Norvégiában elítélteket küldenek haza, hogy megelőzzék a börtönökben a fertőzés elterjedését

Szabadságon

Ma végre hazamehetett. Nem azért, mert jól viselte volna bent magát - sőt, ez messze sem volt igaz rá -, nem is azért, mert lejárt volna a büntetése. Nem tudta azt a rég elképzelt jelenetet végigvinni, hogy felszedi a cuccait, azt a fényképet meg a pár csomag, már több éves rágót a zsebéből (már ha visszaadják), kilép az ajtón, nagy levegőt vesz és csak örül. Örült persze így is, hazamehetett végre a családjához, ahol nem egy plexin keresztül látja őket, és ahol otthoni börtönébe lehet zárva, mint ma a normális emberek.

A gyerek kérdezgette, mi villog a lábán. Apa bilincsben szabad - válaszolta volna kapásból, de aztán inkább leültek és elmagyarázta, hogy erre most szükség van, hogy a náluk nagyobb bácsiknak tudniuk kell, hol van apa. Persze, a gyerek nem értette, miért van erre szükség, meg amúgy is, hogy lehet ebben fürödni? Még mielőtt választ kaphatott volna, már rég felpattant, hogy odavigye az elmúlt évek játékszerzeményeit az apjának. A börtöntöltelékből lett otthontöltelék kezébe vette sorra a rajzokat, kamionokat és azt gondolta, milyen ironikus is ez. A helyzet, ami annyi családot szétrobbant, az övét most újra egyesítette.


Kedves olvasó, ez a mininovella az Index első novelláskötetének megjelenése alkalmából született. Az Istennek nehéz a kortárs magyar prózairodalom tizenhét meghatározó szerzőjének 26 novelláját tartalmazza. A kötet itt megvásárolható.