Hugó
-6 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

A Wall Street Journal is rossz elvtárs lett egy véleménycikk miatt

2020.02.19. 17:47

Kína megvonta a Wall Street Journal három újságírójának tudósítási engedélyét, ezzel praktikusan kiutasította őket, írja a lap. Az indoklás Európából nézve nagyon szokatlan, és újabb nyomásgyakorlásnak a tűnik a nem a Kínai Kommunista Párt által dirigált újságírók megzabolázására: egy két héttel ezelőtti véleménycikk szúrta ennyire a kommunisták szemét.

Mocskos rasszista, aki a pártot kritizálni meri

A lapban február elején jelent meg Walter Russell Mead, a Yale volt és a Bard College jelenlegi professzorának véleménycikke. A magyar olvasónak jó tudnia, hogy itt nem a nálunk sajnos széles körben művelt, "te buzi zsidócigány sejthalmaz, leverlek egy kalapáccsal" színvonalú  véleménycikkekre kell gondolni: Mead cikke február elején már bőven inkább csak unalmas volt.

Arról szólt, hogy a kínai állam járványkezelése gyenge, ideges és titkolózó, ami azt is megmutatja, hogy a magát szupererősnek láttató Kína a valóságban lényegesen törékenyebb pilléreken áll, és biztosan lesznek még hasonló, váratlan események, mint a mostani vírusos dolog. Ez önmagában biztosan nem esett jól a pártnak, mivel a kommunista vezetés épp iszonyú erőforrásokat tol azon kommunikációjába, hogy valójában fantasztikus munkát végeznek, és az egész vírusért talán inkább az USA és a hanyatló nyugat a hibásak. 

Ehhez jó tudni még, hogy egy véleménycikk a szerző véleményét mutatja be, nem az újságét. Sőt, egy normális újságban simán megjelenhetek olyan véleménycikkek is, amik egymással akár teljesen ellenkező következtetésekre jutnak. Végül itt sem a tartalomba kötöttek bele, hanem a címbe, ami szerint "Kína Ázsia igazi beteg embere". 

Ezt a rasszizmusra váratlanul érzékeny Kommunista Párt rasszistának értékelte, aláírásgyűjtést indítottak ellene (gyenge eredménnyel) és diplomáciai úton is nyilvános elégtételt követeltek az újságtól a megalázott kínai népnek.   

Kína Ázsia beteg embere - az elcsépelt cím 

Leginkább a gyengélkedő Oszmán birodalomra használták az "Európa beteg embere" kifejezést, de később részben még mi is, azaz az Osztrák-Magyar Monarchia is többször megkapta ugyanezt. De az elmúlt 20 évben a teljesség igénye nélkül Európa beteg emberének hívták már Portugáliát, Olaszországot, az EU-t, Németországot, Spanyolországot, szinte azt kéne keresni, amelyiket még nem.

Ázsiába innen ment át a kifejezés, ahol szintén valószínűleg az egész kontinens volt már "Ázsia beteg embere" Japántól, Indonézián vagy a Fülöp-szigeteken át Indiáig. De Kína is szerepelt már így az utóbbi időkben, különösebb problémák nélkül.

A gond ott van, hogy a kommunisták évtizedek óta tudatosan próbálták ezt a kifejezést eltorzítva értelmeztetni, mintha ez valami külön gúnyolódás lenne a kínai nép szenvedésein, nem pedig a kínai állam gyengeségét leíró jelző. 150-200 évvel ezelőtt ugyanis a gyarmatosítók által viszonylag könnyedén legyőzött óriási ország gyenge szervezettségére is használták ezt a kifejezést.    

A különösen érzékeny olvasóknak pedig még az is fájhat, hogy minek nevezik pont betegnek egy olyan ország államszervezetét, ahol tényleg több most a speciálisan beteg ember. 

Mindenesetre a Wall Street Journal egyébként rég nem elérhető Kínában, egy törvénytisztelő állampolgár meg se tudhatta eredeti forrásból, hogy most meg kéne sértődnie.  A kiutasított újságíróknak egyébként semmi köze nem volt a cikkhez, egyszerűen csak őket tudták ilyesmivel zaklatni. Pár hónapja is kiutasítottak egyébként egy WSJ újságírót, miután az a legnagyobb vezér, Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő unokatestvérének szervezett bűnözéshez és pénzmosáshoz fűződő ügyeiről írt. 

A kommunista állam döntése egyébként szinte rögtön azután jött, hogy az USA átminősítette öt komoly, a kormány által irányított kínai médiakiadvány besorolását. A Xinhua, a CGTN, a China Radio, a China Daily és a People's Daily embereit kedd óta állami funkcionáriusokként, nagyjából kínai diplomatákként kezelik az USA-ban, nem normális újságírókként.