Izraellel ácsoltatják az Irán-ellenes koalíciót

Az Ábrahám-megállapodáshoz az Egyesült Arab Emírségeket követve csatlakozott Bahrein, Szudán és legutóbb Marokkó, de izraeli lapok már arról cikkeznek, hogy hamarosan Indonézia és Omán követheti őket. Sőt Szaúd-Arábia is fontolgatja, hogy normalizálja kapcsolatait Izraellel. 

Az amerikai szál igen fontos mindebben. Bár Donald Trump január 20-án távozik a Fehér Házból, elnöksége során ígéretet tett arra, hogy elhozza a békét a Közel-Keletre. Most egyfajta izraeli központú béke látszik kirajzolódni a szövetség keretében; ezen Trump veje, Jared Kushner elnöki tanácsadó még a legutóbbi hetekben is serényen dolgozott. 

Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) az Indexnek nyilatkozó elemzője szerint ez mindenképpen presztízskérdés Trumpnak, aki quid pro quo, azaz valami valamiért alapon bővíti az Ábrahám-megállapodást.

Mostanáig az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Szudán és Marokkó rendezte kapcsolatait Izraellel. A kiegyezéseknek egyértelmű eredményei vannak. 

• Marokkó esetében az Egyesült Államok Rabat oldalára állt a szakadár Nyugat-Szahara ellenében.
• Az Egyesült Arab Emírségek korszerű amerikai hadeszközöket (F-35-ös vadászbombázókat és drónokat) akart beszerezni; ezt pedig Washington lehetővé is tette. 
• Szudán lekerült a terrorizmust támogató államok listájáról: ez szabad utat nyitott a nemzetközi segélyek beáramlásának a konfliktusok és szárazság sújtotta országba.

Természetesen egy-egy érintett országnak komolyabb érdekei is lehetnek azon túl, hogy megszilárdítsa kapcsolatait Washingtonnal. Abu-Dhabi a jövőben izraeli befektetésekre és a turizmus fellendülésére számít. 

A próféta szólhatott belőle 

Korábban az a szemlélet volt az uralkodó, hogy Izrael majd akkor épít kapcsolatokat a környező arab országokkal, ha előrelépés születik a palesztin kérdésben. De Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu mindig is vitatta ezt.

Így Netanjahu egyfajta történelmi küldetést hajt végre: az Ábrahám-megállapodás bővülésére úgy tekintenek Izraelben, mint az zsidó állam nemzetközi elfogadottságának erősödésére

– mondja a KKI kutatója. 

Éppen ezért szimbolikus jelentősége van a kisebb országoknak, amelyek földrajzilag távol esnek Izraeltől. Ez nemcsak Marokkóra igaz, hanem a délkelet-ázsiai Indonéziára, a világ legnagyobb muszlim népességgel bíró országára is különösen igaz.  

Az ellenségem ellensége

Számos országnak érdeke a megállapodásból származó biztonsági együttműködés. Ománról, bár még nem normalizálta kapcsolatait Izraellel, tudni lehet, hogy évek óta van valamiféle együttműködés, információáramlás közöttük.

Ugyanez igaz Szaúd-Arábiára is

– teszi hozzá Szalai Máté. 

Mint arról az Index korábban is írt, az egyik szempont az iráni befolyással szembeni koalíció kialakítása. Az Egyesült Államoknak vélhetően ez az elsődleges szempontja, amelyet azonban nem feltétlenül oszt minden résztvevő állam. Az emírségekbeli Dubaj például a mostani szankciós helyzetben is tart fent kapcsolatokat Teheránnal, és a biztonsági együttműködésben rejlő potenciált az iszlamista mozgalmak ellen használná fel. Ez ugyanúgy igaz több másik, a békülési folyamatban érdekelt államra. 

Bahreinben ezzel szemben az iráni befolyásnak komoly jelentőséget tulajdonítanak. A szunnita vezetésű, de síita többségű Öböl menti államban hatalmas tüntetések voltak az arab tavasz keretében, amelyek mögött Bahrein Iránt sejti. A kutató szerint Bahreinben láthatóan jelen vannak informális iráni hálózatok, az ország vezetése ezért tart is a perzsa befolyástól. Egy Irán-ellenes tengelyhez történő csatlakozással mindenki csak nyerhet.

Kivéve, ha...

Irán mellett a palesztinok az Ábrahám-megállapodás legnagyobb vesztesei. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a palesztin kérdés fő téma volt a közel-keleti politikában, most már alig lehet hallani róla: részben Irán miatt lekerült az arab országok napirendjéről. Szeptemberben az Arab Ligában elbukott egy palesztin kezdeményezés, amely elítélte volna az Izrael és az emírségek közötti megállapodást. 

A palesztin területek kettészakadtak, a Gázai övezet ellenőrzését a szélsőséges Hamász vette át 2007-ben, a ciszjordániai területeket pedig a Palesztin Hatóságot irányító Fatah vezeti. Ahhoz, hogy a palesztin kérdésben előrelépés történjen, először a két szervezetnek kellene kiegyeznie. Erre voltak próbálkozások az utóbbi években, de kudarcot vallottak.

– magyarázza a KKI munkatársa.

Palesztin államiságról viszont már aligha lehet beszélni Izrael évek óta infrastrukturális fejlesztéseket hajt végre, autópályák szelik át a jövőbeni palesztin állam területét. Izrael nemigen adná csak úgy oda ezeket a palesztinoknak. 

Izrael olyan szervezetek ellen küzd, amelyek nem élvezik az arab államok teljes körű támogatását. Például az Iránhoz szorosan kötődő, libanoni síita Hezbollah félkatonai szervezettel hadakozik, amely Szíriában és Irakban is tevékenykedett az iráni érdekeknek megfelelően. A Gázát irányító Hamász is kitaszított szervezet, amelyben – Szalai szerint – ugyancsak megtalálhatóak az iráni szálak. 

Mindehhez hozzájárul, hogy az arab országokban felnőtt egy új nemzedék, amelyet már kevéssé foglalkoztat a palesztinok helyzete. 

Trump ajándéka

A kapcsolatok hivatalos szintre emelését Izraellel Szaúd-Arábia is fontolgatja, bár sajtójelentések szerint meg akarja várni, hogy januárban beiktassák Amerikában Joe Biden elnököt. Szalai szerint ez egyfajta gesztus lenne: a szaúdiak felajánlják csatlakozásukat az Ábrahám-megállapodáshoz, hogy cserébe Biden elengedjen korábbi sérelmeket. A leendő elnök ugyanis kritikusan áll a jemeni polgárháborúban látott szaúdi szerepvállaláshoz, markáns álláspontot képvisel az emberi jogi kérdésekben, így a Hasogdzsi-ügyben, és egyelőre az Iránnal való békülést helyezte kilátásba. Ennek Rijád – Teherán riválisaként – semmiképpen sem örülne.

Borítókép: Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Donald Trump amerikai elnök Hálid bin Ahmed al-Kalifa bahreini és Abdalláh bin Zajid án-Nahajan sejk egyesült arab emírségekbeli külügyminiszter (b-j) az Izrael, valamint Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek közötti békeszerződés aláírási ünnepségén a washingtoni Fehér Ház Kék termének erkélyén 2020. szeptember 15-én. MTI/EPA/Jim Lo Scalzo