Afganisztán lehet Biden Vietnámja – vagy mégsem?

Az afganisztáni és a vietnámi háború közti hasonlóságokat és különbségeket vizsgálta Eugene Lang, az ontariói Queen’s University oktatója a Conversation ismeretterjesztő portálon megjelent cikkében.

Eugene Lang szerint az Egyesült Államok fél évszázadon belül másodszorra tanulta meg, hogy a harci morál legyőzheti a nyugati kiképzést, a technológiai fölényt és a pénzt is. Úgy fogalmazott, hogy

a táliboknak a harci kedven kívül nem sok mindenük volt, ugyanakkor az afgán biztonsági erőkből éppen ez hiányzott, hiszen bár sokáig küzdöttek a tálibok ellen, abban a pillanatban feladták, amint az amerikai és a NATO-erők kivonultak.

Ahogyan arra a szerző is utalt, a nemzetközi média széles körben párhuzamot vont a kabuli fiaskó, valamint az Egyesült Államok 1975. áprilisi megszégyenülése között, amikor a saigoni nagykövetségükről kényszerültek menekülni.

Saigonban és Kabulban egyaránt készültek fotók az amerikaiak, valamint a velük együttműködő helyiek kaotikus evakuációjáról. Mindkét esetben igaz, hogy az amerikaiak által kiképzett és alaposan felfegyverzett hadseregek a kivonulás pillanatában elvesztették harci moráljukat.

Eugene Lang arra hívta fel a figyelmet, hogy feltűnő hasonlóságok vannak a két helyzet között, de nagy különbségek is akadnak. Felidézte, hogy a hatvanas évek végére a vietnámi háború volt a legmegosztóbb kérdés az Egyesült Államokban, az 1968-as és az 1972-es elnökválasztási kampányban is központi szerepe volt.

A hetvenes évek elejére a vietnámi amerikai jelenlét már semmilyen washingtoni kormányzat számára nem lett volna fenntartható. A részleges hadkötelezettséggel, 58 ezer amerikai halottal és 153 ezer sebesülttel együtt az amerikai közvélemény nem tűrte el tovább a vietnámi részvételt.

Eugene Lang úgy véli, fontos különbség ez napjainkhoz képest:

Körülbelül 2500 amerikai halt meg Afganisztánban, ez kevesebb mint öt százaléka a Vietnámban elesettek számának.

Afganisztán Amerika leghosszabb és legelfeledettebb háborújává vált

– fogalmazott Eugene Lang.

Míg Richard Nixonnak nem volt más választása, mint kivonulni Vietnámból, Joe Bidennek volt mozgástere. A jelenlegi elnök többek között arra hivatkozott, hogy az afganisztáni missziónak sosem volt célja a nemzetépítés.

A szerző szerint ez részben igaz, de félrevezető is. Amikor az amerikai vezetésű koalíció megszállta Afganisztánt, a tálib rezsim megdöntése és az al-Káida terrorszervezet felszámolása volt a szűkebb értelemben vett cél. George W. Bush kormányzatának nem nagyon voltak más tervei – hamarosan inkább a NATO-szövetségeseket igyekeztek bevonni a nemzetépítési feladatokba.

Eugene Lang – aki akkoriban John McCallum kanadai védelmi miniszter kabinetfőnöke volt – felidézett egy 2003-as egyeztetést, ahol Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter azt mondta:

A szerző összegzése szerint ugyan most széles körben úgy értékelik, hogy a nemzetépítési erőfeszítések kudarcra voltak ítélve, az amerikai és NATO-jelenlét annyit azért elért, hogy kellő önbizalmat adott az afgán biztonsági erőknek a tálibok elleni sokéves harchoz – igaz, ez az önbizalom, ahogy fentebb is említette, gyorsan elillant.

Mint írta, a vietnámi háború meghatározó ügye volt Biden generációjának, az elnök afganisztáni kivonulásról szóló döntése pedig – az elhibázott kivonulással, a megalázó fotókkal és a fenyegető humanitárius válsággal együtt – meghatározó mozzanata lehet Biden elnökségének.

(Borítókép: Emberek próbálnak bejutni a kabuli Hámid Karzai Nemzetközi Repülőtérre 2021. augusztus 23-án. Fotó: MTI / EPA)