Kompromisszum vagy háború? Mi lesz az orosz–ukrán konfliktus kimenetele?

Szombaton érkezett Kijevbe az amerikai katonai fegyverszállítmány, amely már halálos fegyvereket is tartalmazott. Ezzel az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai támogatás 2014 óta meghaladta a 2,7 milliárd dollárt. 

Néhány nappal ezelőtt Nagy-Britannia is Ukrajna katonai támogatása mellett döntött, és NLAW típusú páncéltörő rakétarendszereket adományozott az ukrán hadseregnek. Mindezek mellett Kijev hamarosan a balti országoktól is kaphat NATO-s védelmi fegyvereket Washington támogatásával, többek között Javelin páncéltörő és Stinger hordozható légvédelmi rakétarendszereket.

I expedited and authorized and we fully endorse transfers of defensive equipment @NATO Allies ** ** ** are providing to Ukraine to strengthen its ability to defend itself against Russia’s unprovoked and irresponsible aggression. https://t.co/wFOLv0Wi2V

— Secretary Antony Blinken (@SecBlinken) January 22, 2022

Orosz ultimátum

A Nyugat és Oroszország közötti konfliktus október végétől kezdődött, amikor újabb orosz katonai mozgósítás indult az ukrán határok mentén. A december 7-én tartott, Vlagyimir Putyin orosz és Joe Biden amerikai elnök közötti találkozón Putyin konkretizálta az orosz követeléseket: Moszkva számára adott biztonsági garanciák, valamint a NATO további bővítésének a leállítása. Az orosz külügyminisztérium végül december 17-én hozta nyilvánosságra az Egyesült Államoknak és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének szánt „szerződéstervezeteket”, amelyek inkább ultimátum erejével hatottak. Moszkva többek között azt követelte, hogy Washington a jövőben tartózkodjon a volt szovjet utódállamoknak nyújtott bármiféle támogatástól, Ukrajna pedig soha nem lehet a NATO tagja, és a szervezet nem helyezhet el további fegyvereket az 1997 után csatlakozott országokban – így többek között Magyarországon sem.

Az elmúlt hetekben felgyorsultak az események – a felek többször tárgyaltak, leginkább semleges helyszíneken. Moszkva eközben csak fokozta a katonai nyomást, nagyobb erőt biztosítva a követeléseinek. Az orosz–ukrán határok közelében lévő katonai egységek mellett szerdán közös orosz–belarusz hadgyakorlatok indultak, így az orosz katonaság már Ukrajna északi határainál is megjelent. Az orosz egységek február 9-ig érkeznek majd egyre nagyobb számban Belaruszba, majd február 10–20. között kerül sor a konkrét hadgyakorlatokra, amelyek a „Szövetségi eltökéltség 2022” címet viselik.

 Maxar műholdfelvételei a belarusz szántóföldeken állomásozó orosz egységekről.

Az eddigi tárgyalásoknak és találkozóknak azonban nem lett kézzelfogható eredménye, az álláspontok nem közeledtek: 

és eddig úgy tűnik, elzárkózik a kompromisszumoktól. 

Nyilatkozatháború

Legutóbb pénteken találkoztak Genfben Antony Blinken amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszterek, de hiába: a találkozó legnagyobb eredménye Blinken ígérete lett, hogy az Egyesült Államok hamarosan „írásos formában válaszol” a decemberi orosz felvetésekre. Az esemény után az orosz külügyminisztérium fenyegető hangvételű közleményt adott ki, amelyben, mint írják, Blinkent „egyértelműen tájékoztatták, hogy az Orosz Föderáció aggodalmainak további figyelmen kívül hagyása a legsúlyosabb következményekkel járna”. Moszkva szerint a „súlyos következményeket” csak úgy lehet elkerülni, ha pozitív lesz az írásban adott amerikai válasz.

A kétoldalú nyilatkozatháború és megfélemlítés az elmúlt napokban folytatódott: az orosz és ukrán sajtóban megjelent híresztelések szerint 

és ugyanerre készülhet most Washington is. A helyzetet nem segítik a politikusok kijelentései sem, akik napról napra európai háborút vizionálnak: legutóbb például Tobias Ellwood brit parlamenti képviselő, a parlament védelmi bizottságának az elnöke nyilatkozta szombaton a BBC-nek, hogy szerinte „az orosz invázió hamarosan megtörténhet”.

Akkor most lesz háború, vagy sem?

A kérdésre nincs egyértelmű válasz. Egyrészt határozottan kijelenthető, hogy a katonai konfliktus nem áll Moszkva érdekében – egy esetleges háború Ukrajnával biztosan hatalmas áldozatokkal járna mindkét oldalon, és további súlyos csapást jelentene az egyébként is stagnáló orosz gazdaságra. Eközben a belpolitikai hatása a várható áldozatok és a gazdasági következmények miatt inkább negatív, és az ukrán lakosságot sem lehet majd könnyen orosz fegyverek segítségével pacifikálni. Ahogy a korábbi évek tapasztalata is mutatja, ha Oroszország támadni akart volna, akkor azt gyorsan, meglepetésszerűen tennék, mint ahogy ez a Krím félsziget megszállásánál vagy a szíriai orosz beavatkozás során történt. Ezzel szemben október óta lényegében élőben követhetjük végig az orosz csapatok mozgását és összpontosítását, bőven időt hagyva a másik oldalnak a felkészülésre. Ilyen szempontból ezért az orosz katonai eszkaláció inkább blöff, mint valódi szándék.

Azonban az orosz háborús szándék hiánya önmagában még nem zárja ki a háború lehetőségét – a történelem számos olyan példát ismer, amikor a háború a felek akarata ellenére robbant ki. Úgy tűnik, hogy Oroszország most mindent egy lapra tett fel: a katonai mozgósítás és állomásoztatás hatalmas költségekkel jár minden egyes nap. A diplomáciai közegben pedig teljesen rendhagyó módon történt orosz „szerződéstervezet” előzetes nyilvánosságra hozása pedig lényegében a meghátrálás és a kompromisszum lehetőségét lehetetleníti el. 

Így tehát ha nincs kompromisszum a Nyugat és Oroszország között, a legvalószínűbb forgatókönyv egy újabb eszkaláció lenne – tehát valamilyen orosz válaszlépés a nyugati garanciák hiánya miatt. Egy ilyen lépés lehet orosz fegyverek telepítése Belaruszba, egy újabb katonai eszkaláció Kelet-Ukrajnában orosz „önkéntesek” segítségével, vagy akár a szeparatista Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok orosz elismerése.

Miért most?

Moszkva sérelmei nem újak – a NATO bővítését Oroszország már legalább két évtizede bírálja, és többször javasolta a kölcsönös biztonsági garanciákról szóló párbeszédet. A Nyugat ezeket sokáig figyelmen kívül hagyta, majd a Krím félsziget megszállása után a diplomáciai lehetőség esélye tovább csökkent, mivel Oroszország immár agresszorként tűnt fel. 

Az egyébként nagyon jó taktikai érzékkel rendelkező Vlagyimir Putyin több okból érezhette azt, hogy most jött el az idő a kikényszerített tárgyalásokhoz. Egyrészt 

Ilyen helyzetben az amerikai diplomácia egyik legfontosabb törekvése kell legyen az orosz–kínai szövetség megakadályozása, illetve a kapcsolatok rendezése Moszkvával. Putyin vélhetően úgy gondolja, hogy ennek érdekében Washington a keményebb orosz követeléseket is le fogja nyelni.

Az időzítés másik eleme a 2020 óta elhúzódó Covid–19-járvány és az ennek a hatására jelentkező gazdasági problémák. Ilyen körülmények miatt az európai vezetők még inkább megtesznek mindent egy esetleges európai háború elkerülése érdekében, a járvány mellé senkinek nem hiányzik egy, a szomszédban fellángoló fegyveres konfliktus, amely további csapást mérhet az európai gazdaságra. Ennek van egy orosz belpolitikai vetülete is: 

A harmadik ok pedig az ukrán belpolitikában keresendő: Volodimir Zelenszkij ukrán államfő mintha már a 2024-es elnökválasztásra készülne, amelyet a politikai ellenfelei ellen indított büntetőeljárások révén nyerné meg. Előbb Viktor Medvedcsuk, oroszbarát ukrán politikus ellen indítottak eljárást az ukrán hatóságok 2021 tavaszán, majd tavaly októberben az előző ukrán elnököt, Petro Porosenkót vádolták meg hazaárulással, és január első hetében lefoglalták a politikus vagyonát. Ezzel Zelenszkij a tőle politikailag jobbra és balra helyezkedő legnépszerűbb ellenfeleit vette célba. Az orosz eszkaláció egyébként október végén, két héttel a Porosenko ellen felhozott vádak után indult. Az ukrán politikai elitek közötti harcok az ukrán lakosságot is elidegenítik, és rossz üzenetet hordoznak Kijev partnerei felé is.

A közben belpolitikai csatározásokba süllyedt 

Maga Zelenszkij szerdán fordult hivatalos üzenetben az ukrán lakossághoz az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatban. Az ukrán elnök szerint nem szabad pánikba esni, mert Moszkva nem az ukrán földet támadja, hanem a megfélemlítésre játszik.

– Mi ebben a hír most? – tette fel a kérdést Zelenszkij. – [Az orosz támadás lehetősége – a szerk.] Nem realitás-e már nyolc éve, nem 2014-ben kezdődött-e már az invázió? A háborús veszély csak most jelent volna meg? Ezek a kockázatok már régóta fennállnak, nem lett most nagyobb a veszély. A felhajtás lett nagyobb körülötte – mondta az ukrán államfő.

(Borítókép:  Az ukrán fegyveres erők önkéntes területvédelmi egységének tagjai gyakorlatoznak egy kijevi parkban 2022. január 22-én. Az elmúlt hetekben civilek tucatjai csatlakoztak az ukrán hadsereg tartalékosaihoz egy esetleges orosz inváziótól tartva. Fotó: MTI / AP / Efrem Lukackij)