Kiszakadt a háló, háromezer négyzetméteren terültek el a döglött halak a víz felszínén

A haltetemek 3000 négyzetméteren terülnek el a vízfelszínen a francia partoknál. A halrudacskákból, halolajból és egyéb, haltermékhez használt, puha kék tőkehalból álló tetemtakaró nem úgy tűnik, hogy meghatotta a hajó tulajdonosát, a Parleviliet & Van der Plas holland céget, a nyilvános hajóforgalmi adatok szerint tovább járja a vizeket hajójával. 

A Margirishez hasonló halászhajók több mint egy kilométer hosszú hálóval gyűjtik be a táplálékláncban fontos helyet elfoglaló kopoltyúsokat, feldolgozásukat pedig rögtön meg is kezdik a fedélzeti gyárakban. A holland tulajdonú hajó elképesztő mennyiségű zsákmányt tud ejteni, Ausztrália 2012-ben ki is tiltotta a felségvizeiről, ahol évi 18 ezer tonna hal kifogására volt engedélye. 

Bár a csütörtökön elvesztett mennyiséget a francia hatóságok levonják a halászható kvótából, más büntetést nem helyeztek kilátásba. A környezetvédők körében nagy felháborodást váltott ki a helyzet:  

Egy kiterjedt környezetvédelmi kutatásból kiderült, hogy az ipari halászat a világ tengereinek legalább 55 százalékát kiaknázza. A leginkább érintett területek az Atlanti-óceán északkeleti (Európa) és a Csendes-óceán északnyugati része (Kína, Japán, Oroszország), valamint néhány, Dél-Amerika és Nyugat-Afrika melletti régió. A kutatásból az is kiderül, hogy a világ 15 legnagyobb halásznemzete közül 11 európai ország. 

Az ipari halászat kimondottan nagy befolyással van az olyan, kevésbé fejlett térségekre, mint a nyugat-afrikai régió, ahol a nagyvállalatok mohósága akár emberi életekbe is kerülhet: míg a gigantikus európai és ázsiai halászhajók tonnaszámra halásszák a térségbeli halakat, addig az afrikai halászok tradicionális eljárással kisebb-nagyobb hálókkal vadásznak. Egyes nagyvállalatok odáig elmentek, 

Aliou Ba, a Greenpeace Africa óceáni kampányának politikai tanácsadója szerint a nyugat-afrikai hanyatló halállományt jobban kell kezelni, és mindenekelőtt biztosítani kell a régió lakosságának az élelemellátását – különösen most, a közelgő élelmiszer-ellátási bizonytalanság és a biológiai sokféleség csökkenésének idején.  

(Guardian)