A The Wall Street Journal főmunkatársa szerint a tárgyilagos sajtóé a jövő

Erről is szó volt azon a budapesti sajtóreggelin, melynek vendége a The Wall Street Journal főmunkatársa, Gerard Baker volt. A New York-i napilap korábbi főszerkesztője a Danube Intézet meghívásából érkezett Magyarországra, a szűk körű beszélgetésen rövidesen a sajtó, a közbeszéd romló állapotára terelődött a szó.

Mindenekelőtt a Facebookra, hiszen a The Wall Street Journal hetek óta leleplező anyagokat közöl a techóriás etikátlan üzletpolitikájáról. The Facebook Files címen megjelenő riportsorozatukban belső dokumentumokat mentén tárják fel Mark Zuckerberg birodalmának sötét oldalát. Írtak arról, hogy egyes VIP felhasználóknak a Facebook és az Instagram mozgásteret biztosít sértő tartalmak közlésére, a brazil labdarúgó, Neymar például ennek a szolgáltatásnak köszönhetően közölhetett meztelen fotókat arról a nőről, aki 2019-ben nemi erőszakkal vádolta meg őt.

„Mivel az amerikai törvényhozásban kétpárti támogatást élvez a Facebook szabályozása, elkerülhetetlen, hogy erre vonatkozó törvények szülessenek” – mondta el az Index kérdésére Gerard Baker. Ezt támasztja alá a Washingtonban kedden tartott szenátusi meghallgatás hangulata is. A napilapnak a Facebook egykori munkatársa, Frances Haugan szivárogtatta ki a belső dokumentumokat, a Kongresszus gyermekvédelmi albizottsága ezért őt is meghallgatta. A keddi eseményen elhangzott, hogy a vállalat sértő gyakorlatának kárvallottjai a kiskorúak, ezzel Zuckerberg vérszomjas politikusok céltáblájává vált

Gerard Baker szerint az sem javít a Facebook helyzetén, hogy mindkét párt sajátos elméletek mentén gyűlöli a vállalatot. Mióta Hillary Clinton 2016-ban vesztett Donald Trumppal szemben, a demokraták rögeszméjévé váltak az orosz trollok, akik a Facebookon meghackelték kampányukat. Közben a republikánusok mintha a polkorrekt újbeszéd hírnökét látnák a vállalatban, amely következetesen eltussolja, vagy kedvezőtlen színben tünteti fel a konzervatívok számára fontos témákat.

A Facebook körüli, felfokozott közhangulat tekintetében felmerül a kérdés: Tényleg az a célravezető, ha politikusok büntetik, szabályozzák meg a vállalatok, vagy az államnak inkább a fogyasztókat kellene felkészítenie az egyre mérgezőbb online tartalmak szűrésére, elkerülésére?

A kegyetlen, beteges, erőszakos tartalmak közlését tiltani kell. De ha valaki arról akar cikket közölni, hogy Joe Biden elmebeteg, vagy Donald Trump valójában Hitler reinkarnációja, hát csinálja. Szerintem megbízhatunk az emberekben annyira, hogy ezeket a tartalmakat elkerülik majd. Miközben, ha minél jobban tiltanak egy sztorit, annál nagyobb lesz az érdeklődés iránta

– válaszolta az Index kérdésére Baker.

A beszélgetésből azonban kiderült, valójában a bizalom éppen az állampolgárok részéről hiányzik. 2016-ban még az amerikaiak fele vélte hitelesnek a sajtót, öt évvel később ez a szám mindössze 15-20 százalék körül mozog. Közben az amerikai társadalom szélsőségesen megosztott. A kiábrándult választók a sokadik ciklus óta, pár százalék különbséggel választanak republikánus, vagy éppen demokrata elnököt. 

Gerard Baker a globális közhangulatot is a magyar nyilvánosságban sem ismeretlen, polgárháborús állapotokkal írta le. Ez egy több évtizedes folyamat eredménye, és a megosztottságért elsősorban a progresszívak a felelősek.

Egy demokrácia csak akkor fenntartható, ha az emberek elfogadják, hogy a politikai ellenfelük életének bizonyos szegmensét nem szabályozhatják. A politika a közéleté, nem válhat a magánélet részévé

– mondta. Ezt a szabályt rúgták fel szerinte az 1960-as években indult, progresszív ideológia globális társadalmi mozgalma. Képviselőik azóta is próbálják tematizálni az emberek magánéletét, így vált aktuálisan központi témává a melegházasság, a genderkérdés.

Összefügg ezzel a jelenséggel az angolszász sajtóra jellemző elitizmus. Gerard Baker szerint a szerkesztőségek hagyományosan alulról szerveződtek, majd a huszadik század közepén az újságírók egyre képzetebbé váltak. Nagyjából ezzel egy időben vált az amerikai felsőoktatás a progresszív, baloldali ideológia fontos bázisává, ami így átszivárgott a sajtóra.

Aztán jött Trump, aki sajátos kulturális populizmusával az egész progresszív mozgalommal szembement. Érthető, hogy sok újságíró személyes feladatának vélte, hogy megvédje ezeket az értékeket tőle

– folytatta. Híressé vált a The New Yorker magazin főmunkatársa, David Remnick által 2016-ban, Amerikai tragédia címen közölt cikk. Trump megválasztásakor Remnick a fasizmus előretöréséről írt, s ellenállásra, harcra szólította fel az ellenzéket. 

Akkoriban nagy volt a nyomás a Wall Street Jorunal szerkesztőségén is. Emlékszem, egy kolléga bejött hozzám és közölte: az Egyesült Államok most az a hely, ami Németország volt 1943-ban és kötelességünk tenni ellene valamit

– emlékezett vissza az akkor a napilap főszerkesztőjeként dolgozó Baker. Erről az időszakról egyébként a sajtó is beszámolt. A konkurens The New York Times-nál landolt Baker levele, melyben a szerkesztőségük Trumpról közölt cikküket úgy minősített: ez egy hírbe csomagolt véleménycikk. A főszerkesztő egyben felszólította a munkatársakat, hogy kiegyensúlyozottan írjanak az elnökről. Gerard Baker meg is kapta a Trumpista bélyeget, budapesti látogatásakor azonban hangsúlyozta, szerinte jól döntött. Mint fogalmazott:

Azon a véleményen voltam, hogy a Wall Street Journal csinálja azt, amiben mindig is jó volt: közölje a híreket olyan tárgyilagosan, amennyire csak lehet.

(Borítókép: Gerard Baker New Yorkban 2019. szeptember 24-én. Fotó: Riccardo Savi / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images / AFP)