A járvány teljesen átalakította a temetkezési szokásokat

Az örökös zátony amerikai találmány, és így hívják az ezzel foglalkozó floridai céget is. Az Eternal Reefs szolgáltatása iránt megugrott a kereslet.

„A világjárvány mindenképpen fokozta az érdeklődést” – mondta George Frankel. Az Eternal Reef vezérigazgatója szerint ügyfeleikben van némi érdeklődés az óceán iránt, sokan azonban egyszerűen jótékonykodnának.

A temetés úgy zajlik, hogy az elhunyt földi maradványait környezetbarát betonkeverékkel elegyítve süllyesztik a tengerfenékre. Az Eternal Reef csak tavaly óta több mint 2000 mesterséges „zátonyt” helyezett el 25 helyen az Egyesült Államok keleti partjainál.

A halott búcsúztatása élőben vagy az űrben

A természettel más módon egyesülnek azok az elhunytak, akikről a seattle-i Recompose gondoskodik.

A holttestet egy lezárt acélhengerben helyezik végső nyugalomra – faforgáccsal, szalmával és a lucerna dugványaival együtt. A Recompose ezután szabályozza a csőben a szén-dioxid, a nitrogén, az oxigén, a hő és a nedvesség szintjét, hogy a mikrobák és a baktériumok fejlődhessenek.

Harminc nap elteltével a komposztálási folyamat befejeződik. Ezt követően kevesebb mint egy deciliter földet távolítanak el a hengerből, amit néhány hétig szárítanak és levegőztetnek. A Recompose azt javasolja, hogy a komposztált maradványokat egy Washington állambeli természetvédelmi erdőben szórják szét.

Katrina Spade, aki 2017-ben hozta létre a vállalkozást, azt mondja, hogy a járvány kezdete óta nagymértékben megnőtt a havi előfizetéses rendszerben működő programja iránti kereslet.

Peter Billingham, a brit temetkezési és „túlvilági iparági” szakértő podcastot vezet Death Goes Digital címmel. Szerinte a világjárvány felgyorsította a technológia alkalmazását és elfogadottságát. „A koronavírus jobban felgyorsította a változásokat, mint amennyi a genetikai növekedés révén várható lenne” – mondta.

Billingham példaként említi a temetési szertartások élő közvetítését, mivel a járvány korlátozza a személyesen részt vehető gyászolók számát.

Amikor Michael Berrin édesapja, Mervyn az év elején meghalt New Yorkban, éppen ezt tette. A Tribucastot bízta meg a temetés élő közvetítésével, így a hozzátartozók, a barátok és az ismerősök az Egyesült Államokban, Kanadában, Indiában, Izraelben, Panamában, Svédországban és az Egyesült Királyságban is nagy felbontású kép- és hangközvetítésben követhették a temetést.

„Mindenki úgy érezte, hogy a szertartás részese, még ha fizikailag nem is volt ott” – emlékezett vissza Berrin.

Bruce Likly, a connecticuti székhelyű Tribucast társalapítója szerint a céges telefonok „izzottak” az elmúlt év során. „Iszonyú mértékben növekedett a forgalmunk” – mondta. „Gyakorlatilag megdupláztuk a temetések látogatottságát. Megteremtettük annak a lehetőségét, hogy az emberek távolról is részt vegyenek a szertartáson.”

Egészen más, egyedülálló eljárást alkalmaz az amerikai Celestis, amely immár két évtizede azt vállalja, hogy a hamvak egy részét az űrbe küldi, és Föld körüli pályára állítja.

Charles Chafer, a Celestis társalapítója és vezérigazgatója szerint a kereskedelmi űrszolgáltatók, például a SpaceX fejlődésének köszönhetően ma már évente két-három alkalommal indítanak járatot, a következő öt évben pedig elérik a negyedéves ütemet.

Nagy üzlet a temetkezés

A The Business Research Company piackutató szerint idén a globális halálozási szolgáltatási ágazat forgalma előreláthatóan 110 milliárd dollár (csaknem 33 ezer milliárd forint) lesz.

Az Egyesült Államokban a tavaly elhunytak 56 százalékát elhamvasztották. A prognózis szerint ez az arány a következő két évtizedben 78 százalékra emelkedik. Az 1960-as években ez az arány mindössze 4 százalék volt.

Magyarországon is visszaesett a hagyományos temetések aránya. Budapesten 2016-ban a temetések 70-90 százaléka hamvasztásos, az országos arány pedig 60 százalék körül mozog, tehát még a konzervatívabb vidéken is a halottak több mint felét hamvasztják.

Ezzel párhuzamosan – a nemzetközi trendekkel párhuzamosan – Magyarországon is egyre több az ún. virtuális vagy digitális temető, ahol az elhunyt emlékét a világháló terében őrzik meg.

Néhányan – még életükben – hamvaik szétszórásáról rendelkeznek. Törőcsik Mari hamvait végakarata alapján a Tiszába szórták.

(Borítókép: Az amerikai haditengerészet matrózai a tengeren temetkezési ceremóniát hajtanak végre 2004. május 19-én. Fotó: Rob Gaston / Getty Images)