Új-Zélandon a szélsőjobb és a woke-kultúra csatázik a maorik felett

Új-Zélandról inkább a lenyűgöző természet, egy nyitott és fejlett társadalom jut eszünkbe, pedig a csendes-óceáni országnak is megvan a keresztje. A merész tetoválásiakról, vad törzsi táncukról ismert maori őslakosok körüli problémák hagyományosan megosztják a közvéleményt, a vita most újabb lendületet kapott.

Idén tavasszal szivárgott ki a sokáig titkolt dokumentum, az úgynevezett He Puapua-jelentés. A maori szó magyarul törést, pontosabban hullámtörést jelent, az anyagot még 2019-ben rendelte meg a Jacinda Ardern miniszterelnök által vezetett, baloldali kormány.

Lényegében a maorik önrendelkezési jogát rögzíti, amit az alábbi alapelvek mentén képzel el:

• Teljes szuverenitást biztosítana az őslakosok számára, ez a maori függetlenségi mozgalom  egyik alapkövetelése. Részben, vagy teljesen független igazságszolgáltatást, az őslakos területek, természeti kincsek feletti gazdálkodást és kulturális autonómiát javasol. Mindezt egy önálló maori kormány felügyelné. 
• Ezen túlmenően, a dokumentum megerősítené az őslakosok képviseletét a központi és a helyi közigazgatási döntéshozói testületekben. Ennek megfelelően a javak újraosztásában is nagyobb beleszólást kapnának az őslakosok.
• Új-Zéland államszervezetében nagyobb szerepet kapnának a maori közigazgatási egységek és figyelembe vennék a törzsi határokat. Továbbá az őslakosok jelentős méretű földbirtokot kapnának vissza az államtól, ennek felvirágoztatását jogszabályokban, szakpolitikai döntésekben rögzítenék, biztosítanák a szükséges erőforrásokat. A jelentés szerint ezzel az új-zélandi és az őslakosok által vezetett területek felett kettős, úgynevezett bikulturális vezetés valósulna meg.
• A kulturális szuverenitást illetően az őslakosok teljes szabadságot kapnak, Új-Zéland pedig nemzeti kultúrájának fontos részeként tekintene a maori kultúrára.
• Ötödik alapelvként pedig a dokumentum az egyenlőséget hangsúlyozza. Célja, hogy az új-zélandiak és a maorik boldogulására azonos esélyeket, lehetőségeket biztosítsanak. Ez a pont a pozitív diszkrimináció szükségességével, mértékével kapcsolatos vitát melegítette fel.

A 2040-ig szóló jelentés előzménye, hogy más országokhoz képest Új-Zéland lassabban halad az őslakosok integrációjával. Az ENSZ 2007-ben fogadta el az őslakos népek jogairól szóló határozatát. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland nem írta alá a dokumentumot, mivel az túlzottan széleskörű jogokat követelt a kisebbségek számára. Később azonban négyből három ország csatlakozott a határozathoz, egyedül Új-Zéland maradt adós annak elfogadásával. Kormányra kerülését követően, 2019-ben a Munkáspárt akciótervet fogadott el a határozat elfogadására, a jelenlegi tervek alapján 2023-ra tűzték ki a céldátumot. Ennek az akciótervnek a része a nem rég kiszivárgott He Puapua-jelentés.

Titkolózástól az összeesküvés elméletekig

Mondani sem kell, hogy az ellenzék farkasként vetette rá magát a jelentésre. A jobbközép Új-Zéland Nemzeti Párt vezetője, Judith Collins szerint az államigazgatás felosztása veszélyes, sőt, végzetes elképzelés. Bár a maorik felzárkóztatását illetően nincs vita a kormány és az ellenzék között, annak módjáról mindig is megoszlottak a vélemények. A He Puapua-jelentés pedig egyelőre csak mélyíti az álláspontokat, s különösen rosszat tett a dokumentum megítélésének, hogy éveken át nem hozták nyilvánosságra.

A titkolózás kiváltképp megragadta az új-zélandi szélsőjobb fantáziáját. A közösség a 2019-ben, muszlimok ellen véghezvitt és 51 halálos áldozattal végződő christchurch-i merénylettel vált ismertté. A The Converstaion cikke szerint jelenleg nagyjából 60-70 szélsőséges csoport működik az országban, az ázsiai bevándorlók és zsidók mellett a maorik ellen is uszítanak. 2009-ben egy őslakos sportolót, Hemi Hutley-t halálra vert egy náci csoport.

Most egy népszerű YouTuber, Lee Williams miatt hangos a sajtó, az Új-Zélandon élő brit férfi videóinak nagy részében a maorikat támadja. Egyik kedvenc témája a He Puapua jelentés, szerinte a dokumentum mögött egy összeesküvés áll.

Új-Zéland hamarosan egy banánköztársaság lesz. A folyamatot a marxista-kommunista miniszterelnök vezeti, aki szó nélkül végrehajtja a parancsokat, melyeket talán az ENSZ-től kap

– fogalmaz Williams. Szerinte a jelentés lényege, hogy az erőforrások, mindenekelőtt a víz felett a maori kormányzat rendelkezhessen. Mivel az ország áramellátásának 62 százaléka vízerőművekből származik, a jövőben az őslakosokat gazdagítják a befizetett villanyszámlák is.

Williams videói ellen nem egyszer indítottak petíciót, aminek következtében elbocsátották állásából és több posztját is törölték.

Szakértők azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy az új jogszabály, ahogyan a Williams ellen indított kampány is tálcán kínálja a mártírszerepet ezeknek a csoportoknak.

Génelmélet vs. Woke-kultúra

Közben az őslakosok és a többségi társadalom közötti feszültség továbbra is megoldásra vár. Miközben a maorik Új-Zéland lakosságának mindössze 15 százalékát teszik ki, a börtönbe zárt elítélteknek 52.7 százaléka az őslakos közösségből kerül ki. A Stuff hírportál cikke szerint egyre több a fiatal: 

Még 2006-ban jelent meg egy tanulmány, amely a maorikban található „harcos gént” okolta a rossz bűnügyi statisztikákért. Az elméletet persze a mai napig él a köztudatban, a jobboldal előszeretettel hivatkozik rá. Közben virágzik az érzékenyítést szélsőséges eszközökkel kikényszerítő, woke-kultúra is. Júliusban jelent meg a hír, hogy az Auckland Egyetem pszichológia tanszékének vezetője lemondott posztjáról, miután a maori ősi hiedelmek ellen szólalt fel. Douglas Elliffe, hat munkatársával közösen egy nyílt levélben azt állította:

A levelet publikáló kutatók ellen kemény hadjárat indult, így Douglas Elliffe végül lemondott posztjáról.

Az új-zélandi közhangulat ismeretében nem meglepő, hogy a He Puapua-jelentés kivágta a biztosítékot. A szerzők és Jacinda Ardern kormánya is azzal védekezik, hogy a dokumentum nem hivatalos stratégia, hanem – ahogyan arra egyébként az anyag címe is utal – egy elképzelés, ami ötletekkel szolgál a döntéshozók számára. Ahogyan arra a Stuff cikkében felhívja a figyelmet, a baloldali kormány kisebbségpolitikája a látszat és a valós lépések között egyensúlyozik. Fontos számukra, hogy a maorik felzárkóztatása iránt elkötelezettnek látszódjanak, miközben óvatosak a tényleges lépésekkel. A maori kérdés ugyanis már mérhető a Munkáspárt népszerűségében, amely választókat vesztett a jobbközép számára. Nem véletlen – írja cikkében a Stuff –, hogy Jacinda Ardern maga utasította el egy önálló, maori parlament felállítását.

(Borítókép: Maorik 1977-ben. Fotó: Serge Lemoine / Getty Images)