Kázmér
-1 °C
16 °C

Sztálini büntetőtábor várja Navalnijt – valahol

K EPA20190823036
2021.02.03. 20:03 Módosítva: 2021.02.03. 21:19
Kedden két év nyolc hónap, büntetőtáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte Alekszej Navalnij ellenzéki politikust a moszkvai bíróság. A legtöbb orosz büntetőtábor és börtön még a sztálini időkben épült, és hiába volt több kísérlet a börtönrendszer modernizálására, még mindig nagyon hasonlítanak a szovjet Gulagra.

Több mint 467 ezer fogvatartottal Oroszország az első helyen áll Európában a százezer lakosra jutó foglyok számát tekintve. A fogvatartottak százezreit felügyelő Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat (FSZIN) pedig a társadalom feletti kontroll és hatalmi rendszer megszilárdításának kiváló eszköze – derül ki az orosz börtönrendszert bemutató tanulmányból. Az FSZIN-nek nemcsak az intézményei, de a magatartási kódexe is a Gulag idejére nyúlik vissza, a börtönrendszer pedig jó példa azokra a kórképekre, amelyek az orosz államapparátus más elemeiben is jelen vannak: az infrastruktúra rossz állapota, az endemikus korrupció és az informális szabályok elsőbbsége a jogállamiság felett. 

Az orosz büntetés-végrehajtási rendszernek aligha akad párja a világon: börtöncellák helyett a foglyok a büntetőtáborok barakkszerű épületeiben élnek. Országszerte mintegy 869 ilyen tábor vagy úgynevezett kolónia van, ezeken kívül még nyolc börtön és 315 vizsgálati központ.

Hosszú út a pokolba

Az elítélteket legtöbbször vasúton, direkt erre a célra kialakított, ablaktalan vagonokban szállítják több ezer kilométeren és több időzónán keresztül. Az úgynevezett Sztolipin-kocsik 3,4 négyzetméteres fülkéibe akár tíz embert is bezsúfolnak a személyes holmijukkal együtt. A foglyok hatvan órát is eltölthetnek anélkül, hogy az utat akár egy kis időre is megszakítanák. 

Az úti célt pedig sem az elítéltek, sem a családtagjaik nem ismerik. 

A fogvatartottak szállítás közben rendszeresen hetekre eltűnnek a „radarról”, és ez az emberi jogok súlyos megsértésének minősül. Példa erre Ildar Dagyin esete. A tüntetések szervezése miatt elítélt politikai aktivistát új helyre szállították, miután kínzások körülményeit tárta fel a táborban, ahol a büntetését töltötte. Dagyin északról került a kazah határ közelébe, és az „utazás” több mint egy hónapig tartott, ezalatt sem a családja, sem a jogi képviselője nem tudta, hol lehet.

Hogy megérkezésük után milyen körülmények várnak a foglyokra, az az ítéletben szereplő büntetőtábor típusától függ, négy különböző ilyen van. A legkevésbé szigorú büntetőtáborokban, az úgynevezett kolóniatelepüléseken a fogvatartottak szabadon mozoghatnak a létesítményben, általában nagy barakkokban vannak elhelyezve, engedéllyel rendszeresen elhagyhatják a kolóniát, elvileg találkozhatnak a rokonaikkal, és civil ruhát viselhetnek.

A közönséges büntetés-végrehajtási telepeken a fogvatartottakat 150 fős barakkokban helyezik el, állandó felügyelet alatt állnak, és nem mozoghatnak szabadon a létesítményben.

A szigorú és a különleges fokozatú büntetőtáborokban 20–50 fős, zárt cellákban tartják a fogvatartottakat, két négyzetméter sem jut egy emberre. Az alapvető higiénia fenntartása szinte lehetetlen, a járványok rendszeresek. Hosszú idő óta az orosz börtönök legnagyobb problémája az AIDS és a tbc terjedése. Az FSZIN által közzétett adat szerint a fogvatartottak között a harmadik leggyakoribb halálok az AIDS.


Sztálin öröksége

A büntetőtáborok földrajzi elhelyezkedése is a szovjet idők öröksége, ott építettek táborokat, ahol az állam nagyszabású építkezésekbe kezdett, a foglyokat pedig kényszermunkára ítélték. Ma is a legtöbb kolónia a természeti erőforrásokban gazdag vagy a magasan iparosodott régiókban található. Legdurvább a helyzet a távoli, lakott területektől messze fekvő telepeken, ahol még a folyó víz és a fűtés sem megoldott, a visszaéléseket pedig nincs, aki ellenőrzi. Ez a gyakorlat teljességgel szembemegy a modern büntetés-végrehajtás elvével, amelynek célja az elkövetők rehabilitálása. Egyébként a vonatkozó törvények szerint is az elítélteket ott kell elhelyezni „az Orosz Föderáció területi egységének határain belül, ahol éltek vagy elítélték őket”. 

2012-ben a Pussy Riot feminista punkzenekar két tagját, Marija Aljohinát és Nagyezsda Tolokonnyikovát ítélték büntetőtáborban letöltendő szabadságvesztésre. Szabadulásuk után részletesen a közvélemény elé tárták, milyen embertelen tortúráknak vannak kitéve a táborokban a rabok, Tolokonnyikova beszámolt arról, hogy napi tizenhét órát dolgoznak, nyolchetente egy szabadnap jár, emellett rendszeres az erőszakos bántalmazás. Aljohina elmondta, hogy végtelen megalázások érték, előfordult, hogy három héten keresztül majdnem mindennap nőgyógyászati vizsgálatnak vetették alá. Az átélt borzalmak után figyelemfelkeltő kampányt indítottak FSIN=Gulag szlogennel.

A börtönrendszer fenntartására és a fogvatartottak százezreinek felügyeletére a Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat 325 000 embert foglalkoztat. Informális szabályaival úgy működik, mint állam az államban, saját egészségügyi ellátással, oktatással, a logisztika és az árukereskedelem olyan egyedülálló rendszerével, amelyet széles körű korrupció jellemez. Az FSZIN költségvetése az elmúlt években 257,6 milliárd rubel (körülbelül 4,5 milliárd USD) volt.

Az egyedülálló orosz börtönrendszer a társadalom egy bizonyos részében a börtönkultúra népszerűségét hozta magával. A kemény körülmények között letöltött büntetés úgy vált a férfias identitás részévé, mint a katonai szolgálat. Az orosz politikai és üzleti életben gyakran használnak a börtönszlengből és a börtöndalokból származó kifejezéseket. Azonban ahogy a kétezres évek óta egyre-másra látnak napvilágot a borzalmas körülményekről szóló beszámolók, és ahogy Putyin politikai ellenfelei közül egyre többeket próbálnak megtörni és elhallgattatni távoli börtöntáborokban, úgy nő azok száma is, akik nem akarják elfogadni a rendszerszintű jogsértéseket. Így válnak az elszenvedett borzalmak az ellenállás katalizátoraivá. 

Borítókép: Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető és korrupcióellenes aktivista távozik egy moszkvai börtönből 2019. augusztus 23-án. MTI/EPA/Makszim Sipenkov