Csonkítással, kövezéssel térhet vissza a talibán

A fundamentalista iszlámot képviselő talibán először 1996-ban vette át a hatalmat Afganisztánban, majd egészen a nyugati koalíció 2001-es támadásáig kormányozta az országot. Az iszlamisták nevével fémjelzett öt év különösen sötét időszak volt. A férfiak és a nők öltözékét egyaránt szigorú szabályokhoz kötötték, hangszereket, zenéket tiltottak be, mindennapos büntetés volt a csonkítás, kövezés és akasztás. 

Nem meglepő, hogy a tálibok kedden tartott maratoni nemzetközi sajtótájékoztatóján az afgán nők sorsa kiemelten foglalkoztatta az újságírókat. Miután ugyanis  2001-ben a nyugati szövetségesek megdöntötték a tálib rendszert, jelentősen javult a nők helyzete. Az elmúlt húsz év munkája azonban az iszlamisták visszatérésével valószínűleg a semmibe vész. A tálib vezetők persze alig győzték ennek ellenkezőjéről meggyőzni az újságírókat, többször is hangoztatták a nők biztonságának, társadalmi szerepvállalásának fontosságát.

Itt válik bonyolulttá a helyzet, a saría, vagyis az iszlám vallásjog ugyanis nem egységes, letisztult jogrendszer. Nyugaton inkább a sötétebb arca ismert, különösen miután számos, európai országban élő muszlim közösség követelte a saría bevezetését. A Múlt-kor történelmi portál egy korábbi cikkében összeszedte a saría szerinti vétségeket, a tizennyolc tétel között szerepel például a pletykálás, a hallgatózás, az ének és a zene, de az idegen férfi, nő megtekintése, vagyis a szemezés is.

Az iszlám vallásjog alapvetően három kategóriában értelmezi a bűnt:

• A tazir takarja a leginkább megbocsátható vétségeket, ennek megfelelően ezek elkövetésekor a legenyhébb a büntetés.
• Súlyosabb kategória a kiszasz, ezeknek a bűnöknek az elkövetőit ugyanolyan büntetéssel sújtják, mint amilyet a sértett elszenvedett. A szemet szemért elv értelmében tehát gyilkosság esetén az elkövetőt meg is ölhetik.
• A hudud a legsúlyosabb bűncselekmény, amely Isten elleni vétséget takar.

Ahogyan a felsorolásból is sejthető, a saría értelmezése meglehetősen képlékeny lehet az egyes muszlim közösségek között. Erre hívta fel az Index figyelmét Galgóczi István arabista, politológus is. 

A saría valójában nemcsak jogrend, hanem az iszlám hívő morális iránytűje, egyfajta etikai támpont a hétköznapi élet döntéseihez

– mondta Galgóczi István. A saría három legfontosabb pillérre: a szent könyv, a Korán, a hadísz, vagyis Mohamed próféta mondásai, illetve a cselekedetei. Ha ezek alapján sem egyértelmű, hogy egy helyzetben mi a helyes döntés, következik a közösségen belüli konszenzus megteremtése, az idzsmá. Ebből pedig következik, hogy a saría földrészenként, kultúránként, de még közösségekként is változhat.

Nem véletlen, hogy egyes muszlim országokban árulnak alkoholt a boltokban, hogy eltérőek az öltözködésre vonatkozó szabályok

– mondta a példákat Galgóczi. A politológus szerint bonyolítja a helyzetet, hogy az iszlám térhódításával a helyi szokások, joggyakorlatok beépültek a vallásgyakorlásba. „A pastu törzsek már az iszlám megjelenése előtt Afganisztán területén éltek, az ő szokásaik a mai napig meghatározzák a vallásjog helyi értelmezését” – tette hozzá.

Mindez a tálibok számára hatalomtechnikai eszköz, az Indexnek nyilatkozó arabista úgy véli, szándékosan magyarázzák félre az iszlámot és saját kultúrájukat egyaránt. „Nyilván könnyebb nekik, ha a nők a konyhában maradnak, egy gonddal kevesebb” – folytatta.

Érdemes megnézni az ötvenes-hatvanas években Afganisztánban készült felvételeket. Akkor az ország a részleges nyugatiasodás felé indult el, Afganisztán  multikulti országgá vált

– tette hozzá Galgóczi István, aki szerint ez is azt bizonyítja: a közép-ázsiai országban is megvannak az alapok az iszlám vallás egészséges értelmezéséhez. 

(Borítókép: Tüntetők az afgán függetlenségi nap alkalmából tartott tüntetésen. Fotó: Stringer / Reuters)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!