Inkább kiengedik a rabokat, csak ne terjedjen a vírus

– idézi a Los Angeles Times Anita Astorgát, akinek 67 éves, cukorbeteg fivére börtönben ül a kaliforniai Chinóban, miközben a rabtársai közül egyre többen kapják el a koronavírust. Kalifornia a cikk megjelenése idején arra készült, hogy 3500 rabot idő előtt kiengedjen a büntetés-végrehajtási intézeteiből. Beállt azoknak az államoknak, országoknak egyre hosszabbodó sorába, amelyek hasonló, a börtönök zsúfoltságát enyhítő, korábban szinte elképzelhetetlen intézkedéseket hoztak a koronavírus-járvány kitörése óta.

A világ büntetés-végrehajtási  intézetei igazi rémálom helyszínnek számítanak járványügyi szempontból, mert:

• sok ember van bennük összezárva, gyakorlatilag lehetetlen az egyének elszigetelése, de még az ajánlott minimális, másfél-két méteres távolság megtartása is, (nemcsak a zárkákon osztoznak jellemzően többen, hanem ráadásul – ahogy a Vox is rámutatott – a közös terek, folyosók is sokszor szűkre lettek tervezve, szándékosan, hogy könnyebb legyen ellenőrzés alatt tartani az ott lévőket),
• a bent élő emberek jelentős része magas kockázatú csoportba tartozik, gyakoriak a meglévő egészségügyi problémák,
• a higiéniás viszonyok gyakran elég távol vannak az optimálistól, még a gyakori kézmosás is kivitelezhetetlen a rabok számára sok helyen, mert egyszerűen nincs elég olyan mosdókagyló, amiből víz is folyna, szappanról, papírtörlőről már nem is beszélve, a kézfertőtlenítő pedig az alkoholtartalma miatt nem ritkán tiltott tárgynak minősül.

Ahogy a New York Times cikkében megfogalmazták: a börtönök „Petri-csészék”. A rabok életének a védelméhez elengedhetetlen, hogy minden szóba jöhető eszközzel kordában tartsák a járványt a börtönfalakon belül. A koronavírus-veszély megjelenése óta a megbetegedéstől való félelem sorra táplálja a véres börtönlázadásokat BogotátólOlaszországig, Brazíliában százával szöknek a rabok.

Végső soron pedig azért is volna rendkívül veszélyes az óvintézkedésekről való lemondással egy-egy börtönön belül szabadjára engedni a vírust, mert a közeli kórházakra hirtelen rázuhanó százas, akár ezres betegszám ugyanúgy túlterhelné és lebénítaná az egészségügyi ellátást, mintha bárhol máshol alakult volna ki a gócpont. És ez katasztrofális következményekkel járna mindenkire nézve, aki – a koronavírus vagy bármi más miatt – sürgős orvosi segítségre szorul.

Még jobban bezárkóznak

A börtönökkel, mint potenciális időzített bombákkal az amerikai sajtó különösen sokat foglalkozik, ami nem meglepő, mert az Egyesült Államoké a világ legnagyobb börtönpopulációja. Egy adott pillanatban 2,3 millió embert tartanak rács mögött, egy év leforgása alatt 5 millió ember jön-megy börtönbe be, börtönből ki. Ennek megfelelően tömegek dolgoznak a büntetés-végrehajtásban, csak Kalifornia államban például 67 ezer alkalmazottról beszélhetünk.

A védekezés egyik módja a benti programok lefújásán, a rabok zárkáikba szorításán és a higiéniás körülmények javításán túl a börtönlakók és a külvilág közti kapcsolat minimálisra szorítása, a látogatások ideiglenes betiltása. A magyar börtönökben ülő fogvatartottak hozzátartozóit is arra bátorítja most például a büntetés-végrehajtási szervezet, hogy Skype-on tartsák a kapcsolatot, a személyes látogatást – már csak a magyar kijárási korlátozáshoz igazodva is – halasszák el.

Ennek is megvan a kockázata a járványveszély miatt amúgyis kiélezett helyzetben, ha nem sikerül megértetni az intézkedés célját: Szatmérnémetiben például a látogatások korlátozása miatt lázadt fel néhány rab, tüzet okoztak, amiben hárman meg is haltak.

Házi őrizettől az amnesztiáig

Ennél drasztikusabb és a társadalmi fogadtatás szempontjából rizikósabb védekező húzás a zsúfoltság oldása, a börtönök szellősebbé tétele a rabok egy részének falakon kívülre rakásával. Ezzel egyrészt némileg kivitelezhetőbbé válik a kellő távolság megtartása rab és rab között, másrészt fel lehet szabadítani belső területeket karanténnak, ha a szükség úgy hozza. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet is felvetette ezt múlt héten, mondván az országok hatóságainak fontolóra kellene venniük, hogyan lehetne kiengedni azokat, akik különösen veszélyeztetettnek számítanak: az időseket, a betegeket, valamint mindazokat is, akiknek a szabadon engedése alacsony kockázattal jár.

Bachelet javaslataitól függetlenül is, sokszor már az ENSZ-javaslat megszületése előtt a világ számos pontján eljutottak odáig, hogy a járvány miatt elkezdjenek kitenni a börtönökből rabokat, vagy legalábbis napirendre vegyék a témát. A teljesség igénye nélkül, ide tartozik:

Az intézkedést meglépő országok többféle variációt dolgoztak ki a szabadság teljes visszaadásától kezdve a házi őrizet jellegű megoldásokig. Néhány példa:

• az Iránban első körben kiengedett 85 ezer rab egy része ideiglenesen házi őrizetbe került, vagyis egyszer majd, a járvány vége után elvileg vissza kellene térniük a börtönökbe, de 10 ezren – köztük politikai foglyok – amnesztiát kaptak.
• Kaliforniában hamarabb kapják vissza a szabadságukat azok, akik a következő 60 napban amúgy is szabadultak volna, mert addigra letöltötték volna a büntetésüket.
• Észak-Rajna-Vesztfáliában is végleges elengedésről van szó azok esetében, akiknek már amúgy is közel lenne a büntetésük vége, de azzal a megszorítással, hogy a szexuális jellegű és egyéb erőszakos bűncselekményekért bűnhődő rabok kiesnek ebből a körből.
• Lengyelországban eleve működött egy olyan program, hogy azok, akiket 1 évnél rövidebb szabadságvesztésre ítéltek, az otthonukban elektronikus távfelügyelet mellett tölthetik le a büntetésüket. Eddig nagyjából 5 ezer rab ült így. Most az merült fel, hogy a limitet emeljék fel másfél évre, ami azt jelenthetné, hogy a jelenleg börtönben ülő rabok közül még 12 ezren mehetnének haza, hogy a saját falaik közé legyenek bezárva a hátralévő időre.
• Akik még nem büntetést töltenek, csak a tárgyalásukra várva előzetes letartóztatásban vannak: az ő esetükben – például Kanadában és több amerikai államban – törekszenek arra, hogy óvadék ellenében minél többen szabadlábon védekezhessenek.

Ha ez lenne az egyetlen szempont, az Egyesült Államokban százezrek szabadulhatnának. Ahogy a Refinery elemző cikkében szerepel: a statisztikai hivatal szerint az amerikai rabok 13 százaléka nem erőszakos jellegű, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményért ül, de amúgy a Brennan Center for Justice intézet 2016-os tanulmánya szerint voltaképpen az amerikai börtönpopuláció 39 százalékáról elmondható, hogy nem jelent veszélyt a közbiztonságra.

Inkább be se csukják, akit nem muszáj

Százezrekről egyelőre nincs szó, de miután az egyes amerikai államok – Ohiótól New Yorkon át Washingtonig – sorban intézkednek, az USA fogházainak (ahol nem túl súlyos bűncselekményekért nem túl súlyos büntetéseket töltenek nem túl szigorú körülmények között) a népessége látványos zuhanásban van. A New York Egyetemen működő Public Safety Lab adatai szerint

A létszámcsökkenés nemcsak a kiengedéseknek köszönhető, hanem annak is, hogy sok helyen törekednek a bekerülések visszafogására is. Baltimore főügyésze például már bejelentette, hogy nem fognak most, a járvány ideje alatt vádhatóságként foglalkozni olyan ügyekkel, mint kábítószerbirtoklás, prostitúció vagy köztéri vizelés.

És az is lehet, hogy elkéstek

Miközben folyamatosan érkeznek a hírek hasonló bejelentésekről, újabb és újabb fogvatartotti csoportok kiengedéséről szerte az Egyesült Államokban,

Sok esetben a frissen szabaduló rabnak még lakása sincs, ahová visszavárnák, ahová behúzódhatna a járvány idejére, és az utcán vagy hajléktalanszállón találja magát, ahol nincs nagyobb biztonságban, mint a börtönben lett volna, és másokra nézve sem jelent kisebb fertőzésveszélyt.

Inkább a tömegsírásás?

A koronavírus elleni börtönbeli harcot nehezíti az is, hogy a rabok nem feltétlenül érdekeltek eléggé abban, hogy időben szóljanak, ha gyanús tüneteket észlelnek magukon. Egy Washington államban kidolgozott iránymutatás külön kitér erre a problémára: ha a börtönbeli karanténban rosszabbak az életkörülmények, mint a normál zárkákban, az

A New Yorkhoz tartozó, hírhedt Rikers-börtönszigeten hétfőn már 167 fertőzöttről tudtak a rabok körében. (Köztük volt Harvey Weinstein, a szexuális erőszakért elítélt producer is.) Vasárnap New York polgármestere, Bill de Blasio bejelentette, hogy 650 – 1 évnél rövidebb büntetést töltő – rabot elengednek innen. A maradóknak egyelőre morbid menekülési útvonal kínálkozik a járvány elől: szerdai hír, hogy New York 6 dolláros órabért és fertőzés elleni védőfelszerelést ajánl a Rikers-börtönsziget lakóinak, ha vállalják tömegsírok kiásását.

(Borítókép: A járvány miatt szabadon engedett rabok Indonéziában 2020 április 2-án - fotó: Asprilla Dwi Adha / Antara Foto / Reuters)

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!