Vérrel fizetnek a rendszerváltásért

Ez a történet nem a gázolaj áráról szól. Ez a történet a hatalomról, az egyenlőtlenségről és a különféle – politikai – alternatívák hiányáról szól

– Melinda Haring, az Atlantic Council agytröszt eurázsiai részlegének igazgatóhelyettese foglalta így össze az elmúlt hét kazah történéseit. 

A népfelkelés gyökerét Kazahsztánban eleinte minden hírforrás az üzemanyagár hirtelen elszállásának tulajdonította, az országban leggyakrabban használt cseppfolyósított gáz (LPG) 50 tengéről (36 forintról) 120 tengére (88 forintra) ugrott. 

Egyértelmű, hogy a drágulás nem indokolja azt, hogy a békés tüntetésekből rohamosan zavargások, fosztogatások és erőszakos cselekmények kerekedjenek ki – legfeljebb a pontot tette fel az i-re –,

Az első megmozdulások a Kaszpi-tenger mellett fekvő Zsanaozenben törtek ki, ott, ahol decemberben volt 10 éve, hogy brutálisan leverték az olajipari dolgozók sztrájkját a hatóságok. Ez az emlék frissen élt még az emberekben, az üzemanyagár emelkedése pedig feltépte a régi sebeket abban az országban, ahol a politikai elit kőgazdag, az átlagfizetés mégis 150 ezer forint körül mozog.

Bár számtalan felvétel készült fosztogatásokról és arról, hogy a feldühödött tüntetők, amit érnek, szétvernek és felgyújtanak (mint például a legnagyobb város, Almati központjában a városházát és a kormánypárt irodaépületét), a józanabb tiltakozók konkrét követelésekkel álltak elő. Olyanokkal, amelyekhez hasonlót a regnáló elnök, Kasszim-Jomart Tokajev is ígért (politikai és gazdasági reformok), miután elődje, az országot vaskézzel irányító, autoriter Nurszultan Nazarbajevtől megörökölte a tisztséget. 

A tüntetők három fő dolgot akartak/akarnak kicsikarni a hatalomtól:

1. rendszerváltást,
2. az 1993-as alkotmány visszahelyezését,
3. a képviseleti rendszer megreformálását, hogy közvetlen szavazással választhassák meg az önkormányzatot.

Csakhogy Tokajev kezei meg voltak kötve mindeddig, mivel a Nazarbajev-klán a hatalom minden szegletében jelen maradt, a hivatalban lévő elnöknek nem alakult ki saját hatalmi bázisa. Eddig. 

Az elnök megpuccsolja az elnököt

Nurszultan Nazarbajev, aki exelnökként is az ország de facto vezetője maradt, azzal a két feltétellel volt hajlandó távozni az elnöki bársonyszékből, ha befolyása megmarad Kazahsztán politikai és gazdasági életében, valamint ha családja megőrizheti a 30 év uralkodás alatt felhalmozott elképesztő vagyont. 

Nem véletlen, hogy ahogy forrósodni kezdett a talaj, az államfő és közvetlen családja (lánya és veje) állítólag meglépett az országból, hogy egyes hírforrások szerint az Egyesült Arab Emírségekben „nyomorogva” vészeljék át a rendszerváltást Kazahsztánban.

A kínálkozó lehetőséget azonnal megragadta Tokajev, és hozzálátott Nazarbajev embereinek likvidálásához a valódi hatalmat garantáló biztonsági szolgálatoknál, a volt elnököt pedig leváltotta a katonai és rendfenntartó erőket ellenőrző és az államfői adminisztráció munkáját segítő Biztonsági Tanács elnöki posztjáról. Így Tokajev kezébe került a hadsereg és a rendőrség irányítása. Win. 

Bár minden tekintélyelvű vezető előszeretettel menekíti külföldre az államkasszából levámolt vagyonát, vélhetően otthon is van mit aprítani a levesbe, és a gyanú szerint a most kiépülőben lévő rezsim célkeresztjébe az került, ami az ilyen kaliberű embereknek a legjobban fáj: a malacpersely. 

Csak szemléltetésképpen: Nazarbajev lánya, Dinara Kulibajeva, valamint férje, Timur Kulibajev összesen 200 millió dollárt bukott a lázadás kitörése óta. A házaspár vezeti a kazah nemzeti bankot. A többi nagy banknak is ment a lefolyón pénz, összesen 3 milliárd dollár vált kámforrá a tüntetések hatására. A két legnagyobb pénzintézmény (az egyik a Kulibajev páré) árfolyama meredeken zuhanni kezdett, miután bejelentették, hogy visszatartják a nyugdíjkifizetéseket a tüntetések miatt elrendelt szükségállapot végéig, amit január 19-re tettek első körben. 

Beszédes, hogy a RIA Novosztyi orosz állami hírügynökség szerint Nurszultan Nazarbajev, aki ugyebár a „kazah nemzet vezetője” címet viseli, felszólította népét, hogy támogassa Tokajev elnököt.

Bajban mutatkozik meg, ki az igaz barát

Bár eleinte Tokajev engedményeket ígért az általa „családoknak, fiataloknak és időseknek” nevezett tüntetőknek, az erőszak elszabadulásával hirtelen mindenki, aki még az utcán tartózkodott, terrorista és bandita lett. És utána bevonult az orosz hadsereg a volt szocialista országokat tömörítő Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ) megbízásából. A szervezetet jelen esetben, pláne, hogy első ízben „külső erőkre” hivatkozva nyújtanak katonai segítséget a tagországok egy másiknak, a Varsói Szerződéshez lehet hasonlítani, a kazah helyzetet pedig a prágai tavaszhoz.

Mivel több ezer kilométeres közös határa van Oroszországnak Kazahsztánnal, a Kremlnek érdeke, hogy az orosz űrprogramban központi szerepet játszó Bajkonur űrrepülőtérnek is otthont adó szomszédos országban politikai stabilitás honoljon. Az orosz és más fegyveres erők beszámolók szerint főként, ha nem kizárólag objektumok védelmét kapták feladatul, a felkelőkkel szemben nem vetik be őket, hiszen nem akarják, hogy a kazah nép ellenségessé váljon a baráti országokkal szemben. Mindazonáltal csak az orosz segítség elegendőnek tűnik egy kisebb ország megszállására. 

Videófelvételek tanúsága szerint itt-ott még ropognak a fegyverek a kazah városokban, ami azt sejteti, hogy a kazah biztonsági erők és a fegyveres felkelők között még zajlanak a harcok. A szövetséges erők, mint fentebb említtük, objektumokat biztosítanak, és – megint csak helyszíni beszámolók szerint – nem viccelnek az okvetlenkedőkkel, azonnal figyelmeztető lövéseket adnak le a környékre tévedőkre. 

A kazah azonban büszke nép, így a tüntetés leverése külső segítséggel nem éppen a legjobb kezdés egy új rendszer felállításakor. Mindazonáltal ha helyre tudják állítani a rendet, és az oroszok a színfalak mögött maradnak, továbbá nem tekintik őket az erőszakos cselekmények résztvevőinek, valószínűleg Tokajev hírneve sem szenved akkora csorbát – véli Paul Stronski, a Carnegie Alapítvány szakértője. Baj csak akkor lesz, ha az oroszok a kelleténél tovább maradnak, vagy belekeverednek az erőszakba. Egyelőre a kazahok kivárnak, bár nincsenek eltelve az események alakulásától – teszi hozzá.

Hosszú távon azonban mindenki nyerhet abból, hogy véget ér a Nazarbajev-korszak:

• Tokajev megszilárdítja a hatalmát,
• Moszkva még nagyobb befolyásra tesz szert Kazahsztánban,
• a kazahok pedig megkapják az áhított politikai gazdasági reformokat, hiszen az új rezsim csak így tudja maga mellé állítani a népet. 

Eközben az úgynevezett „diktárorok klubjába” megváltotta a jegyét Tokajev, a lázongással egyáltalán nem elnéző Hszi Csin-ping kínai elnök telefonon méltatta a kazah elnöknek a zavargások kezelését, amit nagyon felelősnek nevezett. Ugyebár Tokajev kiadta a tűzparancsot a tüntetők ellen.

Annyit tudni lehet, hogy csaknem 5000 tüntető került őrizetbe, és több tucat biztonsági vesztette életét az erőszakban. A civil áldozatok száma több mint 160. Az alábbi felvételen sorban állnak az ország legnagyobb városának, Almatinak az egyik halottasháza előtt az emberek, hogy az erőszakban meghalt rokonaik temetését el tudják kezdeni intézni. 

(npr/dw)

(Borítókép: Kazah katonák művelet közben Almati utcáin 2022. január 6-án. Fotó: Valery Sharifulin / Getty Images Hungary)