A delta-variáns „kihalása” egyelőre kacsának tűnik

A koronavírus egy káros mutáció révén szinte kiirtotta saját magát, és eltűnt a radarról Japánban – az elmúlt hetekben cikkek sokasága jelent meg ezzel a lényegi állítással, illetve azzal, hogy a szigeten a delta-variáns egy olyan genetikai változáson ment keresztül, amely radikálisan lecsökkentette az esetszámokat. Az augusztusi 23 ezres regisztrált napi fertőzésszám december elejére 100 alá csökkent a 7 napos mozgóátlagot nézve, közel 126 millió lakosra vetítve jelenleg tényleg láthatatlan a Covid.

A nemzetközi lapok többsége a Japan Times cikkét szemlézte, amelyben megszólal a Nemzeti Genetikai Intézet munkatársa, Ituro Inoue. A professzor benne volt abban a csapatban, amely a Niigati Egyetem kutatóival együtt azt vizsgálta, hogy az egyik humán védőenzim milyen hatást gyakorol a koronavírusra. Meglepetésükre azt találták, hogy a SARS-CoV-2 delta-variánsában a sok mutáció során károsodott az nsp 14 nevű, a vírus DNS-hibajavításért is felelős fehérje, és emiatt radikálisan lecsökkent a vírus szaporodóképessége. A professzor szerint ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy naponta ma alig százan fertőződnek meg Japánban.

Inoue hozzáteszi, bár sokkolta őket a felfedezés, de nincsenek genomadataik, így az, hogy kizárólag a rossz mutáció miatt tűnt el szinte teljesen a vírus, egyelőre csak egy feltételezés. Ugyancsak elmondta, megjósolhatatlan, hogy más országokban végbemehet-e hasonló jelenség: szerinte ennek „nem nulla az esélye”, de igen optimista forgatókönyvek tűnik.

Minket is izgathat a kérdés, hiszen Magyarországon még a delta-variáns az uralkodó. Bár a sajtóban végigsöpört az esetleges „kihalásáról” szóló hír, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy világszerte eltűnhet a mutáns, egyelőre nem látni tudományos egységfrontot az Inoue-féle teória mögött. 

Kintses Bálint, a szegedi Biokémiai Intézet tudományos főmunkatársa felhívja a figyelmet, hogy

hisz egyetlen japán kutató beszélt erről, és még erről sem jelent meg komolyabb vizsgálati anyag, szakmai publikáció, csak a világsajtó vette át Inoue nyilatkozatát. A japán genetikai intézet honlapján mi sem találtunk alaposabb elemzést a témában.

A szegedi biológus rögzítette, az evolúcióbiológia is ellentmond a japán feltevésnek, és az is, amit az új variáns, az omikron esetében lehet látni.

A hipotézis szerint túl sok mutáció halmozódott fel a delta-variánsban, s emiatt károsodott a mutáns, és tűnt el szinte teljesen Japánban. Ám az omikron megjelenése pont ennek ellenkezőjét igazolja, hisz felbukkant egy újabb variáns, melyben a deltához képest több mutáció látható, és nagyobb fertőzőképességgel rendelkezik.

„Az evolúcióbiológia úgy tartja, hogy az a kórokozó, amely gyorsabban terjed, kevésbé okoz súlyos megbetegedést, épp azért, hogy nagyobb eséllyel tudjon tovább és tovább terjedni. Az omikron-variáns esetében egyelőre még nem igazolja nagyobb vizsgálat, hogy nem okoz súlyos lefolyású betegséget.”

Ráadásul ha végül be is bizonyosodik, hogy a vírusban található hibajavító fehérje meghibásodása is hozzájárult a fertőzésszám-csökkenéshez, ez csak a delta-variáns fertőzési láncát szakítaná meg, Japánban. A Földön viszont Covid-mutánsok sokaságát, rengeteg leszármazási vonalat látunk, Japánban a deltának is sok leszármazási vonala lehet.

Covid-konspiráció

Az Inoue-féle kutatócsapat feltételezése, illetve az, hogy a Covid ilyen mértékben visszaszorult Japánban, néhány embernél felvetheti annak az eshetőségét – bátran nevezhetjük konteónak is a gondolatmenetet –, hogy a vírus mesterséges körülmények között, egy laborban veszíthette el szaporodóképességét. A meredek elméletről Kintses Bálintnak határozott véleménye van.

Teljességgel elképzelhetetlen, hogy kutatók élő vírust módosítsanak, és engedjenek vissza károsított variánst a populációba. Ez szakmailag, etikailag, semmilyen értelemben nem elfogadható, nem lehet ilyen kísérletet végezni embereken

– mondta az Indexnek a kutató. Hiszen ha fel is tesszük, hogy a mesterségesen megváltoztatott vírus az emberi beavatkozás révén lassan elcsitul, képtelenség előre megmondani, hogy miközben visszaengedik az emberek közé, nem tud-e újra mutálódni, és nem válik-e virulensebbé, nem okoz-e súlyosabb lefolyású betegséget.

Hasonlóan látja a dolgot Dinnyés András is.

Sokan imádják az összeesküvés-elméleteket, de az orvosi és a gyógyszerkutatás nem így működik

– magyarázta a klónozással, állatok és emberi sejtek genetikai újraprogramozásával foglalkozó professzor, aki korábban Japánban is dolgozott. „Az orvosi kutatásban szigorú intézeti, állami eljárási engedélyeknek kell megfelelni, így elképzelhetetlen, hogy nem átlátható programban, egy laborban végezhessenek egy olyan élő vírusos fejlesztést, amelyet aztán hétköznapi embereken tesztelnek.”

Ha a vakcinákat is nézzük, akadnak olyanok, amelyek inaktivált, legyengített vagy betegséget nem okozó élő vírust tartalmaznak – ilyenek például a Covid ellen bevetett adenovírus-alapú vakcinák –, de a tudomány egyre inkább arra halad, hogy az oltóanyagok csak vírusalegységet vagy hírvivő vírus RNS-t tartalmazzanak.

Hozzátette, előfordul, amikor egy állatról emberre már átugrott vírus az emberben nem képes tovább szaporodni, és így nem okoz járványt, de ha az emberről emberre terjedés beindult, akkor inkább az a jellemző, hogy az eleinte magasabb halálozási arányt előidéző kórokozó idővel lecsendesül, és már nem öli meg az embereket, „csak” időnként megfertőzi őket.

A negyedik vírushullámnak Kintses Bálint meglátása szerint teljesen normális kifutása volt Japánban, a maszkviseletnek, a távolságtartásnak és a magas átoltottságnak (a japán lakosság 77 százaléka kapott 2 oltást) köszönhető, hogy alig van új fertőzött. Viszont szó sincs arról, hogy a vírus eltűnt volna az országból, ez egy kacsa, a korlátozásoknak és a védekezésnek hála szimplán nagyon alacsony szintre csökkent a napi fertőzésszám.

A fentiek alapján tehát nincs értelme más országokra kiható, messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy a delta-mutáns szinte észrevétlenné vált Japánban. Ráadásul a kutatók egy része már inkább az új variáns, az omikron viselkedésére összpontosít, és arra, vajon kevesebb kárt okoz-e az emberi szervezetbe kerülve, mint elődjei.

(Borítókép: Yuichi Yamazaki / Getty Images)