Nem az éhínségről, a fegyverkezésről szól az újabb Nagy Menetelés Észak-Koreában

Az észak-koreai vezető korábban is beszélt már arról, hogy a koronavírus-járvány, az amerikai szankciók és a tavalyi heves áradások miatt baj van, ez volt az első eset, hogy felemlegette a keserű időszakot. 

A több százezer – nyugati becslések szerint mintegy 3 millió – észak-koreai halálával járó éhínséghez a Szovjetunió felbomlása vezetett, ugyanis elapadtak az Észak-Koreának szánt segélyek, aminek következtében összeomlott a pártállam gazdasága.

Phenjan persze nem ezt emeli ki az időszakból, hanem úgy gondol vissza rá, hogy minden nehézség ellenére a pártállam kitartott céljai mellett, nem mondott le a központosított tervgazdaságról, és a lakosság szenvedése árán is minden forrást a hadiiparba, azon belül is az atomfegyverek fejlesztésébe fektette. Előre meneteltek a fegyverkezésbe, a Nagy Menetelésnek pedig meg is lett az eredménye 2006-ra, amikor is végrehajtották az első atomfegyver-kísérletet. 

Újra fakérget fognak enni vidéken?

Hogy jelenleg milyen állapotok uralkodnak Észak-Koreában, csak helyi beszámolókból és nemzetközi szervezetek jelentéseiből tudunk következtetni.

– írta Lina Jun, a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet kutatója névtelen forrásainak tavaly szeptemberi beszámolójára hivatkozva.

Tomás Ojea Quintana, az ENSZ észak-koreai jelentéstevője a múlt hónapban súlyos élelmiszerhiányra figyelmeztetett, rámutatva arra, hogy egyre több gyermek és idős ember kényszerül koldulni, mert a családjaik nem tudják ellátni őket.

Ezt látszik alátámasztani a BBC jelentése is, mely szerint a vidéki észak-koreaiak egyik alapvető tápláléka, a kukorica ára is elszállt, lassan már egy munkás egy havi bérébe kerül egy kiló tengeri. Az alapvető élelmiszerhiány pedig éhezéshez és alultápláltsághoz vezet, jóllehet, a hivatalos észak-koreai álláspont szerint szó sincs ilyenről. 

De mit is jelent az, hogy alultápláltság Észak-Koreában? 

Észak-koreai mércével mérve nem sokan szenvednek alultápláltságban. Vagyis inkább így fogalmazok: az észak-koreaiak nem mérvadóak, ha alultápláltságról van szó, annyira általános a probléma 

– osztotta meg emlékeit Jun Mina az 1990-es évekről a Kérdezz meg egy észak-koreait című interjúgyűjtemény lapjain. 

Mint mesélte, akkoriban egy gabonamag többet ért, mint az arany, az emberek pedig egymással versenyeztek az ehető növényekért, a szántóföldeken a talajban maradt rizsgyökerekért. A túlélés érdekében azonban nagy leleményességről tett bizonyságot Jun Mina családja, ami ehető növényszármazékot találtak, mindent feldolgoztak, hogy némi tápanyaghoz jussanak. 

Akkoriban rizskorpalepény, a fenyőkéreglepény, az ürömlepény és a borseprőből készült lepény volt a legnépszerűbb élelempótlék.

Bármennyire is szörnyű volt a helyzet, Phenjant nem hatotta meg a nép szenvedése, és ragaszkodott ahhoz, hogy ami megtermett, azt az állam begyűjtse, ami forrás pedig volt az országban, azt a hadiiparra összpontosítsa. 

Nem segített a helyzeten az sem, hogy az élelemellátás problémáit – a mai napig – jegyrendszerrel ellensúlyozták, ami annyit tesz, hogy az állam osztja szét az élelmiszert a lakosság körében, a társadalom hierarchikus berendezkedése miatt pedig a hatalmi piramis csúcsán osztoznak a legkiválóbb javakban, és ahogy haladunk lefelé, úgy kell egyre kevesebbel beérni.

Hogy a kilencvenes évek éhínségére kell-e számítani, megoszlanak a vélemények. Alekszandr Macegora, Oroszország phenjani nagykövete szerint a helyzet korántsem hasonlít a harminc évvel ezelőtti állapotokra.

– szögezte le a TASZSZ orosz hírügynökségnek. 

Persze Macegora külföldi diplomata, aki a fővárosban él, és az átlag észak-koreaihoz képest jelentősen többet keres, és jobb minőségű termékekhez, szolgáltatásokhoz van hozzáférése. Mindazonáltal elmondta: az importáruk lényegében eltűntek a boltok polcairól, de nem tapasztalt hiányt az alapvető élelmiszerárukban.  

Egyedül a világgal szemben

Hivatalosan nincs koronavírus-járvány Észak-Korában, legalábbis egyetlen fertőzést sem jelentettek, bár megfigyelők szerint történtek fertőzéssel kapcsolatos halálesetek a katonaság soraiban, illetve az északi területeken is kialakultak gócpontok. Phenjan ezt kategorikusan cáfolja. Ahogy a pandémia kitörésekor jegyzett morbid vicc is szól:

Nyolc óra: a fertőzöttek száma Észak-Koreában egy fő. Nyolc óra öt perc: a fertőzöttek száma Észak-Koreában nulla fő. 

A határzár elrendelése és a szigorú járványügyi intézkedések, így a kötelező maszkviselés, a fokozott ellenőrzés és fertőtlenítés, az utazási korlátozások, és a külföldiek számára belépés után elrendelt egy hónapos karantén mind-mind azt a célt szolgálják, hogy véletlenül se hurcolják be a vírust, illetve semmiképpen se terjedjen el az országban. A járvány elburjánzása ugyanis pillanatok alatt romba döntené az észak-koreai egészségügyet. 

Ami kifejezetten meglepő, hogy miközben Kína sikeresen legyűrte és irányítása alá vonta a járványt, Phenjan tavaly augusztusra drámaian csökkentette az alapvető élelmiszerek behozatalát, majd októberre leállította szinte a teljes kínai importot, gátat vetve az élelmiszer- és gyógyszerszállítmányok behozatalának – írja a Human Rights Watch kutatója. 

A tavalyi évben 80 százalékkal csökkent a Kínával folytatott kereskedelem, ami csak tetézte azt, hogy Peking 2018-ban már csökkentette kereskedelmét Észak-Koreával, miután csatlakozott a pártállam atomprogramja miatt hozott ENSZ-szankciókhoz. Megjegyzendő, hogy mivel Észak-Koreában a a termőföldek csupán 17 százaléka hasznosítható földművelésre, nagyban függ más országoktól, főként Kínától.

Ennek érdekében az idén januárban véget ért ötéves terv keretében minden szektorban minden kitűzött cél megvalósítását akarta elérni. Az eredmények végül „iszonyatosan” elmaradtak a célkitűzésektől csaknem minden ágazatban. 

Jóllehet, az eredmények ismertetésekor Kim Dzsongun Észak-Korea önellátási képességének megerősítésére szólított fel. Az éhség, a hiány, és a szükség pedig, mint az Mina Jun elbeszéléséből is kiderül, leleményességre sarkall. 

Visszavenni az országot

Lina Jun írásában azt sugallja, hogy az áldatlan állapotok ellenére Phenjanban az ideológiai irányelvek érvényesülnek, és az 1990-es évekhez hasonlóan a rezsim a nép szenvedésére fittyet hányva menetel céljai felé, ami nem más mint a további fegyverkezés.

A dél-koreai Asan Politikatudományi Intézet és az amerikai Rand Corporation friss jelentése szerint Észak-Koreának 2027-re már akár 242 atomfegyvere és többtucatnyi interkontinentális ballisztikus rakétája lehet. A két elemzőcég szerint 2017-ben pedig már 30-60 nukleáris fegyvere lehetett, amelyhez tavaly hozzáadódott egy vagy két további plutóniumfegyvert. 

A teljes elszigetelődésnek azonban van egy másik aspektusa is: Kim Dzsongun a járványhelyzetet használja fel arra, hogy „visszavegye az országot".

Az 1990-es években, amikor az ország teljesen elszigetelődött és alig áramlott be importtermék, elindult a feketepiac és a csempészet térnyerése, s bár illegális tevékenységnek minősültek, enyhítették a hiánygazdaság miatti nehézségeket – emlékeztet Lina Jun. 

Phenjan azonban az utóbbi időben „ellenséges" és „antiszocialista" tevékenységnek minősítette a csempészetet, ami java részt a kínai határon zajlik. Jóllehet, több jel is arra utal, hogy készülnek a kínai határ megnyitására: idén márciusban fertőtlenítő és karanténlétesítményeket hoztak létre a kínai–észak-koreai határon, felkészülve arra, hogy legalább az áruforgalom meginduljon. Ez azt sejteti, hogy a feketepiaci tevékenység felszámolásában eredményeket értek el az észak-koreai hatóságok, ha már az ötéves tervben kudarcot vallottak. 

Az élelmiszerhiány, ahogy az 1990-es években is, pedig lehetőséget teremt Phenjannak arra, hogy teljes mértékben ellenőrzése alá vonja az élelmiszerelosztást, elfojtva a csempészetben megnyilvánuló magánpiaci próbálkozásokat – fejtegeti az NK News.

A csakazértis ország

Kim Dzsongun felhívása egy újabb, még keményebb Nagy Menetelésre tehát úgy is értelmezhető, hogy „fel kell kötni a gatyát". 

– fejtette ki A. B. Abrams észak-koreai szakértő a Nikkei Asia japán lapnak. 

Ezt az átmenetiség pedig nagyban függ Kínától, amely úgy tűnik, erősíteni tervezi kapcsolatait Észak-Koreával a fokozódó amerikai nyomás hatására. ASouth China Morning Post jelentése szerint a kínai Tandong és az észak-koreai Sinidzsu városok között húzódó határátkelő már pénteken megnyílhat, és a főként szén- és az észak-koreai mezőgazdaság számára kulcsfontosságú műtrágya-szállítmányok útnak is indulhatnak Kínából. Az nem egészen világos, hogy 

Megjegyzendő, hogy a határnyitás egy nappal Észak-Korea legfontosabb nemzeti ünnepe, a Nap napja után lesz. Április 15-én született ugyanis Kim Ir-szen állam- és dinasztiaalapító, akinek születéséről minden évben hatalmas katonai parádéval emlékeznek meg. 

Az idén úgy tűnik, ez elmarad,  hiszen mégiscsak nehéz időket él meg Észak-Korea. Ettől függetlenül menetel, egyelőre kitartóan a fegyverkezésbe.

(Borítókép: Koreaiak sétálnak egy koreai háborús emlékműnél, 2019. február 28-án. Fotó: Chung Sung-Jun / Getty Images)