Kína karjaiba űzhetik Belaruszt és Oroszországot

Nagy nemzetközi felháborodást keltett és szankciók sorát váltotta ki, hogy Minszkben leszállásra kényszerítették a Ryanair Athén–Vilnius-járatát, majd letartóztatták Raman Prataszevics ellenzéki újságíró-aktivistát és barátnőjét a belarusz hatóságok.

Milyen esetleges előnyökkel és milyen kockázatokkal jár mindez Minszknek? Mekkora befolyása van Belaruszban a Nyugatra távozott ellenzékieknek? Milyen mértékben eszkalálhatja Oroszország Minszk melletti kiállása a Nyugattal amúgy is rideg viszonyt? Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója válaszolt az Index kérdéseire.

Minszk azt üzeni: messzire elér a keze

A kutató szerint Prataszevics elfogásának többféle előnye is lehet Minszk számára. Az elfogott aktivista értékes információkkal szolgálhat a belarusz hatóságoknak az emigráns ellenzék otthoni, akár az állami adminisztrációban dolgozó kapcsolatait illetően.

Emellett propagandaszempontból is értékes fogás azután, hogy kiderült, Prataszevics összefüggésbe hozható az ukrán szélsőjobboldali Azov hadosztállyal. Az is előnyös lehet Minszknek, hogy azt üzeni: a rendszernek messzire elér a keze, aki szembeszáll vele, az nagy kockázatot vállal, bárhol is legyen.

Ugyanakkor Prataszevics elfogásának kockázatai is vannak, ha az európai országok súlyos szankciókkal sújtják Belaruszt.

„Ebben az esetben a kieső bevételeket vélhetően elsősorban Oroszország tudná csak pótolni, ezzel Minszk hagyományosan széles mozgástere jelentősen beszűkülne” – magyarázta Kosztur András.

Prataszevics és a szélsőjobboldali Azov hadosztály kapcsolatára kitérve a kutató elmondta: ami a nyugati közvéleményt illeti, ismét rámutat arra, hogy – akárcsak Alekszej Navalnij esetében – itt sem egy makulátlan és a jelenlegi nyugati mainstream értékeit valló személyről van szó.

De Belaruszban is használhatók ezek az információk a minszki vezetés kezében, hiszen alátámasztják azt az állításukat, hogy a Majdan-technológiák külföldi támogatással és nemzetközi aktivisták által történő meghonosításáról és nem valamilyen helyi, népi tiltakozásról van szó.

Rosszul is elsülhetnek a szankciók

Prataszevics elfogása után az Európai Tanács egy napon belül szankciókról döntött, illetve az Európai Bizottság bejelentette, hogy hárommilliárd euróval támogatja a belarusz „demokratikus átalakulást”. Washington is újraaktiválta a korábban felfüggesztett szankcióit.

Kosztur András szerint a Nyugat számára elsősorban az jelenti a problémát, hogy minden egyes lépésével saját magát is üti, az európai és amerikai érdekek pedig több kérdésben eltérhetnek.

A kutató kifejtette: az Egyesült Államok és részben a Balti-tenger partján cseppfolyósgáz-terminálokkal rendelkező államok számára akár kifizetődő is lehet, ha megtiltják például a Belarusz területén történő gázszállítást, továbbá ha az Északi Áramlat 2 munkálatait is leállítják a Minszknek nyújtott orosz támogatásra hivatkozva. Németországnak és más nyugat-európai államoknak azonban egy ilyen lépés már kevésbé lenne előnyös.

A gazdasági szempontokon túl geopolitikai problémák is akadnak, hiszen a Nyugat által Belaruszra mért minden egyes csapás Moszkva és Minszk szövetségét erősíti. Ha Moszkvát is ütni próbálják, mindkettő Kína felé fordul. Ezzel a Nyugat pont ellentétes hatást érne el, mint ami a tüntetések támogatásával eredetileg a célja lehetett

– mutatott rá Kosztur András, aki Matyi Tamással, a XXI. Század Intézet kutatójával nemrégiben cikkben fejtette ki, hogy az elmúlt éveket jellemző amerikai–orosz-szembenállás legnagyobb nyertese Kína volt.

A többség nem váltaná le Lukasenkát?

A Prataszevics-ügyet megelőzően az elmúlt hónapokban kevesebbet lehetett hallani Belaruszról az Aljakszandr Lukasenka újraválasztását követő tüntetések után.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója a nyárvégi tüntetések lecsengése után indult folyamatokkal kapcsolatban elmondta:

„Az elégedetlenek száma ettől függetlenül persze magas maradhatott, az viszont vitatható, hogy a Lukasenkát leváltani akarók lennének stabil többségben, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzék vezetői tehetetlenek és tanácstalanok, és a rendszer nem omlott össze, az ellenzéki beállítottságúakon is a kiábrándultság lett úrrá” – fogalmazott Kosztur András.

Azt is kiemelte, hogy a nyugati szankciók meg is erősíthetik a rendszert, mivel a jelenlegi intézkedések is elsősorban az átlagos belaruszokat érintik. A vezető hivatalnokok többsége már így is ki volt tiltva az Európai Unóból. Visszatetszést kelthetnek az ellenzéki emigránsok által szorgalmazott intézkedések is, amelyek a belarusz gazdaság összeroppanásához vezethetnének.

A Nyugatra távozott ellenzékieknek azonban vélhetően már nem sok befolyásuk van Belaruszban. Kosztur András indoklása szerint azért, mert nincs stabil bázisuk, szervezeti hálójuk, ezek egyrészt nem is tudtak kiépülni, másrészt a hatalom intézkedései is szétzilálták őket.

„Ráadásul az újabb és újabb, sokat ígérő bejelentéseket nem először követte bukás, ami szintén rontotta e vezetők megítélését” – jegyezte meg a kutató.

Beletörődtek a fagyos kapcsolatokba

Vlagyimir Putyin orosz elnök és a belarusz államfő közös találkozóját elemezve azt mondta: jelenleg úgy tűnik, Moszkva és Minszk is elfogadta, hogy a Nyugattal való kapcsolatok a közeljövőben fagyosak lesznek. Már nem keresik az ideiglenes kompromisszumokat sem, hanem beleállnak azokba a kérdésekbe, amelyeket eddig akár kerülni igyekeztek.

A keleti reakcióknak egyértelmű üzenete van. Kifelé az, hogy minél erősebben próbálják ütni ezeket az országokat, annál szorosabban fognak össze, befelé – saját polgáraik felé – az, hogy a Nyugat moralizálása képmutató, hegemóniájának leáldozott

– hangsúlyozta Kosztur András.

A kérdés szerinte az, hogy megérti-e a Nyugat ezeket az üzeneteket, és képes lesz-e olyan stratégiát kidolgozni, amely megfelel napjaink kihívásainak.

A kutató idézte Schmidt Máriának, a XXI. Század Intézet főigazgatójának Európa 2021 című értekezését, amely szerint Európa ma ideológiai és morális nagyhatalomként határozza meg önmagát, ez pedig már az elmúlt időszakban is hatástalannak bizonyult.

Érdekek torzíthatják a híreket

A napokban a BBC arról számolt be, hogy a belarusz államfő ideiglenesen megtiltotta az állampolgároknak, hogy elhagyják az országot.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója fake newsnak nevezte azt, hogy a Prataszevics-ügy vezetett a kiutazási szabályok korlátozásához. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a szóban forgó, a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások december 21-e óta érvényben vannak, ezeken nem változtattak.

Kosztur András azt is megjegyezte, hogy valójában a nyugati államok által bevezetett légtérzár miatt lett nehezebb a kijutás, ugyanis a nemzetközi repterekre nem vonatkoztak a szárazföldi átkelőkkel kapcsolatos korlátozások. A belarusz hatóságok azonban továbbra sem folytatnak ellenőrzést az orosz határon, ráadásul Oroszország felé a légi közlekedés is megengedett.

A kutató hangsúlyozta, hogy a BBC híre által sugalltakkal szemben nem csupán az állami hivatalnokok, de a tanulmányi és munkavállalási céllal távozni kívánók is elhagyhatják az országot a szárazföldi határátkelőhelyeken keresztül, a reptereken pedig elvileg bárki.

Kosztur András úgy véli, hogy Kelet és Nyugat konfliktusának éleződése esetén vélhetően egyre több ilyen, a politikai helyzethez torzított hírrel lehet majd találkozni a nyugati sajtóban, így a források ellenőrzése is egyre fontosabbá válik.

(Borítókép: Lukasenka és Putyin találkozója 2015. augusztus 8-án Oroszországban. Fotó: Alexander Vilf / Host Photo Agency / Getty Images)