Tekla
5 °C
19 °C

Csúcson lesz az EU-vita a magyar közéletben

GettyImages-134284899
2021.07.06. 22:21

Szakértői kerekasztallal kezdődött meg az Ujhelyi István és Tüttő Kata szocialista politikusok által kezdeményezett párbeszéd-sorozat az Európai Unió jövőjéről. A következő időszakban civil-, érdekképviseleti- és szakszervezetek, valamint a polgárok bevonásával tematikus beszélgetéseket tartanak.

A házigazda Ujhelyi István mellett jelen volt Navracsics Tibor korábbi miniszterelnök-helyettes és uniós biztos, valamint Filippov Gábor történész, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója, illetve Gyévai Zoltán szakújságíró, a brüsszeli EU-Monitor főszerkesztője. Az MSZP EP-képviselője bevezetőjében azt mondta, Magyarország a hazánk, de Európa az otthonunk, ezért kiemelten fontos, hogy milyen irányt vesz az unió közössége és ennek alakításában a magyaroknak is aktív és befolyásoló szerepet kell vállalnia.

Filippov az Európai Unió reformjáról szóló párbeszéd időszerűségével kapcsolatban megjegyezte, hogy az elmúlt tizenöt évben az EU-nak olyan válságokkal – pénzügyi-, gazdasági-, járványügyi - kellett szembesülnie, amelyek felszínre hozták az intézményrendszer problémáit, a fogaskerekek közé szorult porszemeket. Filippov hozzátette, hogy az EU globális jelentősége csökkenőben van, ez elsősorban demográfiai trendekkel, részben az USA és Kína hatalmi versengésével magyarázható, ugyanakkor a kérdés mindkettő alapján adott: képes lesz-e az Európai Unió tíz év múlva gyorsabb, hatékonyabb és relevánsabb nemzetközi szereplővé válni. A történész-politológus szerint ehhez az intézményrendszer reformja megkerülhetetlen.

Ujhelyi ezzel egyetértve megjegyezte: az Európai Unió jelenlegi felépítménye nem segíti, hogy a globális versenyben hatékonyan részt tudjunk venni, ezért mindenképpen átalakításra érett a szerkezet. Navracsics Tibor volt uniós biztos hozzászólásában először arról beszélt, hogy a szükséges változtatásokról szóló vita nem újkeletű: a lisszaboni szerződés, illetve a keleti bővítés már új korszakot nyitott, ugyanakkor a brüsszeli intézményrendszer mostanra jutott csak el odáig, hogy felismerje, hogy a működés így már nem mehet tovább. Navracsics „korlátozott ambícióval” bírónak nevezte az EU által meghirdetett konferenciasorozatot, mondván Brüsszelben attól rettegnek, hogy ha egyszer megnyitják az uniós szerződéseket és újratárgyalják, akkor konszenzus hiányában soha többet nem tudják majd lezárni azokat.

Félig jól sikerült kezdeményezésnek tartom az unió jövőjéről szóló konferenciát, amely félig jó eredményeket fog hozni

– tette hozzá Navracsics. Az EU-Monitor szakértő újságírójaként Gyévai a kerekasztal-beszélgetésen azt mondta, a mostani vitasorozat a brüsszeli „buborékszemlélet” meghaladására tett kísérlet, a kimenetelét azonban nehéz megjósolni. A hírelemző arról beszélt, hogy nem csak az Európai Unió, de az európai társadalom is megváltozott az elmúlt időszakban, a társadalmi és politikai mozgásokat látva – például a klímamozgalmak megjelenését és eredményességét – elmondható, hogy az EU egyértelműen most is csak reagál és nem elébe megy a folyamatoknak.

Gyévai szerint fontos legitimációs vita zajlik, amelynek egyik fontos eredménye az lesz, ha az EU vissza tud kapcsolódni azokhoz az európai polgárokhoz, akiktől – miután elsősorban a vállalkozásokra és a gazdaságra koncentrált – eltávolodott az utóbbi időben.

Az Európai Unió gazdasági korszakváltás előtt van, sőt, valójában már zajlik is. Abban van kételyem, hogy ez a mostani vitasorozat mennyiben fogja befolyásolni az irányokat, szerintem a politikusok inkább abban bíznak, hogy a mostani konferencia-sorozat majd megerősíti vagy valamelyik irányba eldönti azokat az elképzeléseket, amelyek az EU jövője kapcsán már eleve az asztalon vannak. Ez egy sokkal praktikusabb vita lesz

– fogalmazott Gyévai. 

A beszélgetésben Ujhelyi emlékeztetett, hogy éppen Andor László uniós biztosi mandátumának idején fogadta el az európai közösség a Szociális Jogok Európai Pillérét, amely nagy vitát váltott ki és egyfajta fordulatot jelentett az uniós fókuszban. Arra a kérdésre, hogy milyen területeken kellene mindenképpen hasonló és valós változtatást végrehajtani, Navracsics azt válaszolta: minden előrelépés hiábavaló mindaddig, amíg a stratégiai autonómia, a szuverenitás, illetve általában a döntéshozatal ügyében nem születik valamilyen döntés. A fideszes politikus rámutatott, hogy akárhányszor nekifutott eddig az EU a hatékonyabb döntéshozatali rendszer megalkotásának, a tagállami érdekek miatt a végén mindig megbicsaklott az egységes akarat és mindig bonyolult megoldások születtek.

Példaként hozta fel a maastrichti szerződés „már-már parodisztikus” pilléres rendszerét. Navracsics egyértelművé tette, hogy ha a szuverenitás kérdésében az Európai Unió „valami egyeneset nem mond a vita végére”, akkor szerinte mindegy, hogy milyen részmegoldások születnek bizonyos kérdésekben, tovább fogjuk hurcolni az előző évtizedek konfliktusait. A szuverenitás kapcsán Ujhelyi megjegyezte, hogy az általa kezdeményezett és részben kidolgozott Európai Egészségügyi Unió minél szélesebb megvalósítását a magyar kormány rendre a szuverenitásra való hivatkozással utálja el, miközben ez „praktikusság és nem szuverenitás” kérdése. Az MSZP politikusa hozzátette: számára bebizonyosodott az elmúlt időszakban, hogy valamilyen egységes minőségi elvárás szükséges az egészségügyi ellátórendszerekben és ez nem arról szól, hogy „valaki Brüsszelből akarja irányítani a magyar háziorvosi rendszert”, mindössze minden európai polgárnak biztosítani akarja a megfelelő minőségű ellátást és betegbiztonságot.

Navracsics véleményéhez rácsatlakozva Filippov is úgy vélte, hogy a döntéshozatal reformja a nulladik lépés, szerinte enélkül érdemi reform elképzelhetetlen az Európai Uniót illetően. A történész hozzátette, hogy a Covid-járvány „előrébb rugdosta” a közös hatáskörök kibővítését, ez látszik a klímaválságra adott közös vállalásokban és a járvány gazdasági helyreállításában való közös fellépésben. Filippov szerint az a kérdés, hogy mennyiben sikerült tartósítani, sőt folytatni ezt a fajta közös hatáskör bővítést és lesz-e kellő forrás ezeknek a hatáskör-bővítések gyakorlatba ültetéséhez.

A történész hozzátette azt is: egy értelmes reformkoncepció nem arról szól, hogy a vita végén az Európai Egyesült Államok vagy a vele ellentétes Nemzetek Európája kristályosodik-e ki, annak ellenére sem, hogy a politika nyelvén ennek van érthető relevanciája.

Az igazi kérdés az, hogy mit fogunk arról gondolni: hol érdemes mélyíteni, bővíteni és adott esetben hol érdemes a status quot megőrizni, vagy akár visszanyesni az integrációt

– fogalmazott Filippov. Az MSZP EP-képviselője szintén károsnak nevezte a két víziót egymással ütköztetni és valamelyikhez mindenképpen igazítani a szereplőket, hiszen ennél jóval bonyolultabb az Európai Unió működése és helyzete, ráadásul – tette hozzá Ujhelyi – ha pusztán ezen koncepciók alapján csomagolnánk újra az integrációt, az garantált kudarc lenne.

Gyévai a beszélgetés erre úgy fogalmazott: soha nem lehetett az integráció végeredményét előre megjelölni, a folyamat eddig is lépésenként haladt és változott. A szakértő szerint most fontosabb azt látni, hogy az európai integráció mindig akkor lépett egyet előre, amikor valamilyen válság érte a közösséget; ilyenkor még azok is „felszállnak a konvojra”, akik egyébként alapvetően ellenzik az integráció mélyítését.

Gyévai szerint mára az Európai Unió egy olyan nagy szervezetté nőtt, amelyben minden mindennel összefügg: példaként hozta fel az Európai Bizottság levelét, amelyet a magyar kormánynak küldött a homofób pedofil-törvénnyel kapcsolatban.

Abban, mutatott rá Gyévai, legalább öt-hat pontban is támadja a hivatkozott jogszabályt az uniós intézmény, például az audiovizuális tartalomszolgáltatás szabadsága kérdésében; erre pedig ilyen részletességgel csak nagyon kevesen gondolnak.

Az is fontos kérdés lehet a mostani folyamatban, hogy az Európai Unióban megfér-e egymás mellett többfajta demokrácia-felfogás. Ez most kihívás. Magyarország és Lengyelország például nem ugyanazt a demokrácia-felfogást követi, mint mások. Rengeteg probléma van, amit tisztázni kellene, ezek a vitákat végre valahára meg kellene ejteni. Hogy lesz-e konklúzió, nem tudom

– tette hozzá az EU-Monitor főszerkesztője. Ujhelyi az elhangzottakra reagálva azt mondta: az ember azt a következtetést is levonhatná, hogy a mostani reformvita valójában „sok hűhó semmiért”, pedig – tette hozzá az MSZP EP-képviselője – éppen azzal, hogy végre asztalra került a csizma, most már nem lehet érdemi vita nélkül elnapolni a kérdéseket. „Ugyanakkor, ne felejtsük: itt is politikusok mozgatják a folyamatokat. Ha az lesz az érdeke az erősebb szereplőknek, hogy erős mozgalom induljon el, akkor élesítik, élezik majd az egymással szembenálló nézeteket” – fogalmazott Ujhelyi, majd emlékeztetve a magyar kormány külföldi lapokban feladott uniós tartalmú hirdetéseire, azt mondta: a politikai táborok mindkét oldalának láthatóan érdekében áll ütközteti az álláspontokat.

Azzal kapcsolatban, hogy az EU jövőjéről szóló konferencia-sorozatot épp a francia uniós elnökség idején kell majd lezárni, ami Macron elnök mozgását ismerve akár érdemi eredményt is kikövetelhet, Navracsics azt mondta: a francia Európa-politika egyik alapvető jellemzője, hogy döntően belpolitikai célt szolgál. A Fidesz politikusa szerint Macronnak eleve az lenne az optimális, ha egy radikális jobboldali jelölt (Marine Le Pen) indulna vele szemben az elnökválasztáson, és ha így lesz, akkor érdekében áll majd kiélezni az Európai Unió jövőjéről szóló vitát és annak eredményét is.

Azzal számolok, hogy Franciaország nem fogja tudni megállni, hogy ne terelje az elnökválasztás és az utána következő nemzetgyűlési választás kampánylogikájába az Európai Unióról szóló vitát

– fogalmazott Navracsics, amire reagálva Ujhelyi megjegyezte: éppen ezért kell arra készülni például a magyar kormánynak és az őt leváltani készülő ellenzékének is, hogy az Európa jövőjéről szóló vita „spiccen lesz” a közéletben. 

A magyarországi „Párbeszéd Európa Jövőjéről” sorozat a következő hónapokban tovább folytatódik: Ujhelyi István tematikus és szakpolitikai témakörök mentén újabb és átfogó beszélgetéseket tart, de érdemben bevonja majd a civileket és az állampolgárokat is a párbeszédbe.

(Borítókép: Az Európai Unió zászlaja 2011. november 30-án, Németországban, Berlinben. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)