Herman
1 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Arra kényszerítették, hogy gyújtson fel egy házat a bentlakókkal együtt

000 Z16W7
2020.02.27. 23:10 Módosítva: 2020.02.28. 11:35

Utáltam a katonaságot, mert azt akarták, hogy agresszív legyek. Emiatt idővel teljesen más ember lettem. Azt vettem észre magamon, hogy udvariatlan és durva vagyok, és ez nagyon nem tetszett 

– így beszélt a katonaságban töltött éveiről a tinédzserkorú Gabriel, akit dél-szudáni fegyveres csoportok raboltak el családjától, hogy aztán harcra kényszerítsék. Gabriel 17 évesen szerelt le, miután bekerült az UNICEF programjába, aminek keretei között gyermekkatonákat reintegrálnak. A fiatal fiú egyike annak a háromezer gyereknek, akik ennek a programnak köszönhetően visszakerültek szüleikhez, és elkezdhettek szakmát tanulni.

Becslések szerint Dél-Szudánban 19 ezer fiatalkorú szolgál fegyveres erőknél, ezzel pedig

az ország az elsők között van a világban gyerekkatonák számát tekintve. 

Csakhogy most fennáll a veszélye, hogy a szervezet forráshiány miatt kénytelen lesz leállítani a programot. Emiatt a szervezet szerint több ezer gyerek nem kap segítséget ahhoz, hogy újrakezdhesse életét, pedig a Dél-szudáni konfliktus csillapodásával pont, hogy nőhet azoknak a száma, akik letennék a fegyvert.

Kivívták a függetlenséget, de nem a békét

Dél-Szudán nemrég rendezte az országban évek óta folyó konfliktust, amely során több tíz-, de egyes becslések szerint több százezren meghaltak, kétmillió embernek kellett elhagynia otthonát, és a legtöbb iskola bezárt. A keresztény és törzsi vallású ország évtizedes csatározások után, nemzetközi segítséggel függetlenedett a muszlim Szudántól 2011-ben. Így alakult meg az etnikailag nem egységes, 10 millió lakosú Dél-Szudán.

Az ország két legnagyobb népcsoportja a dinka és a nuer törzs, amelyek között a függetlenedés óta kiújult a feszültség. Ennek csillapítására az ország dinka törzshöz tartozó elnöke, Salva Kiir Riek Machart, egy nuer politikust kért fel alelnökségre. Csakhogy a kettejük közötti viszony hamar elmérgesedett: Machar bírálni kezdte Kiir intézkedéseit, mire Kiir puccskísérlettel gyanúsította meg Machart. A kettejük közötti ellentét miatt 2013-ban a hozzájuk hű fegyveres erők egymásnak estek, ezzel megindítva az évekig tartó polgárháborút, ami súlyosbította az országot sújtó éhínséget is.

Az évek alatt számos olyan esetről számoltak be a szemtanúk, amik kimerítik a háborús bűncselekmény fogalmát. Egy korábbi ENSZ-jelentés csoportos nemi erőszakról, kasztrálásról, etnikai jellegű erőszakról és egyéb visszaélésekről írt. A jelentés ír egy dél-szudáni férfiről, aki elbújt a kormány katonái elől, akik ezalatt

 feldúlták az otthonát, lefejezték az apját és megvakítottak az anyját, aki megpróbálta megvédeni 17 éves lányát attól, hogy többen megerőszakolják.

Az öt éven át tartó polgárháborút végül papíron Kiir és Machar békemegállapodása zárta le 2018-ban, de ez nem jelentette azt, hogy azonnal megszűntek a harcok. Bár a megállapodás része volt, hogy a fegyveresek felhagynak a gyerekkatonák toborzásával, illetve hagyják őket leszerelni, a gyakorlatban ez aligha valósult meg. A két fél 2020 februárjára tűzte ki a határidőt az egységkormány felállításához, ehhez most folynak a tárgyalások. Az UNICEF arra számít, hogy a mostanában esedékes „valódi” békekötéssel még több gyerekkatonának adatik majd meg a lehetőség, hogy visszailleszkedjen a társadalomba. 

Ha találatot kapsz, sorsodra hagynak

A gyerekkatonák 88 százaléka fiúgyermek, közel egyharmaduk 15 évesnél fiatalabb. Az UNICEF programjában részt vevő Jamest például kisgyermekként ejtették foglyul a fegyveres csapatok. A fiú kezébe fegyvert adtak, és arra kényszerítették, hogy az oldalukon harcoljon.

Jamest egy nap találat érte a lábán, csapata pedig sorsára hagyta meghalni.

Az ENSZ egyik járőralakulata talált rá, és azonnal kórházba vitték. Az UNICEF segítségével sikerült felkutatni James édesanyját, aki nagyon örült, hogy visszakaphatta gyermekét. Sok gyerek nem ilyen szerencsés. A gyerekkatonák sorai között rengeteg az árva, vagy az olyan gyerek, akinek a családja kényszerűen elhagyta otthonát, és ezért nem lehet tudni, hogy merre vannak. Az árvák még nagyobb rizikónak vannak kitéve, mivel az őket besorozó fegyveresek egyfajta családként is funkcionálhatnak, támpontot adnak számukra, hogy hova is tartoznak a világban.

Az AP News nemrég interjút készített egy korábban gyerekkatonaként szolgáló 13 éves fiúval, akit kémnek használtak a fegyveresek, és fél éve vesz részt az UNICEF programjában. Ő azt mondta, hogy bár a gyilkolás élete legnehezebb dolga volt, a katonáskodás akkor is egyfajta stabilitást jelentett számára, amit a polgári életben még nem tudott megtalálni. Arról is mesélt, hogy a szeme láttára öltek meg egy másik gyereket, amiért az nem teljesítette a kiszabott feladatokat, és hogy őt magát arra kényszerítették, hogy gyújtson fel egy házat a bentlakókkal együtt.

„Álmaimban még most is hallom ahogy kiabálnak.”

A gyerekkatonák között lányok is akadnak. Néha őket is elküldik harcolni, olykor viszont más feladatokat bíznak rájuk. Az UNICEF-nek nyilatkozó Annát 13 éves korában rabolták el, amikor épp az iskolába tartott. A fegyveres csoport tagjaként arra kényszerítették, hogy élelmet szerezzen a katonáknak. A tábori élet része volt a szexuális kizsákmányolás, ami főként a fiatal lányokat érintette. Anna egy évet töltött a borzalmas körülmények között, mire sikerült megszöknie fogvatartóitól. A lány most az UNICEF egyik szakképzést biztosító programjában vesz részt Yambioban, hogy új életet tudjon kezdeni.

Ma is több ezer olyan gyerek van Dél-Szudánban, akik hasonló körülmények között kényszerülnek arra, hogy a fegyveresekkel harcoljanak, kiszolgálják őket. Nekik az UNICEF programja nélkül nem sok lehetőségük lenne a normális életbe való visszailleszkedésre.

Gyerekkatona Dél-Szudánban 2018 februárjában
Gyerekkatona Dél-Szudánban 2018 februárjában
Fotó: Stefanie Glinski / AFP

Vissza a társadalomba

A program egy leszerelési ünnepséggel kezdődik, ahol a gyerekek szimbolikusan leteszik a fegyvert, levetik a katonai egyenruhát, és új, civil ruhákat adnak nekik. Emellett egy hivatalos dokumentumot is kapnak arról, hogy már nem tartoznak semmilyen harcoló alakulathoz, így nem kötelesek engedelmeskedni a parancsoknak. Ezután a gyerekekkel szociális munkások, pszichológusok és nevelők foglalkoznak, valamint biztosítják számukra a tanuláshoz szükséges eszközöket.

A PROGRAM HÁROM ÉVIG TART, ÉS A CÉLJA, HOGY A GYEREKEK VISSZAILLESZKEDJENEK A TÁRSADALOMBA, ILLETVE, HOGY A FEGYVERESEK NE TUDJÁK ŐKET ISMÉT HARCRA KÉNYSZERÍTENI.

A leszerelt gyerekkatonák ezután újra elkezdenek iskolába járni, tanfolyamokon vesznek részt. Mivel a családok gyakran képtelenek őket pénzügyileg támogatni, és a gyerekeknek semmilyen iskolai végzettsége nincs, ezért a program alatt olyan szakmákra tanítják meg őket, mint az ácsmesterség, hegesztés vagy a varrás.

Azok a gyerekek, akiket fegyveres alakulatokba kényszerítettek, sok pszichológiai problémával küzdhetnek. Van, hogy egyszerűen képtelenek arról beszélni, ami velük történt, már csak azért is, mert attól félnek, hogy megbélyegzik őket múltjuk miatt. Ez egyébként nem alaptalan, ugyanis a közösségükbe visszatért gyerekeket gyakran kiközösíti a környezetük.

A gyerekekre akasztott stigma az egyik leggyakoribb oka annak, hogy a reintegráció nem jár sikerrel, ez az egyik legnehezebben leküzdhető akadály a gyerekkatonák számára. De nem csak a közösség hibáztatja őket: gyakori, hogy maguk is mély bűntudatot éreznek a múltjuk miatt, ami könnyen demotiválhatja őket a társadalomba visszailleszkedés során.

Ezen kívül a gyerekkatonák nagyon gyakran indulatkezelési problémákkal küzdenek, sokkal agresszívebben viselkednek, mint mielőtt fegyveresként szolgáltak volna.

Amikor eszembe jut a vadon, még akkor is ha csak focizok éppen, úgy rám jön az érzés, hogy megálljak és ütlegelni kezdjem a barátaimat

– mondta az AP Newsnak a 13 évesen leszerelt gyerekkatona. Sok gyerek megőrzi azokat a szokásokat, amiket a fegyveres szervezetekben felszedett. Van olyan aki éjszaka megszökik és kémkedik mások után, és olyan is aki állandóan „parancsnoknak” hívatja magát. A gyerekkatonáknak nehezére esik levetkőzni a szolgálat alatt felvett szokásokat. Ehhez terápiára van szükségük, de a rendszer túlterhelt és alulfinanszírozott. 

Pénzügyi gondok

A program 3 éve fejenként kétezer dollárba (kb. 620 ezer forintba) kerül. Ebből az összegből az UNICEF fedezi a családfelkutatást és újraegyesítést, a gyerekek életének újjáépítésével foglalkozó szociális munkásokat, pszichológusokat, egészségügyi dolgozókat, a gyerekek oktatását és más egyéb létfontosságú szolgáltatásokat. 

Viszont a projekt már több mint egy éve súlyosan alulfinanszírozott, ezért a szervezet arra kényszerült, hogy más területekről irányítson át forrásokat. Most, hogy ezek az alapok is kimerültek, az UNICEF-nek nem maradt más választása, mint felfüggeszteni a reintegrációs programot(amit Ön is segíthet ezen a linken), amennyiben rövid időn belül nem kapnak anyagi segítséget. Októberben csupán 500 ezer dollár állt az UNICEF rendelkezésére, mivel a dél-szudáni kormány eddig nem járult hozzá pénzben a gyerekek leszereléséhez és integrációjához.

„Már nem érkezik annyi adomány mint korábban, pedig most még inkább szükség lenne rájuk” – mondta Yves Willemot, a szervezet szóvivője. Ha a fiatalok nem kapnak segítséget, az valószínűleg csak még több konfliktust szül majd a közösségeken belül.

A frusztráció szó távolról sem közelíti meg azt, amit a helyzettel kapcsolatban érzek. A gyermekek készen állnak a szabadon engedésre, az UNICEF pedig bizonyítottan hatékony reintegrációs programmal rendelkezik, de nem tudjuk finanszírozni ennek a létfontosságú munkának a folytatását.

– mondta Mohamed Ag Ayoya, az UNICEF dél-szudáni képviselője.

A forráshiány miatt lehetséges, hogy már jövő hónapban le kell állítani a programot, ami azzal járna, hogy már azoknak a gyerekeknek a mentorálását se tudják majd folytatni, akik egy ideje részt vesznek a programban. Az UNICEF Dél-Szudánnak 2020-ban 4,2 millió dollárra lenne szüksége ahhoz, hogy a korábban felszabadult gyerekek folytathassák, az újonnan szabadon engedett gyerekek pedig azonnal elkezdhessék a reintegrációs programot. Ha sikerül biztosítani a megfelelő finanszírozást, az UNICEF a következő évben további 2100 gyermeket tud támogatni.

Ehhez Ayoya felszólította a nemzetközi közösséget, hogy segítse az UNICEF munkáját a fegyveres erőktől szabadult gyermekek életének megváltoztatásához szükséges forrásokkal, de emellett egyénileg is lehet pénzügyileg támogatni a szervezetet. 

Volt gyerekkatonák tanulnak mezőgazdasági ismereteket egy dél-szudáni iskolában 2018 júniusában.
Volt gyerekkatonák tanulnak mezőgazdasági ismereteket egy dél-szudáni iskolában 2018 júniusában.
Fotó: Stefanie Glinski / AFP

Nem csak Szudánt érinti a probléma

Szomorú tény, hogy a gyerekkatonák besorozása sok helyen még mindig bevett gyakorlat.

Egy ENSZ által készített jelentés szerint 2013 és 2018 között 29 ezer gyerekkatonát toboroztak 17 országban.

Mindezt tetézi, hogy az elmúlt öt évben 159 százalékkal nőtt a világon szolgáló gyerekkatonák száma. Ezzel együtt megszaporodott a gyerekek ellen irányuló szexuális erőszakok száma is, amit az esetek többségében lányok ellen követnek el. A kémnek, vagy szexrabszolgának használt lánygyermekeket a jog ugyanolyan gyerekkatonának tekinti mint a fiúkat, akik harcolnak. Ezt sajnos gyakran figyelmen kívül hagyják a statisztikák, így a fiatalkorú katonák száma valószínűleg magasabb, mint amit általában a számok mutatnak.

Egy 2016-os lista felsorolta azt a hét országot, ahol a legtöbb gyerekkatona van. Többségük fejlődő afrikai ország, de azokra az országokra is jellemző, ahol gyakoriak a fegyveres konfliktusok. Szudánon és Dél-Szudánon kívül

  • Mexikóban,
  • a Kongói Demokratikus Köztársaságban,
  • Mianmarban,
  • Szíriában,
  • a Közép-afrikai Köztársaság területén,
  • és Kolumbiában

is több ezer gyerekkatona szolgál a mai napig.

(Borítókép:  Gyerekkatonák Dél-Szudánban 2018 februárjában - fotó: Stefanie Glinski / AFP)