Putyin zsoldosokkal égette meg magát

A hivatalosan nem létező, Szíriában szolgálatot teljesítő orosz zsoldoshadsereg után is kutatott az az orosz újságíró, aki nemrég kizuhant otthonából. Makszim Borogyin a munkatársai szerint nem baleset áldozata lett.

Az orosz zsoldoshadsereg léte nyílt titok Oroszországban is, különösen azóta, hogy február elején amerikai légitámadás érte Bassár el-Aszad hadseregének egy páncélos konvoját, amely az Aszaddal szemben állók szerint támadást indított a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) állásai ellen.

A támadás után kiderült: orosz állampolgárok is voltak az Iszlám Államtól az SDF által visszaszerzett Conoco gázmező felé tartó konvojban, noha Moszkva az amerikaiak előzetes érdeklődésére azt közölte, nincsenek ilyenek a helyszínen. Később az orosz kormány elismerte, négy-öt orosz áldozata lehet a támadásnak. Ők lehettek a Wagner Privát Katonai Társasága (CSVK Wagnera) tagjai. A helyzetet ismerők szerint valójában akár háromszáz halottja is lehetett a Deir ez-Zór melletti összecsapásnak, amely után a CSVK – néhány, 2015-től elszórtan megjelent cikk után – bekerült a köztudatba.

De mi az a CSVK?

A CSVK Wagner létrehozását az egykor az orosz katonai elhárításnál dolgozó Dmitrij Utkinhoz kötik – a Wagner is Utkin kódnevéből jött. A hongkongi offshore cégként bejegyzett CSVK Wagner 2015-ben jelent meg Szíriában, nem sokkal azelőtt, hogy az orosz légierő hivatalosan is támogatni kezdte a szíriai elnököt – orosz zsoldosok azonban már előtte is voltak ott Bassár el-Aszad oldalán, maga Utkin is szolgált ott hasonló módon – írta az Rbc.ru .

„Olyan erőforrás, amelyre nem kell költeni szinte semmit. Tagjait nem védik az orosz törvények – zsoldosnak lenni bűncselekménynek számít –, működésük ellentétes az alkotmánnyal, amely kimondja, külföldön katonai erő bevetése csak a felsőház jóváhagyásával lehetséges” – mondta az Indexnek Jevgenyij Sabajev. A csecsenföldi háborút egykor sorkatonaként megjárt, később a kelet-ukrajnai, Moszkva-barát szakadár Donyecki Népköztársaság  (DNR) oroszországi képviselőjeként tevékenykedő férfi szerint a CSVK nem más, mint fegyveres szolgáltatást olcsó munkaerővel biztosító cég – nem annyira az orosz állam, mint inkább az azt irányítók magánérdekeinek megfelelően.

Sabajev szerint a CSVK tagjainak egy részét Kelet-Ukrajnában, nagyobb részüket Oroszországban toborozzák. Részt vehettek katonai akciókban a Krímben és a kelet-ukrajnai szakadár területeken, ahol Sabajev is végzett „különböző feladatokat”.

Ám a szinte hazai terepnél fontosabb a CSVK szíriai működése, ahol a tagok sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. „Szinte rabok, jogaiktól megfosztott emberek. Még csak nem is kalózok, akiknek legalább saját kódexük volt. Szabad akaratukból indulnak útnak, de valójában nem tudják, mire vállalkoznak. A mi célunk ezt időben elmagyarázni” – mondta Sabajev.

Ez is csak üzlet

A fegyveres szolgálatot teljesítők érdekvédőjeként rendszeresen nyilatkozó veterán szerint a CSVK-t a jogi védelem és így a hivatalos papírok hiánya miatt könnyedén bevethetik, anélkül hogy a veszteségekkel el kellene számolni a társadalom előtt. „Ők a hatalom számára csupán ágyútöltelékek, ha kell, lehúzzák őket a vécén.” Beszélni viszont az érintettek nem fognak, mert tevékenységük illegális, így az orosz törvények alapján is elítélhetik őket a zsoldos szolgálatokért, amelyekért nyom nélkül, készpénzben kapják az otthoni lehetőségeikhez képest magas fizetésüket. (Ez havi 2 ezer eurót jelent a bakáknak, 4 ezret a feletteseiknek, ennél is többet, akár 7 ezret a legfelső, terepen lévő parancsnokoknak.) 

Volt rá ugyan kísérlet, hogy törvényesítsék a zsoldosok tevékenységét – írta az Rbc.ru, ezt azonban végül maga a kormány söpörte le az alkotmányra hivatkozva. Mások szerint kényelmesebb megőrizni az átláthatatlanságot és a fegyveresek kiszolgáltatottságát.

Ezért is vannak csupán találgatások a lehetséges veszteségekről: a nagy nehezen elismert 4-5 orosz helyett – eközben persze nincs szó a CSVK Wagner létének hivatalos beismeréséről – Sabajev szerint 200-nál is több lehet a halottak száma. „A közelmúltban 550 fős volt a csapat, annyit tudunk, hogy 250-en biztosan kijutottak az összecsapás helyszínéről” – adott viszonyítási pontot Sabajev, aki Moszkvában katonai kórházakban találkozott is február folyamán a CSVK sebesültjeivel.

A CSVK Wagnert állítólag új terepen is kipróbálják: kiképzőik a hírek szerint megjelentek Dél-Szudánban, de hamarosan akár egy 2500-3000 fős kontingens is megjelenhet ott. Szíriában a csúcson nagyjából 3600-an voltak.

Az új terepet Sabajev szerint piaci nyomulásként is fel lehet fogni: fegyveres szolgálatot nyújtanak, jóval olcsóbban, mint a törvény által szabályozottabban működő amerikai vagy brit szervezésben működő zsoldosok, így egyre többen veszik igénybe a toborzott orosz, kelet-ukrajnai fegyvereseket.

Égett szag Putyin főszakácsánál

A CSVK Sabajev szavai alapján a Kremlhez közeli üzleti körök érdeke szerint működik. Utkin ugyan a CSVK vezetője, ám a szálak Putyinhoz állítólag Jevgenyij Prigozsinon „Putyin séfjén”, a szentpétervári étterem-tulajdonoson keresztül vezetnek.

Prigozsin hivatalosan a leggazdagabb magyarok listáján sem volna kiugró, személyes vagyonát alig 140 millió euróra becsülik. Azonban a közelmúltig élelmiszer-beszállítóként 2016-ban már legalább egymilliárd eurós szerződései voltak a védelmi minisztériummal – előtte egy évvel ennek nem egészen két ezreléke –, és az iskolai közétkeztetésből is hatalmas költségvetési pénzekhez juthatott.

A CSVK Wagner létrehozása után Utkin egy Prigozsinhoz köthető cégben kapott vezető beosztást. A Prigozsin és a CSVK Wagner közötti, nem bizonyított kapcsolat gyanúját erősíti az is, hogy megromlott a bizalom Prigozsin és a védelmi minisztérium között: azután, hogy a CSVK Wagner körüli botrány magyarázkodásra kényszerítette a Kremlt, Prigozsin cégei elveszítették élelmiszer-beszállítói szerződéseinek nagy részét – hívta fel a figyelmet az összefüggésre a Gyelovoj Petyerpurg. 

Erőfitogtató visszaszorulás

A kelet-ukrajnai szakadárokban érezhető a csalódottság, hogy a Kreml valójában nem állt ki mellettük teljes nyíltsággal: a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságot sem ismerte el – ahogy azt megtette Grúzia esetében Dél-Oszétiával és Abháziával –, az pedig fel sem merült, hogy a Krímhez hasonlóan csatolja Oroszországhoz.

Sabajev kritikája épp Putyin gyengeségére és nem konfrontatív politikájára irányul. Szerinte a fél gőzzel vitt politika csak kárt okozott: nemcsak hogy nem támogatta a szakadárokat – leszámítva a nem mellékes, hivatalosan el nem ismert katonai segítséget a szakadár államok létrejöttének első szakaszában –, de anyagilag még akadályozta is: a határon lefoglalta a szakadárok által Kínában nyomtatott helyi használatú pénzeket, az orosz bankoknak pedig a gazdasági miniszter megtiltotta, hogy hitelt nyújtsanak a kváziállamoknak.

De az igazi gondok Sabajev szerint már jóval előbb kezdődtek: a Kreml oligarchikus érdekei szerint kötött üzleteket a hasonlóan kleptokratikus ukrán vezetéssel, ahelyett, hogy valóban nemzeti érdekek szerint politizált volna Ukrajnában. Inkább a taktikai lépései voltak stratégia helyett, Sabajev szerint még a Majdanra is jutottak orosz pénzek – miközben Moszkva egyértelműen nyugati projektnek tartja a Janukovics elnök leváltáshoz vezető tüntetéssorozatot –, mert fontosabb volt a zavar növelése, abból kiindulva, hogy a regnáló vezetés helyzetének megnehezítése előnyösebb oligarchikus megállapodásokhoz vezethet.

Helyette Janukovics hatalma teljesen bedőlt, Oroszországnak ma már esélye sincs arra, hogy nemzeti érdekeit érvényesítse Kijevben, és az egész országban, amelynek fele néhány éve még ellenezte volna a NATO-tagságot. A helyzet a hibrid háborúval megváltozott.

„Putyin elfoglalta a Krímet, de elvesztette Ukrajnát. Ráadásul, ha Odesszában tényleg létrejön egy NATO-bázis, akkor a visszaszerzett Krímen lévő szevasztopoli haditengeri kikötő sem lesz tartható. Aztán jöhet egy ugyanilyen bázis Harkovban, ami már csak 450 kilométerre van Moszkvától, így a Kreml katonai céljai sem teljesültek ” – vélte Sabajev, aki szerint a putyini oligarchaállam csak a külföldön őrzött vagyon biztonságára ügyel, a nemzeti érdek másodlagos: a szíriai szerepvállalásnak is inkább az előbbihez, mint az utóbbihoz van köze.

Putyint nem kellett volna elismerni

A Putyint jobbról kritizáló Sabajev szerint a márciusban újraválasztott elnök győzelme előtti beszédében megemlített szuperrakéták nem a hazai választóknak, hanem a Nyugatnak szóltak, hogy hajlandó legyen tárgyalni, de nem annyira Oroszország érdekeiről, mint a hatalom birtokosainak szűk köre által összegyűjtött vagyon védelmének garanciáiról.

„A nyugati közvélemény Oroszországot amúgy is a mancsát a piros gombon tartó medveként képzeli el, Putyinnak sem jött rosszul megerősíteni ezt a képet. Az Egyesült Államoknak pedig azért jó Putyin fenyegető beszéde, mert érvet kap katonai költségvetésének növeléséhez, miközben az már így is tízszerese az orosznak” – Sabajev szerint ráadásul ezek a fegyverek vagy nem léteznek, vagy nem volna képes az orosz hadiipar megfelelő mennyiségben előállítani.

„Ott vannak az Armata tankok (T–14), amelyeket 2015-ben mutattak be, csúszik a fegyverzetük kidolgozása, így ezek a tankok még most sem állnak rendelkezésre”  – jelenleg 2020-ra várják hadrendbe állításukat. „Vagy ott vannak a Szu–57-es vadászgépek, még mindig csak bemutató darabok vannak belőle, ráadásul kínai elektronikai alkatrészek nélkül nem is lehetséges a tömeggyártásuk. Ami a rendszer működtetését illeti: a Vosztocsnij űrállomás megépítésénél láttuk, mennyi sikkasztásos bírósági ügy volt, ez is mutatja, milyen hatékonysággal működik a hadiipar rendszere” – mondta Sabajev, aki szerint a gazdaság általánosan gyenge hatékonyságát mutatja a Zenit Aréna ügye is.

A másfél milliárd euróból felhúzott szentpétervári stadion zárhatónak tervezett teteje a mai napig nem működik.

„Minél tovább működik az országban ez a rendszerszörny, annál gyengébb lesz az ország” – véli Sabajev, aki szerint a Nyugatnak valódi szankciókat kellene életbe léptetnie, és a választások után egyáltalán nem kellett volna elismernie Putyin győzelmét. Ehelyett a felhalmozott orosz vagyont a Nyugat kész őrizni, a szankciók pedig csak szimbolikusak.

A putyini rezsim Sabajev szerint kiszipolyozza Oroszországot, amely aztán „átváltozik Szíriává. És ez a Szíria bemegy minden európai házba” – festette fel az apokaliptikus képet. „Itt hideg van, nehéz háborúzni. Lesznek, akik majd úgy gondolják, ha már úgysem lehet élhető Oroszországot varázsolni, sokkal egyszerűbb lesz az európai otthonokat kirabolni.” 

Nem kézenfekvő, hogy valaki érzékeny katonai ügyekben arccal, névvel vállalja szavait. Sabajev szerint viszont az ő helyzete egyszerű:

„Megfenyegetnek néha, hogy ne beszéljek. Hol személyesen, hol telefonon. De aki volt már sebesüléssel a halál szélén, az már nem fél annyira. És hát valakinek el kell kezdenie.”

(Borítókép:  Louai Beshara / AFP)