Hatalmas kavarás megy Boszniában, de mi köze ehhez a magyar bővítési biztosnak?

A szóban forgó, Cseh Katalin momentumos EP-képviselő által megfogalmazott levélben megkérdőjelezik az Európai Bizottság bővítési biztosának semlegességét, és felvetődik annak gyanúja, hogy Várhelyi nem az Unió érdekeit tartotta szem előtt, amikor Milorad Dodikkal novemberben találkozott. Ennek alapját egy tavaly keletkezett bizottsági dokumentum adja, amelyet az EU boszniai különleges képviselője, az uniós delegáció vezetője, John Sattler szentesített kézjegyével. Ebben az áll, hogy Várhelyi rábólintott a boszniai Szerb Köztársaság szakadár törekvéseire, ahelyett, hogy azonnal megálljt próbált volna neki parancsolni.

Mint ismeretes, Dodik tavaly októberben bejelentette arra vonatkozó szándékát, hogy kivezesse a Szerb Köztársaságot Bosznia-Hercegovina állami intézményeiből és közös hadseregéből, és májusra létrehozza saját szervezeteit és katonaságát. Lényegében a cél a totális elszakadás. 

Engedmények a szeparatizmusnak?

Várhelyi Olivér ezt követően novemberben Szarajevóban egyeztetett az államelnökség mindhárom tagjával, a hivatalos tájékoztatás szerint sürgetve a párbeszédet, és felhívva a figyelmet arra, hogy az ország egysége a garancia az európai (és uniós) forrásokra és befektetésekre.

Csakhogy a kiszivárgott dokumentum szerint a színfalak mögött Dodik és Várhelyi az uniós célokkal ellentétes megegyezésre jutott:

Arról is megállapodás született, hogy a törvények gyakorlatba ültetésére hat hónapos moratóriumot rendelnek el a Szerb Köztársaság törvényhozásában, amit a vizsgálatot sürgető európai parlamenti képviselők úgy értékeltek, hogy az Európai Bizottság képviselője engedményeket tett a szerb szeparatista mozgalomnak, csorbítva az egységes európai külpolitika hitelességét. 

Tehát, már ha a kiszivárogtatott dokumentum valódi, egy háttérmegállapodás született, ami nyitva hagyta az ajtót a szerb kiválás előtt. Kérdés, hogy az Európai Bizottság erről tudott-e. 

Mindenesetre megkérdeztük Várhelyi Olivér kabinetét a kiszivárogtatott dokumentumról szóló történetről és annak aspektusairól. A következő választ kaptuk: 

Megismételték a már elhangzott hivatalos tájékoztatást is, miszerint a bővítési biztos Szarajevóban a párbeszédet sürgette, kiemelve az egység fontosságát az uniós integrálás előmozdításának érdekében.

Brüsszel vagy Budapest diktál?

A szivárogtatás idején az Ursula von der Leyen vezette bizottság közleményt adott ki, amelyben leszögezte, hogy bár Várhelyit valóban tájékoztatták az elszakadás kezdeményezéséről szarajevói tárgyalásai során, az nem azt jelenti, hogy jóváhagyta vagy elfogadta volna Dodik terveit. 

Mindenesetre egy másik magyar is járt Bosznia-Hercegovinában még Várhelyi előtt, méghozzá Orbán Viktor, aki Dodikkal munkaebédelt november elején Banja-Lukában. 

A két államférfi az utóbbi években többször találkozott, az Index már 2019-ben írt arról, hogy az immár nyíltan szakadár szerb elnök barátra lelt a magyar kormányfő személyében. Már akkor erős kapcsolati szálak alakultak ki a boszniai Szerb Köztársaság és Magyarország között az energiaszektorban, hiszen a szerb (Gazprom-befolyású) és a horvát (Mol-befolyású) olajipar között ingázó bosnyák benzinkúthálózat (több áttétellel ugyan) a Mol irányítása alatt állt már akkor is. 

Így egészen más értelmet nyerhet a magyar kormánnyal rendre kritikus Politico brüsszeli lap tavaly októberi írása, amelyben diplomaták és bizottsági források azt állították:

Várhelyi Olivér az Európai Unió bővítésének Voldemortja. Budapesti főnökeinek a napirendjét követi, tekintélyelvű vezetőknek hízeleg, és nagymértékben figyelmen kívül hagyja a jogállamiság kérdéseit.

Nagy-Szerbiától Srebrenicáig és vissza

Szerbiában, de különösen a boszniai szerb területeken egyre erősödik két irányzat: a srebrenicai mészárlás tagadása és a balkáni háborút kirobbantó Nagy-Szerbia ideája. 

Szerbia még Magyarországnál is többet költ hadseregfejlesztésre, miközben politikusai egyre többet nosztalgiáznak Nagy-Szerbiáról. A boszniai szerbeknél sem ritka téma, ahogy a saját haderő kialakítása sem. Erről itt írtunk többet. 

Az állítólagos Várhelyi–Dodik titkos megállapodást megszellőztető bosnyák lap, az Istraga diplomáciai forrásokra hivatkozva azt is állította, hogy az uniós biztos és az elnök egyetértett abban: a jelenlegi boszniai feszültségekért és a szeparatista irányzatokért a nemzetközi közösség tavaly távozó bosznia-hercegovinai főképviselője a hibás.

A boszniai háború 1995-ös lezárását szentesítő daytoni békeszerződésbe foglaltak végrehajtását felügyelő Valentin Inzko 12 évig töltötte be a pozíciót, és látván, hogy kezdenek felerősödni a nacionalista érzelmek, még egy utolsó rendeletet kiadott,

Banja-Luka azonnal rávágta, hogy ezt nem fogja betartani, és a bosnyákok most attól tartanak, hogy a rendeletet az EU korrigálni tervezi a feszültségek csökkentése érdekében.

A szerbek jöhetnek, a bosnyákokból viszont kösz, nem kérünk?

Mindent megteszek, hogy meggyőzzem Európa nagy vezetőit arról, hogy lehet, hogy a Balkán tőlük távolabb van, mint Magyarországtól, de az ő biztonságuk szempontjából is kulcskérdés, hogyan kezeljük egy olyan állam biztonságát, amelyben kétmillió muszlim él 

– hangzott el Orbán Viktortól a karácsonyi kormányinfón, ami nem kis felháborodást váltott ki a bosnyákoknál. 

Sefik Dzaferovic, az ország háromtagú elnökségének bosnyák tagja „szégyenteljesnek és durvának” minősítette a nyilatkozatot.

Nem jelent kihívást az EU számára kétmillió muszlim integrálása, ugyanis mi is őslakos nép vagyunk, amely mindig itt élt, mi is európaiak vagyunk

– mondta. 

Tavaly tavasszal kelt szárnyra az az értesülés, hogy Janez Janša szlovén miniszterelnöknek az irodájában elkészült az az informális dokumentum (non-paper), amely felvázolta a volt Jugoszlávia jelenlegi határainak átrajzolását.

Ennek keretében Szerbia megkapná a szerb többségű boszniai Szerb Köztársaságot, vagy Észak-Koszovóhoz hasonlóan a boszniai szerbek entitása is Dél-Tirol-típusú autonómiában részesülne, csakúgy, mint a horvát többségű Nyugat-Hercegovina.

A horvát Jutarnji List meg nem nevezett szlovéniai forrásaira hivatkozva ráadásul azt állította, hogy

Várhelyi Olivér kabinetének sajtósai erre a következőképpen reagáltak az Indexnek:

Az EU teljes mértékben elkötelezett Bosznia-Hercegovina területi integritása és szuverenitása mellett, és elutasít minden olyan javaslatot, amely aláásná Bosznia-Hercegovina alkotmányos kereteit. A biztos szintén elutasította az úgynevezett non-papert már akkor, amikor a média beszámolt róla, felvázolva elképzelését a Nyugat-Balkánról: az EU-bővítési folyamat előmozdítása és a térség EU-hoz képesti fejlettségi lemaradása a Gazdasági és Beruházási Program megvalósításával a Nyugat-Balkánon. Ez a munka folyamatban van.

(Továbbá linkelték a bővítési biztosnak a Magyar Nemzetben pénteken megjelent interjúját.)

Könnyen meglehet, már ha van valóságalapja a Várhelyit ért vádakra alapot szolgáló kiszivárogtatott dokumentumnak, hogy Dodik egyfajta nyomást akar gyakorolni az EU-ra azzal, hogy az elszakadással fenyegetőzik. Az ezt a folyamatot elindító törvénycsomagnak az életbe léptetését viszont éppen azért fagyasztották be hat hónapra, hogy egyfajta türelmi időt adjanak.

Mindazonáltal, ha elvileg májusra függetlenedni tudna a Szerb Köztársaság, akkor ha májusban elindítják a folyamatot, októberre végeznek, pont a bosznia-hercegovinai általános választások idejére. 

Az oroszok már megint a spájzban vannak

Annyi biztos, hogy Budapest teljes támogatásáról biztosítja Szerbia csatlakozását az Európia Unióhoz. Ezt Szijjártó Péter többször hangoztatta, például akkor, amikor Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Budapesten járt tavaly májusban. A magyar külügyér akkor lengette be, hogy hamarosan megköti a magyar kormány a Gazprommal a tizenöt évre szóló, Ukrajnát megkerülő gázszállításról szóló szerződést, és bejelentette, hogy októbertől Szerbia felől jön az évi mennyiség egy jelentős része, mivel elkészült a szerb–magyar interkonnektor. És vissza is értünk az energetikai szektorhoz.

Egy nappal később Jadranka Joksimovic, Szerbia európai integrációért felelős minisztere érkezett a magyar fővárosba, az őt fogadó Szijjártó pedig leszögezte: 

A magyar külpolitikában tehát erős Szerbia-pártiság érződik, ennek egyik aspektusa pedig, úgy tűnik, a Dodik-barátság. Szijjártó Péter decemberben, néhány nappal azután, hogy Banja-Lukában elfogadták a szakadár törvénycsomagot, a Facebookon biztosította támogatásáról Dodikot Németország új külügyminiszterével, Annalena Baerbockkal szemben. A német politikus ugyanis felvetette, hogy a szeparatista törekvések miatt szankciókat kell hozni Dodik ellen. 

(...) érdemes leszögeznünk: Magyarország nem fogja adni a támogatását semmifajta szankcióhoz a boszniai szerbek vezetőjével, Milorad Dodikkal szemben. Ha lesz ilyen javaslat, meg fogjuk vétózni

– írta a magyar külügyminiszter. 

Azt viszont nem lehet kijelenteni, hogy Európa megosztottsága és a belső konfliktusok kialakulása az Unión belül Magyarország érdeke lenne. Oroszországnak viszont annál inkább. 

(EUobserver / Der Standard/Istraga)

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Várhelyi Olivér nagykövet 2017. október 19-én. Fotó: MTI / Európai Tanács / Mario Salerno)