„Örményország a valódi agresszor”

Bár szombat hajnalban ideiglenes tűzszünetet hirdettek a felek, helyszíni tudósítások szerint alig enyhültek a harcok Hegyi-Karabahban. Azerbajdzsán és Örményország újabb háborúja szeptember 27-én robbant ki, azóta legalább 376 ember vesztette életét a konfliktusban. 

Az Index korábban több cikket is közölt a konfliktusról, ezek egyike kapcsán keresett meg minket Azerbajdzsánban élő olvasónk, Gardalits Péter. A harmincas éveiben járó magyar férfi hét évvel ezelőtt költözött a Kaszpi-tengernél fekvő Szumgait városba. Bár otthonuk mintegy 400 kilométerre fekszik a konfliktuszónától, Gardalits Péter elmondta, környékükön is csapódnak be örmény rakéták.

– mondta olvasónk, hozzátéve, a konfliktuszónán kívül eső Gandzsa város civil lakóövezeteire mért csapást rakétákkal. „A terrortámadás során gyermekek és nők is meghaltak, számos civil megsebesült, köztük örmény állampolgárok is” – tette hozzá informátorunk. Kiemelte továbbá, hogy az örmények folyamatosan bombázzák a konfliktuszónán túl eső azeri civil falvakat és városokat, míg Baku tiszteletben tartja Örményország határait, és egyetlenegyszer sem lőtt örmény határokon belül. 

Gardalits Péter nem titkolja elfogultságát. Az Azerbajdzsánban családot alapító, jelenleg is a kaukázusi országban angoltanárként dolgozó férfi leszögezte: egyértelműen Örményország az agresszor.

A Szovjetunió összeomlását követően Hegyi-Karabahban azonnal akcióba léptek az örmény szakadárok. Kezdetét vette az azeriakkal szembeni etnikai tisztogatás

– fogalmazott. Videóbeszélgetésünk során videókat, fotókat mutatott, az azeri sajtóanyagokon meggyilkolt nők és gyerekek tömegsírokban fekvő holttestei láthatóak. A jelenleg és korábbi konfliktusokban elkövetett, civilekkel szembeni brutalitásokkal kapcsolatban Gardalits Péter megjegyezte, szinte valamennyi állam Azerbajdzsán részeként tekint Hegyi-Karabahra. De emlékeztetett arra is, hogy a kaukázusi állam területi követeléseit az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1993-ban hozott határozata is alátámasztja.

Hegyi-Karabahban a Szovjetunió felbomlását követően, 1988-ban kezdődött véres háború, a több mint hat évig elhúzódó konfliktusban nagyjából 6000 örmény, s közel 12 ezer azeri vesztette életét. Bár a felek 1994-ben tűzszünetet kötöttek, azóta is rendszeresen kiújulnak a harcok a puskaporos térségben.

„A harminc éve visszatérő örmény provokációk hatására döntött úgy Azerbajdzsán, hogy felszámolja az örmény szakadárok Karabah és térsége megszállását, és felszabadítja a területeit” – folytatta Gardalits. Miközben a nemzetközi sajtóban visszatérő klisé, hogy a felek egymás hibáztatják a konfliktus kiújulása miatt, interjúalanyunk elmondása szerint Azerbajdzsánban egészen máshogy látják a most zajló háborút. 

Addig megyünk, amíg az utolsó talpalatnyi földet fel nem szabadítottuk a megszállás alól

– fogalmazott. Azerbajdzsánban élő olvasónkat persze arról is kérdeztük, hogy vajon mit szól ehhez a Hegyi-Karabahban élő örmény lakosság, Gardalits szerint azonban szó sincs megtorlásról. Mint fogalmazott, Azerbajdzsánnak nem célja elűzni a keresztény közösségeket a térségből, ahogyan a muszlim országban most is nagy számban élnek örmények.

– fogalmazott Gardalits. Hozzátette: miközben a világ az örményekre figyel, azeri civileket mészárolnak le. „Baku szeptember 27-én részleges mozgósítást rendelt el” – folytatta olvasónk, este 9 és reggel 6 között kijárási tilalom van érvényben. Olvasónk beszámolója alapján a hangulat Azerbajdzsánban inkább bizakodó. „Egyik nap jobb, másnap rosszabb az emberek kedve. Attól függ, milyen hírek jönnek a frontról” – tette hozzá. Az élet persze a kaukázusi országban ettől még nem állt meg, interjúalanyunk szerint az emberek ugyanúgy járnak munkába, iskolába, bevásárolni a piacra. A harci kedv azonban a hétköznapokon is tapintható. Gardalits Péter megjegyezte: az azeriek bátor és eltökélt emberek, többségük hozzászokott a nemzetközi konfliktusokhoz. 

Mióta ismét kitört a háború, minden házon kint van az azeri és a török zászló

 –  tette hozzá. Azerbajdzsán legfontosabb szövetségese Törökország, Gardalits Péter szerint ez köszön vissza az utcaképen is, a két nemzet színeit festik magukra a katonaruhában rohangáló gyerekek is.

Törökország mellett Azerbajdzsánt támogatja mások mellett Izrael és Pakisztán, de Gardalits úgy véli, a nyugati világ vezetői is egyhangúlag elismerik Azerbajdzsán követeléseit. „Örményországot Oroszország és Irán támogatja. Moszkva felvállalta a tűzszünet tető alá hozását, amelyet ezzel szemben az örmények első pillanattól kezdve felrúgtak” – tette hozzá olvasónk.

Rákérdeztünk a magyar–azeri viszonyra is. Ahogyan az Index korábban megírta, a kormány kiáll Azerbajdzsán mellett, és nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy Magyarország nyilvánosan Bakut támogatta egy konfliktusban. Gardalits Péter elmondta, az azeriek ezzel teljes mértékben tisztában vannak, és nagyon hálásak a magyarok támogatásának.

– tette hozzá olvasónk, s kérdésünkre elmondta, Ramil Szafarov 2012-es kiadása sokáig téma volt Azerbajdzsánban.

Ahogyan arról korábban az Index is többször beszámolt, Szafarov 2004-ben, egy NATO-békepartnerségi program résztvevőjeként tartózkodott Magyarországon, amikor meggyilkolta örmény szobatársát. A magyar bíróság ezért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, 2012-ben azonban az azeri hatóságok kérésére Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak.

Ha Ön Örményországban, esetleg a Hegyi-Karabah Köztársaságban él és mesélne nekünk a helyi viszonyokról, küldjön levelet az ugyelet@index.inda.hu e-mail-címre. 

(Borítókép: Azerbajdzsáni zászló Gandzsa városában egy bombatámadásban megsérült épületen 2020. október 12-én. Fotó: Anadolu Agency / Getty Images Hungary)