Bujkálnak a magyarokat segítő afgánok

Tisztázzuk először, hogy miként keveredett Afganisztánba.

A honvédségnél szolgáltam hét évig, innen jutottam ki békefenntartóként Koszovóba, utána Irakba. Eközben elvégeztem a Nemzetvédelmi Egyetem katonai közelharcoktatói szakát. Később oktatókat képeztem a honvédség berkein belül, végül könnyűlövész-kiképzőként zártam a pályám.

Koszovó és Irak után törvényszerű, hogy az ember Afganisztánba megy?

A külszolgálati tapasztalatok megtetszettek, ezért konfliktuszónában képzeltem el a jövőmet. A célom az volt, hogy amerikai céggel jussak ki ezekre a helyekre, de ez hiú ábrándnak bizonyult. 2008-ban ugyan összejött a dolog, de egy magyar vállalaton keresztül. Azokkal a srácokkal kezdtem, akik közül 26 nemrég kalandos úton ugyan, de hazakeveredett. A céghez a helyi őrök szupervízoraként kerültem, ebben a minőségemben az afgán őrség felügyelője voltam, fél év múlva team leader, vagyis a magyar szupervízorok vezetője lettem, később pedig country manager, úgy, hogy ez idő alatt a holland nagykövetség biztosítása volt a feladatunk. Összesen nyolc évet voltam a cégnél, ötöt biztonsági vezetőként.

Miért szervezi ki a holland követség a védelmét éppen a magyaroknak?

Kicsit messzebbről indulnék. Kabulban a nagykövetségek mindegyike a zöld zónában van. Ez egy többgyűrűs, rendőrségi kordonokkal körbezárt, számos ellenőrzési ponttal felszerelt terület. Utcák, kisebb területek vannak lezárva hozzá. Kabulon belül több zöld zóna van, e zöld zónák külső részeit rendőrök vigyázzák, majd az egyes nagykövetségek saját afgán őrséget bíznak meg a védelmi feladattal. Ők az úgynevezett első védelmi vonal, akik a tornyokból lőnek, ha kell. Mi, magyarok az afgán őrség felügyelői vagyunk. Kint az analfabetizmus népbetegség, az afgánokat irányítani kell, egy átlagos magyar rendőr, katona szuperhősnek tűnhet abban a közegben, amennyiben beszél angolul. A szerepkört sokan szeretik misztifikálni, de itt egész egyszerűen az afgánok szupervíziójáról van szó.

Jól értem, hogy ez a munkakör fegyveres biztonsági szolgálat?

Az, és a médiában kibontakozó képpel szemben semmiképp sem harcoló alakulat. Itt nem GI Joe senki, nem gázolnak térdig az emberek a kilőtt hüvelyekben, nem kaszabolják halálra az embereket. Nem testőrök, nem zsoldosok, csupán jó képességű srácok, akiket azért fogad fel a holland követség, mert az EU polgáraiban jobban megbízik.

Ha már a biztonságnál tartunk: a volt kollégáinak hazahozatala meglehetősen döcögősre sikerült. Mit gondol erről a kimenekítő akcióról?

A 26 magyar kimenekítése nem az állam dolga lett volna, mert az egész történetben nincs politikai szál, és az ott dolgozók nem magyar kormányérdekeket védtek odakint. A cég vezetői hetekkel ezelőtt figyelmeztetést kaptak egy korábban a cégnél dolgozó biztonsági vezetőtől, hogy hozzák haza az embereket, vagy építsenek és dolgozzanak ki egy minden eshetőségre felkészítő hazajuttatási tervet, ám anyagi érdekeket szem előtt tartva ezt nem tették meg. Így az állam hozta haza őket, ahogy vasárnap és csütörtökön azokat a még kint lévő magyarokat és a magyarokkal együttműködő helyieket, akiket a fanatikus iszlamista tálibok megtorlása fenyegetett. A tegnapi két robbantás egyike, amely száz feletti áldozatot követelt egyébként pont azon szálloda előtt történt, amelyikben az utolsó napokban meghúzták magukat a kollégáim.

Van rosszabb a táliboknál? Mondjuk az ISIS, amely bejelentkezett a merényletre?

Nem az a lényeg, melyik a jobb vagy a rosszabb. A baj az, hogy a káosz farvizein több radikális szervezet megerősödése prognosztizálható. Amitől pedig félnivalónk lehet az az, hogy a menekültekkel együtt a szélsőséges szervezetek tagjai is megérkeznek Európába.

Önnek van még tudomása kint rekedt magyarról vagy a magyarokat szolgáló szövetségesekről?

Van. A hazahozott magyarok egyik segítője, egy rendőr dandártábornok, aki most a családjával bujkálni kényszerül a tálibok elől. Már kétszer megpróbálták elkapni őket, egyelőre sikertelenül. A dandártábornokról azt kell tudni, hogy nálunk tanult, többször járt Magyarországon, és rendelkezik magyar személyi igazolvánnyal. Sajnos nem tudja még, hol és hogyan juthat ki az országból, neki is és a családjának is segítségre lenne szüksége. A legfrissebb információim szerint, ha sikerül eljutnia a szövetséges erők egy bizonyos bázisára, akkor kimenekítik, de odakint egy dolog biztos: az pedig a bizonytalanság.

Maradtak kint barátai?

Van olyan, akinek segítettem kijutni a tanácsaimmal, és már Amerikában reménykedik a szebb jövőben. Aki maradt, bujkál, be van zárkózva. A régi sofőrünknek több boltja van, azok árukészletét egyetlen üzletbe koncentrálja, mert fogalma sincs, hogy öt utcával arrébb mi fog történni az elkövetkezendő napokban. Fél a bizonytalanságtól, fél a megtorlástól.

Hogy látja a napi helyzetet Afganisztánban?

A tálibok egyértelmű érdeke a káosz fenntartása, majd a saría bevezetése, de a káosz igazi arcát még nem látjuk. A saría törvénykezés visszahozása nekünk felfoghatatlanul sötét korszaknak tűnik. De ez a Korán által adott vallási útmutatás sokak számára maga a rend és fegyelem. Azt látom, hogy a tálibok próbálják elaltatni a módszereikkel kapcsolatos gyanakvást, miszerint ők puhultak, civilizáltabbá váltak, de nem erre mutatnak a jelek. Az ország két vezetője közül Ghániról tudjuk, hogy elmenekült, dr. Abdul Abdullahról nem tudni, hol van. Az alelnök több helyen toborzott egy maroknyi csapatot az ellenállásra. Aki a Pandzsír-völgyben állomásozik, jó helyen van, mert azt sosem sikerült bevenniük a táliboknak, innen szervezik most az ellenállást, és biztosan kitartanak egy darabig. Az internet sok afgánnak felnyitotta a szemét, és tudják, hogy a tálibokkal megint a sötétség ideje jönne el, ezt pedig senki nem akarja. 

Béke vélhetően sosem lesz?

Az elmúlt húsz év alatt sem a NATO, sem az ENSZ, sem az Egyesült Államok nem tudott rendet tenni. Afganisztánról tudni kell, hogy több száz éve háborúzik, a béke jószerével ismeretlen, de ebben az állapotában sem élhetetlen az ország. Meg lehet inni az út mentén egy gránátalmajuice-t, lehet enni saslikot. Persze nem Kandahárról beszélek, inkább Kabul zöld zónás részeiről. Ellentmondásos országról van szó. Kevesen tudják, hogy nagyon nagy a korrupció. Rangot lehet vásárolni a honvédségnél vagy a katonaságnál. Mindezt a világ első számú máktermelő országában, ahol egyetlen boltban sem kapni mákot. Mindből kábítószer lesz, ami a Himalája lábánál, Pakisztán felé távozik az országból, ahogy a menekültek jó része is sokszor a mákszállítmányok között ücsörögve próbál kijutni onnan.

Tudna ott élni ismét?

Nézze, nyolc évet lehúztam ott, így Afganisztánt a második otthonomnak tekintem. Szerettem a tájat, a hegyeiket, azt, hogy kedvesek és jó hangulatúak az emberek. Tetszett az afgán lazaság, a ráérősség, azt mondom, tanítaniuk kéne, hogy adják át magukat a semmittevésnek. Persze az ember agyára megy az álszenteskedés, a „jaj, nem iszom, de mégis, a függönyök takarásában megteszem”. Elképesztőnek találtam, hogy más vallási törvényt tisztelve, de szívesen megünneplik a mi ünnepeinket is, akár a karácsonyt, csak dolgozni ne kelljen. Persze ez nem teljes és nem általános kép minden afgánról.

A karriernek jót tesz ilyen helyen szolgálni?

Aki kimegy, az a pénzért megy. A katonai, rendőri fizetés háromszorosát meg lehet keresni, és jó ugródeszka bárhova, én most egy biztonsági cégnél vagyok vezető koordinátor. Rendezvények, kiemelt létesítmények és VIP-személyek védelmével foglalkozom jelenleg is. 

Hogy látja Afganisztán jövőjét?

A káoszban előbb-utóbb kialakulnak a hatalmi viszonyok. Noha az országnak hatalmas ásványkincskészlete van, a kábítószer marad a fő gazdasági tényező, a fókuszt nem lehet áttenni az ásványra. Egy szocializálódott tálib hatalmat vár a világ, amely tesz bizonyos engedményeket, de ennek ernyője alatt az al-Káida vagy más radikális szervezet visszaerősödik. A nagykövetségek előbb-utóbb vissza fognak állni a régi rendre. Az államok közti kommunikációnak el kell indulnia. A hollandok sok pénzt fektettek az agráriumba, főleg az állattenyésztésbe, nem fogják veszni hagyni.

Milyen mértékű migrációra számít?

Aggasztóra, és nem lesz jó, ha idejönnek.

Van sejtése arról, hol landol az a gép, amely kiviszi az országból az afgánokat, illetve hogy ott mi vár az utasokra?

Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban, az orosz utódállamokban, ahonnan továbbküldik őket vagy elengedik a kezüket kezdik el gyalog megcélozni Európát. Jönnek, mert már vannak itt rokonaik, és jönnek, mert bármi vonzóbb annál, mint ami ott van. Tetszik nekik – ahogy ők mondják –, hogy nálunk a falból jön a pénz, de nem értik, hogy az ATM-automaták által kiköpködött bankókért valaki valahol megdolgozott. Az a fajta szabadság, ami itt vár rájuk, számukra értelmezhetetlen, összenyomja őket, nem fognak tudni mit kezdeni vele, ahogyan mi sem velük.

(Borítókép: Kerezsi Csaba, a kép a Holland Nagykövetség előtti zöld zóna külső kapuját láttatja).