Szorul a hurok, Kína ráállt a külföldi újságírók és diákok megfigyelésére

Elsőre semmi újszerű nincs ebben, hisz Kínában már jó ideje kiépült a „digitális diktatúra”, és azóta csak finomhangolnak a rendszeren. Az ördög azonban a részletekben rejlik: 

A nyáron kiírt 5 millió jüanos (mintegy 253 millió forintos) tendert szeptember 17-én nyerte el a Senjang városban székelő Neusoft cég, azzal a feltétellel, hogy két hónapon belül már fel is állítja a rendszert. 

A hírt hozó Reuters ezt a hönani tartományi beszerzési honlapon található adatokkal támasztja alá, azt viszont nem tudta megerősíteni, hogy a több ezer kamerával dolgozó kémrendszer már működne is. A pályázat pedig – a Reuters jelentésének közzétételét követően – elérhetetlenné vált. 

Si fueris Romae, Romano vivite more

Kína évek óta finomítja az élet szinte már minden területére begyűrűzött nyilvántartási rendszereit, ami a mobiltelefonok vizsgálatától kezdve az online tartalmakon át a vonatjegyvásárlásra is kihat. Az arcfelismerő szoftverek a nagyvárosokban már a mindennapok részévé váltak, amivel a kormányzat számos dologba bele tud szólni. Például ennek segítségével tudták korlátozni a gyerekek videójátékkal eltöltött idejét, mivel a felhasználónév és a jelszó már a múlté, számos online – leginkább mobilos – játékba már csak arccal jelentkezhetnek be a gémerek. 

A legújabb hidegháború ringjének a kék sarkában lévő Egyesült Államok csak az utóbbi években kapott észhez, hogy az évtizedekig az olcsó munkaerővel kecsegetető Kínának hosszú távon nem a külföldi érdekek kiszolgálása a célja. Így a kormányzati ügynökségektől kezdve a médián át a magáncégek is rászálltak Kínára. Nem véletlen tehát, hogy az IPVM nevű amerikai cég szúrta ki azt, hogy a Hönanban tervezett megfigyelési rendszer pályázata több újdonsággal szolgál:

Elképzelhető, hogy ezt az olyan külföldi műsorszórók, mint a BBC vagy Vice riportereinek munkája indokolta, akik mindeddig ki tudták játszani a kínai hatóságokat, és kényes témákról tudtak jelenteni. Hogy miért éppen Hönan, és nem az internálótáboroktól hemzsegő nyugati Hszincsiang tartomány, az nem világos, de feltételezhető, hogy a kelet-kínai tartományt választották tesztterületnek. Az ujgur muszlim kisebbség hazája pedig amúgy is a megfigyelési technológiák kísérleti terepe volt. 

Persze az is lehet, hogy ugyebár súlyos áradások voltak Hönan tartományban a nyáron, és számos külföldi újságíró jelentett a természeti csapásról. Meglehet, hogy ők nem azt a narratívát közvetítették, amit a kínai hatóságok szerettek volna. 

1984 kismiska volt ehhez képest

A hönani közbiztonsági hivatal 200 oldalas pályázata nem tér ki arra, hogy miért akarja nyomon követni az újságírókat, a nemzetközi diákokat vagy éppen „az országban illegálisan tartózkodó, szomszédos országokból származó nőket”. 

A dokumentum különböző célcsoportokat jelölt ki, akikre különböző eljárási mechanizmusok vonatkoznak. Az újságírók esetében több helyen „külföldi újságírókat” emleget a pályázat. 

Azt viszont elég világosan lefekteti a dokumentum, hogy

A tender szövege szerint a rendszert mintegy 2 ezer közbiztonsági dolgozó fogja üzemeltetni, az újságírókat pedig három kategóriába (piros, sárga, zöld) sorolják attól függően, mekkora „fenyegetést” jelentenek. 

Az adatbázishoz pedig a 99 milliós Hönan tartomány különböző biztonsági szervei fognak hozzáférni, hogy „veszély” esetén szempillantás alatt akcióba tudjanak lendülni – ecseteli a dokumentum. 

És hogy hogyan fogják nyomon követni az újságírókat? Abban a pillanatban, hogy jegyet vásárolnak, bejelentkeznek egy hotelbe, átkelnek egy tartományi határon, a rendszer értesítést küld a hatóságoknak. 

(Reuters)

(Borítókép: Kevin Frayer / Getty Images)