Másvalaki öngyilkossága miatt ül a kapzsi ausztrál guru

Életfogytiglan is akár, vagy legfeljebb öt év: ritka az olyan bűncselekmény, ahol a kiszabható büntetésben, lényegében a súlyosság megítélésében ekkora a szórás, ráadásul egyetlen országon belül. Ausztráliában ez a helyzet az öngyilkosságban való közreműködéssel. A szövetségi tagállamonként változó törvény sokáig nem volt próbára téve a gyakorlatban, de most ez megváltozott: megvan a legelső ausztrál ember, aki másvalaki öngyilkossága miatt rács mögé kerül.

Úgy hívják, Graham Robert Morant. 69 éves, újjászületett keresztény, és önjelölt vallási vezetőként, egy kommuna alapítójaként képzelte el a jövőjét, amíg az igazságszolgáltatás közbe nem szólt. 

A férfi 14 éve élt házasságban a feleségével, Jennifer Moranttal, amikor - 2014. november 30-án - az 56 éves asszony öngyilkosságot követett el. Szénmonoxid-mérgezésben halt meg a kocsijában ülve. A rá találó rendőröket egy üzenet várta mellette: "kérem, ne élesszenek újra".

A nehéz generátor lett gyanús

A halálesetnek azonban volt egy furcsasága: a mérges gáz egy olyan áramfejlesztő generátorból került az autó utasterébe, amely nem éppen egy könnyű holmi. A krónikus hátfájdalommal élő asszony aligha tudta volna egymaga odacipelni. Graham Morant eleinte tagadta, hogy bármi köze lenne a felesége öngyilkosságához. Először arról próbálta meggyőzni a rendőröket, hogy a felesége sokat nézte a Helyszínelők sorozatot, és innen vette a választott eszközhöz az ötletet. A sztoriján csak akkor változtatott, mikor megmutatták neki egy szerszámbolt biztonsági kamerájának a felvételét. A rendőröknek a kamerának köszönhetően láthatták, hogy a házaspár együtt vásárolta meg a gyilkos gépet.

1,4 millió indíték

Jennifer Morant nemcsak a fájós hátától szenvedett, hanem depressziótól és szorongástól is, de halálos, gyógyíthatatlan betegsége nem volt. A férje, miután lelepleződött a szerepe, mégis azzal védekezett, hogy a részvét, a segíteni vágyás hajtotta, csak szeretett volna segíteni a feleségének megszabadulni a szenvedéstől. A vádhatóság azonban úgy látta, más indítéka, illetve indítékai voltak. Ahogy az ügyész, Michael Lehane a brisbane-i bíróságon fogalmazott, egész pontosan 1,4 millió indítéka volt. 1,4 millió ausztrál dollárra (körülbelül 290 millió forintra) rúgott ugyanis annak a három életbiztosításnak az együttes összege, amelyeket Jennifer Morant nevére kötöttek, és egyedüli kedvezményezettjük Graham Morant volt.

A bíróság nem a férjnek hitt. "Azért beszélte rá a feleségét az öngyilkosságra, mert rá akarta tenni a kezét az 1,4 millióra" - olvasta Peter Davis bíró a vádlott fejére az október végi ítélethirdetéskor. Segítettek a döntésben a nőhöz közel állók tanúvallomásai is. Az áldozat nővére, Lynette Lucas azt vallotta, hogy testvére féltette az életét a férjétől, mesélt arról, hogy a férfi megpróbálja rávenni az öngyilkosságra, sőt, még azt is nyíltan részletezte neki, hogy mihez kezd majd a biztosítási pénzzel. Az Aranypart mögötti területen vett volna telket, hogy ott kommunát alapítson, és bunkereket építsen, legyen egy biztonságos hely, ahol meg lehet majd húzódni, ha eljön a hite szerint küszöbön lévő, bibliai elragadtatás.

A férj állítólag azt mondta az asszonynak, hogy Isten szemében nem lesz bűn, ha végez magával, és úgysem lenne elég erős ahhoz, hogy átvészelje az elragadtatást. Jennifer Morant legjobb barátnője, Judy Dent is a férj ellen tanúskodott. Eskü alatt vallotta, hogy amikor a nő egy héttel a halála előtt meglátogatta, azt mondta: “Meg kell ölnöm magam, és Graham segíteni fog.” Dent szerint a barátnője azt is világossá tette: a férje a biztosítási pénzt akarja. Egyébként mindhárom életbiztosítás olyan típus volt természetesen, ami öngyilkosság esetén is fizet.

Ez is családon belüli erőszak

A queenslandi büntető törvénykönyv büntetni rendeli azt is, ha valaki öngyilkosságra beszél rá mást és azt is, ha ténylegesen segédkezik benne. (Az öngyilkosság megkísérlése feltétele a büntethetőségnek, kivéve Tanzániát, ahol a következményektől függetlenül, önmagában törvénytelen valakit arra biztatni, hogy ölje meg magát.) A férfit mindkét dologban bűnösnek találták. A konkrét segítséget a generátor közös beszerzése jelentette. Mindezért Queenslandben akár életfogytiglan is járhatott volna (szemben például Victoriával, ahol az öngyilkosságban közreműködés maximális büntetése 5 év). A tényleges ítélettel ehhez képest nem is járt olyan rosszul: 10 év börtönt róttak ki rá. Graham legkorábban 2023-ban kerülhet feltételes szabadlábra.

A bíró arra jutott, hogy Graham Morant visszaélt a beteg, depressziós asszony sérülékenységével, és kihasználta a bizalmat, ami a kettejük közti kötelékből, a házasságukból fakadt. A bűnügy innen közelítve már a családon belüli erőszakról szól, nem véletlenül kérdezte az ausztrál ABC is az egyik, családon belüli erőszak áldozatokat segítő csoport munkatársát az ítélethirdetés után. Karyn Walsh a konkrét ügyről nem nyilatkozott, de általánosságban azt hangsúlyozta, milyen súlyos probléma a lelki bántalmazás és az irányítás teljes átvétele a párkapcsolatokban, és hogy ez milyen szorosan összefügg az egyéb bántalmazási formákkal.

Innen indította a gondolatmenetét egy ausztrál jogász szerzőpáros, amely a Morant-ügy kapcsán azt kezdte feszegetni: nem inkább emberölésként kellene-e az ilyen eseteket kezelni.  Marilyn McMahon és Paul McGorrery a Deakin Egyetemről november elején publikálta a cikkét, amit azzal kezdtek:  2016-ban 2866 ember lett öngyilkos Ausztráliában, és egy családon belüli erőszakkal foglalkozó csoport kutatása szerint az otthon elszenvedett bántalmazás gyakran egyike a háttérben álló tényezőknek. Az öngyilkosságot elkövetett nők 49 százalékánál volt jelen az előtörténetben családon belüli erőszak. 

Gyilkossá vált a zaklató

A jogászok szerint két ok miatt lenne érdemes a Morantéhoz hasonló eseteket jogilag emberölésnek tekinteni. Egyrészt annak a büntetési plafonja egységesen magas, másrészt emberölésért akkor is el lehet ítélni valakit, ha nem lehet bizonyítani, hogy az illető kifejezetten kívánta volna az áldozat halálát, míg az öngyilkosságban közreműködésnél a szándék megléte alapfeltétel. McMahon és McGorrery brit és amerikai példákat mutat fel.

Az egyik Nicholas Allen és Justene Reece esete az Egyesült Királyságból. A férfi idén márciusban elismerte a bűnösségét emberölésben, miután addig zaklatta a volt barátnőjét, míg az öngyilkosságot nem követett el, hátrahagyva egy üzenetet, amelyben annyi állt: nincs már ereje tovább küzdeni. Allen a kapcsolatuk alatt és után fizikailag és érzelmileg is bántalmazta Reece-t: a nyakát szorongatta, a földre taszította, fenyegette a fiukat, elvette a kulcsait és a pénzét, megakadályozta, hogy elhagyja a házat, közel 4 ezer bántalmazó hangüzenetet, sms-t és Facebook-üzenetet küldött neki, kamuprofilokat hozott létre a nevében a közösségi médiában, nyomkövetőt szerelt a robogójára. Allen végül 10 év börtönt kapott.

Orosz rulett és kézbe adott puska

Amerikában 2017-ben született ítélet az eddigi leghírhedtebb ilyen ügyben, amelyben az óriási médiafigyelem a jogi különlegességen túl minden bizonnyal annak is szólt, hogy a vádlott egy sírdogáló kamaszlány volt. Ugyanakkor az ausztrál jogászoknak sikerült előásniuk két régi, félig-meddig előzménynek tekinthető amerikai jogesetet, amikor emberölésért ítéltek el embereket másvalaki öngyilkossága után. Az egyik egy tragédiával végződött orosz rulettezés volt: 1961-ben, egy októberi vasárnapon négyen borozgattak egy bostoni házban, amikor előkerült egy revolver. Ketten pörgettek, meghúzták a ravaszt, nem görbült a hajuk szála sem, de a harmadik férfi agyonlőtte saját magát. A két első játékos találta magát emberölés miatt a vádlottak padján.

A másik régi, 1957-es ügy vádlottja Moranthoz hasonlóan egy férj volt. A massachusettsi férfit nem szándékos emberölésben mondták ki bűnösnek. Az áldozat, a felesége öngyilkossággal fenyegetőzött, miután a férfi közölte vele, hogy beadja a válási papírokat. Erre a férj a fejéhez vágta, hogy korábban már kétszer megpróbálta, de gyávának bizonyult, aztán fogta a puskájukat, megtöltötte, és még azt is megmutatta a nőnek, hogyan tartsa, hová irányítsa. A nő pedig erre lelőtte magát.

Gyilkos, aki ott sem volt

Ami fontos különbség ezekhez a régi ügyekhez képest: a kamaszlány, Michelle Carter friss eseténél a tettes fizikailag ott sem volt az öngyilkosság helyszínén. Carter csak 17 éves volt 2014. július 12-én, amikor a barátja, Conrad Roy megfulladt a szénmonoxiddal megtöltött autója utasterében, egy üres parkolóban. A két fiatal egy floridai nyaraláson ismerkedett össze két évvel korábban, utána jórészt virtuálisan tartották a kapcsolatot. Mindkettejüknek nehézségei voltak, szorongtak, a lány anorexiával,  a fiú depresszióval küzdött. Roynak öngyilkossági gondolatai voltak, és Carter eleinte segíteni próbált, bátorította, hogy kezeltesse a depresszióját. Csakhogy két héttel a tragédia előtt a viselkedése fordulatot vett, és arról kezdte győzködni a barátját, hogy végezzen magával. 

Az elmarasztaló ítéletet azonban nem ennek a két hétnek az üzeneteire alapozta a bíróság, hanem kizárólag a két kamasz utolsó telefonbeszélgetésére. Roy az utolsó pillanatban meggondolta volna magát, és kiszállt a méreggel telítődő autójából. Carter viszont telefonon utasította, hogy szálljon vissza, amit ő meg is tett. Innentől kezdve a lány végighallgatta, ahogyan meghal, teljesen tétlenül. Nem értesítette sem a fiú családját, sem a mentőket. A telefonbeszélgetést nem rögzítette senki. Hogy mi hangzott el kettejük között, azt három hónappal később Carter maga ismerte el egy barátjának küldött üzenetben.

A vád szerint a lányt az motiválta, hogy népszerűbbé szeretett volna válni, és a gyászoló barátnő szerepével járó rokonszenvre vágyott. A védelem az általa szedni kezdett, új fajta gyógyszerrel igyekezett magyarázni Carter megváltozott viselkedését, de nem sikerült ártatlannak nyilváníttatniuk.

2017 nyarán az akkor még mindig csak 20 éves lányt nem szándékos emberölésben találták bűnösnek. A megállapított bűncselekmény súlyához képest végül viszonylag enyhe büntetést, 15 hónapot kapott. Az első fellebbezése elbukott. 2018 februárjában a szólásszabadságra hivatkozó érveléssel próbálta újra megtámadni az ítéletét, ennek a kimenetele még nem dőlt el.

Borítókép: Graham Morant érkezik a bíróságra Brisbane-ben 2018. szeptember 19-én. Fotó: Dave Hunt / MTI.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

Ha önt vagy ismerősét, rokonát erőszak éri a kapcsolatában, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20 számon.  Emellett a NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06-80-505-101 telefonszámon. A Patent Egyesület jogsegélyszolgálata pedig szerdánként 16 órától 18 óráig, csütörtökönként 10 órától 12 óráig érhető el a 06-70-25-25-254 számon.