Egy lépéssel közelebb került Ukrajna a Krím-félsziget visszaszerzéséhez

Ukrajna fővárosát napok óta plakátok és zászlók tömkelege díszíti. „Krím – Ukrajna része. Együtt erősebbek vagyunk”, áll az egyiken, majd egy utcával arrébb „A függetlenség 30 éve. Te vagy számomra az egyetlen” – olvasható. Augusztus utolsó napjaiban Kijev több fontos eseménynek is otthont ad. Egyrészt hétfőre időzítették a Volodimir Zelenszkij által még tavaly szeptemberben bejelentett Krími platform csúcstalálkozóját – egy nagyszabású nemzetközi találkozót a Krím-félsziget jövőjét illetően, amelyen közel ötven ország vesz részt. A találkozót követő másnap pedig Ukrajna függetlenségének harmincadik évfordulóját ünnepli, amelyre az ország hatalmas ünnepség sorozattal és katonai felvonulással készült. Az esemény volumene már a hétvégi próbákból is látszott, amikor lezárták a belváros utcáit és vadászrepülő gépek repültek nagy hangrobajjal az épületek felett. 

Merkel látogatása nem sikerült túl jól

Ha ez még nem lett volna elég, vasárnap érkezett Kijevbe Angela Merkel német kancellár – egyesek szerint elbúcsúzni, mások szerint közvetíteni Zelenszkij és az orosz elnök, Vlagyimir Putyin között, akinél két nappal korábban járt. A német kancellár útja szimbolikusan kapcsolódik az ukrán eseménysorozathoz: Ukrajna 30 éves függetlenségének több mint fele Merkel 16 éves kancellárságának idejére esett. A vasárnapi találkozó azonban a jelek szerint nem sikerült jól – Zelenszkij a sajtótájékoztató alatt egyszer sem mosolygott, Merkel pedig mentegetőzni kényszerült az újságírói kérdések után. 

A Krími platform csúcstalálkozója hétfőn délelőtt indult 46 ország és nemzetközi szervezet részvételével – ebből 14 ország államfői vagy kormányfői szinten vett részt az eseményen (Balti-államok, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Moldova, Szlovénia, Finnország, Románia, Grúzia, Horvátország, Svédország, valamint az Európai Tanács elnöke). A többi résztvevő ország miniszteri vagy nagyköveti szinten képviselte magát. A résztvevők pontos listáját ugyanakkor csak közvetlenül a találkozó előtti napokban tették közzé: ahogy az Indexnekadott interjúban korábban Emine Dzsaparova első külügyminiszter-helyettes nyilatkozott, amiatt, hogy elkerüljék a résztvevőkre nehezedő orosz nyomásgyakorlást.

A találkozó hivatalos célja a 2014 óta orosz ellenőrzés alatt álló Krím-félsziget megszállásának a megszüntetése, bár ez inkább hosszútávú célnak mondható. A lényeg inkább abban a törekvésben keresendő, hogy Ukrajna leporolja a több mint hét év alatt feledésbe merülő Krím ügyét, és egy Oroszország elleni nemzetközi összefogást alakítson ki. 

A 2014-es események tragédiáját jelzi Ukrajnában, hogy az azóta eltelt időben még a nyelvi fordulatoknak is rendkívül nagy szerepe lett. Például vigyázni kell, hogy hogyan nevezzük jelenleg a Krími területeket („ideiglenesen megszállt területek”), az azon túli ukrán területeket (szárazföldi Ukrajna), vagy Ukrajnát az orosz ellenőrzés alatt lévő területektől elválasztó vonalat (semmi esetre sem „határ”, hanem „adminisztratív vonal”).

Trianoni párhuzamok

Magyarország magas szinten képviselte magát a csúcstalálkozón: a 14 ország elnöke és kormányfője között ott volt Áder János magyar köztársasági elnök, aki meglepően keményen állt ki Ukrajna mellett Moszkvával szemben.

- A magyarok tudatába mélyen beleégett mind a nagyhatalmi agresszió, mind pedig Trianon traumájának emléke, ezért mi pontosan tudjuk, hogy Ukrajna népe számára miért annyira érzékeny seb a Krím annexiója - mondta felszólalásában a magyar köztársasági elnök.

– jelentette ki Áder János.

Áder szerint a magyaroknak is van történelmi tapasztalata arról, hogy idegen hatalmak önkényesen átrajzolják egy éppen akkor nehéz helyzetbe került állam határait, Magyarország pedig nem mellesleg az első ország volt, amely elismerte a legnagyobb szomszédja, Ukrajna függetlenségét.

A támogatás mellett azért sikerült kritizálnia is az ukrán vezetést a magyar kisebbséget hátrányosan érintő nyelvtörvény miatt. - Ha egy állam – a nemzetközi kötelezettségeit semmibe véve - kiszorítja az iskolákból egy nemzeti közösség anyanyelvét, ha az anyanyelv közéleti használatát korlátozza, ha az anyanyelvüket használókat bírságokkal és büntetésekkel fenyegeti, az nemcsak a kisebbségek jogainak súlyos csorbítása, nemcsak nem méltó egy demokratikus elkötelezettségű országhoz, de a többségi nemzetnek sem válik hasznára – mondta Áder János a Krími platform csúcstalálkozóján.

Mindez ugyanakkor nem akadályozta meg, hogy Magyarország a többi 45 állammal együtt aláírja a Krími platform közös nyilatkozatát. Moszkva nem hiába próbált minden eszközzel fellépni a Kijev által szervezett csúcstalálkozó és a közös kommüniké ellen. A nyilatkozat felsorolja Oroszország bűneit a Krím-félszigeten – többek között az emberi jogok és sajtószabadság megsértése, a területen folyó folyamatos fegyverkezés és az orosz lakosság stratégiai betelepítése miatt, majd határozott lépéseket sürget. 

A közös nyilatkozat többek között hangsúlyozza, hogy az aláírók „Ukrajna szerves és szuverén részének tekintett Krím-félsziget területi hovatartozásának semmiféle megváltoztatását nem ismerik el”, ahogy „Oroszország erőfeszítéseit az átmeneti megszállás legalizálására” sem. A szöveg szerint Ukrajna ellenőrzésének a helyreállítása a terület felett békés módon kell, hogy történjen, és szükség esetén „további politikai, diplomáciai és korlátozó intézkedések”-re lehet szükség Moszkvával szemben.

Siker is meg nem is

A Krími platform létrehozása egyértelmű ukrán diplomáciai sikerről árulkodik: Kijev több mint hét év után az orosz nyomásgyakorlás ellenére vissza tudta hozni a közbeszédbe a már-már feledésbe merült Krím-félsziget ügyét. Emellett egy nemzetközi koalíció jött létre, amelyben közel ötven ország vesz részt. Ahogy a fórum utáni rövid sajtótájékoztatón Zelenszkij fogalmazott – „először ismerték el nemzetközi szinten Oroszországot megszálló hatalomként. Nem csoda, hogy erre csak hét évvel Krím megszállása után került sor: az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) égisze alatt az ukrán próbálkozások ellenére ez soha nem történhetett meg, hiszen Oroszország a Biztonsági Tanácsban (BT) elfoglalt pozíciója révén az ilyen törekvéseket sikerrel ki tudta védeni.

Ugyanakkor a résztvevő országok listáját böngészve feltűnik, hogy a legfontosabb szereplők egy része távol maradt az eseménytől – Kína, India vagy Brazília semmilyen szinten nem képviselte magát, sőt, az ukrán sajtó információi szerint Peking hivatalosan még csak nem is reagált az ukrán megkeresésre. A 46 aláíró többségében az európai régióból érkezett, csupán öt ország jött azon túl: Ausztrália, Japán, Egyesült Államok, Kanada és Új-Zéland. Egy valóban nemzetközi koalícióhoz pedig elengedhetetlen lenne ennek a listának a kibővítése. 

Németországot végül Peter Altmaier német energiaügyekért felelős miniszter képviselte. Hasonló a helyzet az Egyesült Államokkal: tavasszal még az is felmerült, hogy Joe Biden személyesen érkezhet a csúcsra, ami kétségtelenül más résztvevőket is arra sarkallhatta volna, hogy magasabb szinten képviseljék magukat. Washington végül Berlinhez hasonlóan energetikai minisztert küldött el a csúcstalálkozóra Jennifer Granholm személyében. 

A legfontosabb probléma azonban, hogy bár a Krími platform létrehozása egy fontos lépés, de önmagában még nem fogja megoldani a félsziget visszaszerzését. Oroszország hivatalos pozíciója szerint Krím hovatartozására 2014 márciusában pont került, minden további párbeszédet a félsziget sorsáról a területi sértetlenségének a megsértésének tekint, ami ellen katonai eszközzel is hajlandó fellépni. Nem valószínű, hogy ez a pozíció a jövőben megváltozna: bárki is lesz egyszer Vlagyimir Putyin utódja a Kremlben, politikai öngyilkosság lemondani a Krím-félszigetről a mai Oroszországban.

(Borítókép: Áder János. Fotó: President Of Ukraine / Flickr)