Afganisztán lett a demokráciaexport kudarca

Az Egyesült Államok minden nemzetben, kultúrában keresi és támogatja a demokratikus mozgalmakat és intézményeket, azzal a mindent felülmúló céllal, hogy megállítsa a zsarnokságot a világban.

George W. Bush 2005-ben, második választási győzelmét követő elnöki beiktatásakor jellemezte így Washington külpolitikáját. A köznyelvben csak demokráciaexportként elhíresült stratégiai elem elsősorban a terrorizmussal fenyegető muszlim térségre összpontosított, miután az Egyesült Államok vezetésével a nyugati koalíció 2001-ben megtámadta Afganisztánt. A húsz évig tartó konfliktus végére Joe Biden amerikai elnök tett pontot, miután a napokban bejelentette: az Egyesült Államok, valamint a NATO május 1-jétől kezdve 2021 őszéig kivonja csapatait a közép-ázsiai országból. Az amerikai elnök egyben elismerte, hogy az afganisztáni konfliktus katonai erővel nem megoldható.

Mindez új megvilágításba helyezi a 2005-ben George W. Bush által meghirdetett demokráciaexport fogalmát. Az amerikai Brown Egyetem számításai szerint 2001 óta összesen 2261 milliárd dollárt költött Washington az afganisztáni konfliktusra, miközben a halálos áldozatok száma összesen elérheti a 174 ezer főt. A kritikusok szerint az Egyesült Államok hegemón törekvéseit igazolni hivatott demokráciaexport ráadásul nem volt sikeres. A csapatkivonás bejelentése óta megjelent cikkek, elemzések egyöntetűen állítják: Afganisztánban nem sikerült megteremteni egy nyugati típusú demokratikus állam alapjait, a kivonulás után a közép-ázsiai ország gazdasága is visszasüllyed az 1990-es évek szintjére.

A körítés ellenére az Egyesült Államok nem demokráciát terjeszteni ment Afganisztánba. A cél a terrorizmus visszaszorítása volt, amit az al-Káida és más szervezetek meggyengítésével, Oszama bin Láden meggyilkolásával sikerült is elérniük

– mondta el az Indexnek Csiki Varga Tamás, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársa. A konfliktus politikai, társadalmi vetületét illetően azonban valóban rossz a végeredmény. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: az elmúlt húsz év egyik tanulsága az, hogy a törzsi struktúrákra épülő, premodern társadalom összeegyeztethetetlen az individualizmusra épülő demokráciával. Voltak ugyanakkor előrelépések, sokat javult például a nők helyzete, Csiki Varga Tamás szerint éppen ezen a területen lesz a legnagyobb visszaesés a nyugati erők kivonása után.

Részben kapcsolódik ehhez a háború másik fontos tanulsága, miszerint nem vált be az Egyesült Államok által követett, úgynevezett kettős stratégia. Az Irakban korábban alkalmazott modell első pillére a katonai fellépés, ezzel az ellenséges szélsőségeseket, a terrorszervezeteteket számolják fel. Ezt követi a második pillér, amely a kiegyezésre hajlandó politikai, társadalmi csoportokkal folytatott tárgyalásokkal készíti elő a békés csapatkivonást. Erre a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont napokban készített elemzése is kitér. Mint írták, Afganisztánban nem tudták katonai erővel megteremteni az együttműködéshez szükséges társadalmi, gazdasági környezetet. Az intézet szerint részben ennek felismerése miatt döntött a Biden-adminisztráció a kivonulás mellett, de szempont volt még az instabil afgán állam, a gyenge gazdaság és a tálibok helyi és központi szinten is erős árnyékkormányzása. 

„Washington most a mérsékeltekkel tárgyal, kérdés azonban, hogy a kivonulás után hogyan osztják meg a hatalmat a szélsőségesekkel” – folytatta Csiki Varga Tamás. Tavaly februárban Donald Trump republikánus exelnök kormánya megállapodást kötött az afgán tálibokkal, a biztonságpolitikai szakértő azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy valójában a talibán sem egységes. A szélsőségesek előretörése mellett az is kérdéses, hogy az afgán haderő hogyan reagál a csapatkivonásokra. Bár a nyugati szövetségesek 300 ezer főre bővítették a helyi haderőt, a létszám nem feltétlenül elég a biztonság fenntartásához. A szakértő elmondta, magas a dezertálások száma, ráadásul sok a „szellemharcos”, aki valójában csak papíron létezik, hogy valaki felvegye utána a fizetést. 

Az Egyesült Államoknak van például eredményes hírszerzése, meg tudják teremteni a légi fölényt. Ezek nélkül a képességek nélkül az afgán haderő átfogó műveleteket nem tud végrehajtani

– folytatta Csiki Varga Tamás, hozzátéve: valószínűleg ezt a nyugatiak is felismerték, ezért szakértők a jövőben is támogatni fogják a helyi fegyveres erőket. 

További problémát okoz az afgán gazdaság kilátástalan helyzete. A közép-ázsiai ország GDP-je mínusz 5 és +10 százalék között ingadozott az elmúlt húsz évben, a fellendülést oroszlánrészt a nyugati jelenlétnek köszönhette. Érdemi fejlődést azonban nem sikerült elérni Afganisztánban. A biztonságpolitikai szakértő szerint a gazdaság döntő részét továbbra is az ópiátokhoz használt máktermesztés adja, aminek jelentős része változatlanul az illegális heroinkereskedelmet táplálja. Bár megjelentek gyógyászati vállalatok, a korrupció és a rossz közbiztonság miatt nem sikerült kifehéríteni a piacot. „Korábban voltak a nyugati erők által is támogatott, mákföldeket pusztító kampányok. Ezek azonban nem vezettek eredményre, kisebb területeken, sokkal nagyobb hatékonysággal folytatódott a kábítószer-termelés” – folytatta Csiki Varga Tamás.

Afganisztán gazdasága textíliák gyártására és gyümölcstermesztésre támaszkodik még, a nyugatiak távozásával azonban a piac is jelentősen szűkülni fog. A közép-ázsiai ország megsegítésére továbbá a nemzetközi közösség donorkonferenciákon adakozik, legutóbb 3,4 milliárd dollár gyűlt össze. Csiki Varga Tamás azonban elmondta,

A szakértő szerint ráadásul ez a támogatás is jelentősen apadni fog a jövőben. Ahogyan ugyanis megtörténik a kivonulás, Afganisztán lekerül a világpolitika térképéről, és visszazuhan az 1990-es évekbe.

Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok Barack Obama kormánya óta nem erőlteti a demokráciaexport kifejezést. Joe Biden narratívájában sem szerepelt, mondván, míg az Egyesült Államokban gyengélkedik a demokrácia, nem túl elegáns más népeket kioktatniuk. Csiki Varga Tamás azonban elmondta: bár a Bush-érában bevezetett, katonai erővel megtámogatott demokráciaexportot régen elengedte Washington, más formájában éppen erősödést mutat. Az afganisztáni csapatkivonások egyik oka, hogy az Egyesült Államok új stratégiája Oroszországra, Kínára, a csendes-óceáni térségre összpontosít. Márpedig ezt nem csak katonai erővel, hanem a demokratikus berendezkedésű országok erősebb ideológiai szövetségével, csatasorba állításával akarják elérni. 

(Borítókép: Az amerikai hadsereg katonái 9 hónapos, Afganisztánban történő bevetésükről térnek haza 2020. december 10-én a New York-i Fort Drumba. Fotó: John Moore / Getty Images Hungary)