II. Erzsébet idén nem szeretne a születésnapjára ágyúlövéseket
További Külföld cikkek
- A szenátus szerint „valószínűtlen”, hogy külföldi támadás okozta az amerikai diplomaták rejtélyes megbetegedését
- Kiszivárgott, mikor futnak neki újra a románok az elnökválasztásnak
- 105 éves korában meghalt a Pearl Harbor elleni támadás túlélője
- Vlagyimir Putyin bocsánatot kért az azeri elnöktől az utasszállító gépet ért „tragikus incidens” miatt
- Letartóztattak egy férfit, miután whiskyt öntött a szenteltvízbe a karácsony esti misén
II. Erzsébet bit uralkodó kedden lesz 94 éves, de a 68 éve tartó uralkodása alatt most először elmarad a fegyveres tiszteletadás, az uralkodó a közleménye szerint úgy gondolja, hogy a jelen helyzetben ez nem lenne helyénvaló, és nem is szeretne külön kiváltságokat kérni, hogy jelen helyzetben engedélyezzék a díszlövéseket.
A közlemény szerint a rengeteg angol halálos áldozatot követelő világjárvány miatt döntött úgy, hogy idén nem szeretné, ha a Hyde Parkban, a Towernél és Windsorban is ágyúlövéseket sütnének el a tiszteletére.
Úgy tudni, hogy a születésnapját Windsorban tölti férjével, és még a szokásosnál is kevesebb ember látogatja meg őket, ugyanis önkéntes karanténba vonultak, és arra kérte alattvalóit, hogy amennyiben tehetik, ők is tegyenek így.
Hagyományosan ilyenkor az államigazgatás épületein is zászlófelvonással szoktak tisztelegni, a királynő erre vonatkozóan azt az utasítást adta, hogy teljesen megérti, ha jelen körülmények között ez elmarad.
A családtagjaival telefonon és videochaten ünnepel majd, de ezek nem a nyilvánosság előtt fognak zajlani.
A királynő júniusban ünnepli a születésnapját, ennek okát arra lehet visszavezetni, hogy II. György a hagyományos katonai parádét a saját születésnapjának ünneplésére hívta életre, mert elege volt, hogy az eredeti születésnapjának idejében, azaz novemberben mindig borzasztó az idő. Aztán II. Erzsébet édesapja, VI. György is június második csütörtökén tartotta minden évben a születésnapját, ezt a hagyományt tartotta meg II. Erzsébet, csak ő átrakta június második szombatjára a ceremoniális születésnapját.
Idén a katonai parádét is a hagyományostól eltérően tartják majd meg, de azt egyelőre nem tudni, hogy ez pontosan mit jelent.
Kordon mögül
A bámészkodók a kordon mögül figyelhették az eseményeket. Már amennyit láttak belőlük. Nyújtogatták a nyakukat, egymás sarkára tapostak, az előttük álló vállára hajoltak, leginkább meg veszekedtek azokkal, akik az ide-oda mozgásukkal eltakarták a kilátást. Akkor végképp nagy lett a felháborodás, amikor egy farmerdzsekis apuka a nyakába ültette a kislányát. A férfi viszont nem értette a méltatlankodást. Akik mögötte álltak, eddig se nagyon láthattak semmit. Mire fel hát az indulatok? Nem fölfelé, hanem előrefelé kell nézni. Abba az irányba viszont a kislány nem takar ki semmit. Nem mellesleg ő se lát mást pár színes sapkadíszen és a szuronyok csillogásán kívül. Legalább a gyerek hadd élvezze a színpompásnak ígért látványt. Azok pedig, akik nekiálltak szidni, az élmény utolsó lehetséges cseppjeitől fosztják meg saját magukat. A harsány megjegyzések miatt most nem csak nem látnak, de nem is hallanak semmit.
Mindezt azonban megtartotta magának. Csöndben dohogott, ám nem kívánta fölvenni a kesztyűt. Majdcsak lecsillapodnak előbb-utóbb. Ha meg mégse, ha meg még tovább forrnának az indulatok, később igyekszik hideg fejjel, csitítólag válaszolni. Addig átgondolja, hogy mit.
Végül erre nem került sor. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a ceremónia részeként megszólaltak az ágyúk, a kislány sírni kezdett. Olyan hangosan, hogy a díszlövések szűnni nem akaró morajlásán keresztül is hallani lehetett. Az apa gyorsan lekapta a gyereket a nyakából, magához szorította, és hátrafelé tekintgetve azt méregette, ki tudna-e a tömegből hátrálni. Erre momentán esély se látszott.
– Ennyire megijedtél, csillagom? Ne félj, fölfelé lőnek, nem errefelé.
A kislány hüppögve válaszolt:
– Tudom. De attól félek, hogy lelövik az Istent.
Az ágyúzás ebben a pillanatban elhallgatott, és akik eddig tették az apára a megjegyzéseket, most mind hallották a gyerek szavait.
– Reméljük, ez nem következik be – szólalt meg a hirtelen beállt tétova csöndben egy külsőre meghatározhatatlan korú nő.
A kislány az apja nyaka köré fonta aprócska, törékeny karjait.
– Ugye, szólsz nekik, hogy legközelebb ne csinálják?
– Szólok – válaszolta az apja. – Bár az is lehet, hogy tudják maguktól is.
Kedves olvasó, ez a mininovella az Index első novelláskötetének megjelenése alkalmából született. Az Istennek nehéz a kortárs magyar prózairodalom tizenhét meghatározó szerzőjének 26 novelláját tartalmazza. A kötet itt megvásárolható.