-Ázsiába."

Ezek mellett az már lényegtelen apróságnak tűnik, hogy az egykori ipari munkás Inberg a KPRF által hangoztatott értékek védelmét egy gazdag vállalkozótól, a párt elnökjelöltjétől, a korábban a nacionalista-populista Orosz Liberális Demokrata Pártot (LDPR) is megjárt Pavel Grugyinyintól várja. 

„Putyinnak egy szavát sem hiszem el. Miért ment kétszer is a Vatikánba? A szabadkőművesek központjába? Nem hiszem el azt sem, hogy újfajta rakétáink vannak" – mondta, utalva az orosz elnök március 1-ji beszédére, amelyben Putyin forradalmian új fegyverek hadrendbe állításáról számolt be.

Ha van is, nincs

Ez a kétely jellemző volt a többi felvonulóra is – ellentétben Zjuganovval, aki a beszéd után közvetlenül még üdvözölte a hadsereg megerősítéséről szóló bejelentést –, fenntartásairól beszélt az Indexnek a KPRF parlamenti képviselője, Gyenyisz Parfjonov is. „Meglepő volna, ha a széteső hadiipar ilyen eredményre volna képes. De ha sikerült is a technológia kidolgozása, nem valószínű, hogy van pénz arra, hogy nagy tételben legyártsák és hadrendbe állítsák."

Sztálint Parfjonov is a végső siker, Sztálin világháborús győzelme alapján ítélte meg, relativizálva a sztálini elnyomás jelentőségét.

Többségükben idősek voltak Sztálin sírjánál, de akadtak fiatalok is, akik véleménye alapján érdekes kép rajzolódott ki: minél fiatalabb volt a tüntető, annál pozitívabban beszélt Sztálinról.

Szerintük a repressziókat eltúlozzák, ha mégsem, akkor viszont úgy ítélik meg, hogy indokolt volt az elnyomás, mert így sikerült az országot összerántani, hogy legyen ereje harcolni Hitlerrel szemben. (Hogy az első évben a náci Németország könnyedén hatolt be az országba, azt sem kötik ahhoz, hogy a sztálini tisztogatások elérték a hadsereg vezetését is.)

A nagy honvédő háború megnyerése mindent felülír.

Tanuljanak Sztálintól!

Zjuganov a jeges szélben tartott sajtótájékoztatóján már kevésbé volt elnéző Putyinnal, mint március 1-jén, most már kétségbe vonta, hogy az ország védelmi ereje jelentősen nőtt volna. 

Miután az eljövő választások tisztaságával kapcsolatos kétségeiről szólt, hosszan beszélt a lenini-sztálini modernizációról, az új gazdasági mechanizmus sikeréről – elsiklott afelett, hogy azt épp Sztálin számolta fel a húszas évek végétől –, és szembeállította az erős Szovjetuniót a mára legyengült, putyini Oroszországgal.

„És a repressziók?” – kérdezte egy újságíró. Zjuganov nem jött zavarba a sztálini múlt árnyoldalától:  „ Abból ma sokkal több van, úgyhogy tanuljanak Joszif Vasszerionovicstól, mindenkinek hasznára válik."

(Borítókép: Fekete András)