A Fidesznek vissza kell fognia magát, ha maradni akar

Úgy hallottam, hogy amikor Orbán Viktor nemrég Manfred Weberrel és Joseph Daullal találkozott Brüsszelben, a néppárti vezetők arra kérték, hogy legalább a jövő májusi EP-választásokig fogja kicsit vissza magát, mert egyes kijelentései már vállalhatatlanok több kereszténydemokrata és jobbközép párt számára Európában, és ezzel rontja a néppárt választási esélyeit. Milyen a hangulat most az Európai Néppártban, meg tudja erősíti ezeket az aggodalmakat?

A hangulat nagyon feszült, a párton belül vannak olyan politikusok, akik hallva Orbán Viktor és más fideszes politikusok a választási kampányban elmondott szavait, a Fidesz kihajítását követelik a néppártból. Egy sor néppárti politikus a választások után nagyon egyértelműen kifejezésre juttatta ezt az óhaját. A Fidesz egész választási kampánya rendkívül Európa-ellenes és nemzeti populista volt, és ez nem az a szellem, amit mi a néppártban képviselünk. Vagyis most már nem arról van szó, hogy az EP-választásokig kellene visszafognia magát a Fidesznek, hanem hosszú távon kellene másképp viselkednie, már ha a pártcsaládon belül akar maradni.

Elképzelhetőnek tartja, hogy egy kizárásra már az EP-választások előtt sor kerülne? Egyáltalán ki dönt erről?

Nem akarok most belemenni a procedúra részleteibe, hogy ez hogyan történik, de erre megvan a lehetőség. Elismerjük persze, hogy a Fidesz nagyon fontos szerepet játszott Magyarország stabilizálásban a nyolcéves szociáldemokrata kormányzás után, de az utóbbi időben egy nagyon erős nemzeti populista vonal kerekedett felül. Az illiberális állam nem az az államforma, amit mi propagálunk, mi továbbra is egy szociális piacgazdaságban hiszünk, erős állammal, ami garantálja az emberek biztonságát, de másrészről egy liberális államban, ahol az embereknek megvannak a döntési lehetőségei. Ha valaki hosszú távon ebben a pártcsaládban akar maradni, akkor ezt a társadalmi modellt kell elfogadnia.

Talán a miniszterelnök már meg is fogadta a brüsszeli tanácsot, és a visszafogott retorika jegyében beszél újabban a 21. századi kereszténydemokrácia építéséről, az illiberális állam helyett. Ön szerint mi jellemezné a 21. századi kereszténydemokráciát?

Amint tudja, én is egy keresztény pártot képviselek, a bajor keresztényszociális uniót. A programunkban is szerepel, hogy a keresztény értékeket szem előtt kell tartani, és egyszer, egy felsőbb hatalom előtt még felelnünk kell azért, amit itt a Földön cselekszünk. De a keresztényi politizálás része, hogy minden emberben az egyént nézzük, egymást testvérként kezeljük, hiszen minden embert saját képére teremtett az Úr. Igen, ez vonatkozik a menekültekre is. Nem kell természetesen minden menekültet befogadni, de igenis kötelességünk segítséget nyújtani azoknak, akik erre rászorulnak. Vagyis nekünk, és az Európai Uniónak is kötelessége segíteni a világ azon országainak, amelyeknek nem megy annyira jól, mint nekünk, hogy az embereknek ott is legyenek perspektíváik.

Ha már perspektíva, beszéljünk a pénzről. A viták már megkezdődtek a következő pénzügyi keretről, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke optimistán úgy nyilatkozott, hogy még az EP-választások előtt le kellene zárni a tárgyalásokat. Lát erre esélyt?

Természetesen a bizottságnak és az Európai Parlamentnek is az lenne az érdeke, hogy ezt a kérdést még a választások előtt le lehessen lezárni, már csak azért is, hogy a kampányba ne azzal menjünk be, hogy mindenki elkezd ígérgetni. Ez egy roppant egészségtelen versenyhez vezet, mindenki szeret arról beszélni, hogy majd kevesebbet kell Brüsszelnek befizetni, de azért valahogy mindenki többet kap vissza a közösből. Ugyanakkor ha a realitásokat nézzük, az is látszik, hogy a bizottság szinte mindennap módosít, pontosít a számokon, egyre több a kérdés, és a parlament máris más eredményekre jutott, mint a bizottság. Szóval a valódi tárgyalásoktól még nagyon messze vagyunk. Itt meglehetősen pesszimista vagyok, nem hiszem, hogy ezt egy év alatt le lehet zárni.

Mit gondol arról a javaslatról, hogy az uniós forrásokat bizonyos politikai feltételekhez, a független igazságszolgáltatáshoz vagy a pénzek átlátható elosztásához kötnék? Erre találtak jogi megoldást is, újabban az uniós alapszerződés 322. paragrafusát szokták idézni. Támogatna az Európai Néppárt egy ilyen megoldást?

Egy olyan országból jövök, amely jóval többet fizet be, mint amennyit visszakap az uniótól, vagyis az én választóimnak alapvető érdekük, hogy a pénzügyi támogatásokat megfelelően használják fel, azokra a célokra, amelyekre azokat előírták. Tőlünk, politikusoktól azt várják, hogy ezt ellenőrizzük is. Egészen őszintén megmondom, egy ilyen feltételrendszert nemcsak fontosnak, hanem egyenesen magától értetődőnek tartok, hiszen ha valaki pénzt kap az uniós alapokból, akkor egyértelmű, hogy tartania kell magát az előírásokhoz. Hiszen ellenkező esetben megkérdőjelezhető a szolidaritás: ha valamely tagállam részesedik a többiek által befizetett pénzből, akkor az a minimum, hogy a jogállami kereteket betartja, és ennek része a független igazságszolgáltatás és egy átlátható pénzelosztási rendszer. És miután ezekről a kérdésekről minősített többséggel lehet dönteni, jó esély van rá, hogy a következő költségvetési ciklusban már be is lehet ezeket a feltételeket vezetni.

A magyar kormány szerint itt szó sincs szolidaritásról, ezek az uniós támogatások nekünk szerződésileg járnak, cserébe azért, hogy az uniós csatlakozáskor megnyitottuk a piacainkat a nyugati vállalatok előtt...

Ez tévedés. A strukturális alapok azoknak a régióknak járnak, amelyek nem érik el az uniós átlagot, épp abból a célból, hogy a saját kormányuk segítségével felhozzuk őket erre a szintre. Ennek az égvilágon semmi köze a belső piachoz, ezzel az érveléssel sehova sem lehet jutni.

Nem lenne egyszerűbb a pénzelosztást az európai államügyészség elfogadásához kötni?

Még csak a folyamat elején járunk. A bizottság ezzel kapcsolatos javaslata a következő hetekben várható, és akkor kezdünk majd a különböző lehetőségekről tárgyalni. De már most sok feltétel benne van, például környezetvédelmi, szociális vagy éppen egyenjogúsági szabályok. Én kulcsfontosságúnak tartom, hogy a független igazságszolgáltatás és akár az európai államügyészség is bekerüljön a feltételek közé.

A magyar kormány heteken belül elfogadja a Stop Soros törvénytervezetet, a CEU sorsa továbbra is bizonytalan, a független média terén is elég siralmas a helyzet. Vajon ha ma állnánk az uniós csatlakozás előtt, felvennének minket?

Hadd mondjak egy példát: mielőtt Ausztriát felvették az Európai Közösségekbe, módosítani kellett az úgynevezett Habsburg-törvényt, ami a Habsburg családot egy sor jogában korlátozta. Mivel ez egy nyíltan diszkriminatív törvény volt, ezzel nem léphettek volna be. Azok a magyar törvényjavaslatok, amelyeket említett, pontosan ilyen diszkriminatívak, vagyis nem egyeztethetőek össze az uniós joggal. Egy uniós ország esetében ilyenkor az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít, a CEU esetében például a kutatás és az oktatás korlátozása miatt. Vagyis ha Magyarországon ezeket a törvényeket elfogadja a parlament, akkor a bizottságon a sor, hogy lépjen a jogállam érdekében.

Amikor a magyar néppárti kollégákkal beszélget, ők mit mondanak, miért van ezekre a törvényekre szükség?

Eddig még nem nagyon hallottam értelmes magyarázatot. Soros urat persze Németországban is jól ismerjük, a kilencvenes években a spekulációval elég sok pénzt kivett a német adófizetők zsebéből. De az soha nem jutott eszünkbe, hogy törvényt hozzunk ellene, kitiltsuk az országból, ehelyett inkább a valutapiaci szabályokat reformáltuk meg, hogy ne tudjon többé spekulálni. A problémát nem diszkriminatív törvényekkel próbáltuk megoldani.

Ön szerint milyen irányba megy most az Európai Unió? Optimista a jövőt illetően? Vagy szétesik az unió, annyi a válság és a megosztottság?

Őszintén szólva én komolyan aggódom. Két egymással ellentétes folyamatot látok. Egyrészt az állampolgároknak meglehetősen nagy a bizalma Európában, az EU-ban, és sok tekintetben a megoldásokat az uniótól várják, mert a saját kormányukban sokkal kevésbé bíznak. Másrészt a kormányok részéről – nézze meg az új olasz kormányt, vagy akár a lengyelt, magyart, szlovákot – nagyok a fenntartások, a bizalmatlanság Európával szemben, és ez a két folyamat nem egyeztethető össze. Az emberek elvárásai és a kormányok akarata között óriási a szakadék, és egyre nő. Ezt kellene valahogy áthidalni, mert különben tényleg baj lesz.

Borítókép: szarvas